Már két arany. Mit érez ilyenkor?
Fantasztikus ez az érzés, igazság szerint attól tartok, hogy felébredek az álomból, és az olimpia csak most kezdődik! Van még feladat előttünk, jönnek az újabb számok, egyszerűen mindketten próbálunk csak sodródni az áramlattal. Kazanyban annyira izgatottak voltunk a világcsúcs miatt, hogy egyikünk sem aludt, és ez visszaütött később, láthatóan megzuhant a teljesítménygörbe. Tanultunk ebből, megpróbáltuk nem elkövetni ugyanazt a hibát. Nincs időnk pezsgőzni, vagy ünnepelni, szerintem az egész csak akkor esik majd le, amikor vége az olimpiának. Ekkor ébredünk rá arra, mi történt.
Meglepte az eredmény?
Teljes sokkban vagyok, őszintén szólva, hogy meg tudta nyerni a száz hátat. Tudtam, hogy benne van az esély, hogy képes Katinka megnyerni, de abban nem lehettem biztos, hogy ez kijön a medencében. Van egy dolog, amit nem feltétlenül értenek meg az emberek: lehetek én bármilyen edző, de van mindig egy tizenöt-húsz perc, amikor magára marad a versenyző a gondolataival. Erre semmi befolyásom, az égvilágon semmit sem tehetek. Ez szinte megőrjít. Látják, mennyi energiát adok ki magamból a medence mellett! Ez ebből a tizenöt-húsz percből jön. Ekkor már tehetetlen vagyok, nem tudok segíteni, és néha látom, hogy szétesik a mozgás, elmegy egy verseny. Nehéz ez nekem, és ez a feszültség jön ki belőlem a medence partján.
Szinte megdöbbentnek tűnik. Jobban megrendült, mint Katinka.
Mindig azt a kifogást hozom fel a medence szélén mutatott viselkedésemre, hogy ha csak egyetlenegyszer tudok segíteni ezzel, átadni az energiát, akkor már megérte! Nevessenek ki, mondják azt, hogy egy marha vagyok, de ha egyszer tudok ezzel egy plusz lökést adni, az már jó. Elmegy a hangom, vért köpök, de megéri. Ez benne van – és az úszást, a versenyzést élvezni kell. Ez a sport. Szórakozás, olyasvalami, ami felpörgeti az embereket, hogy attól jól érezzék magukat. És mi is jól szórakozunk közben, ezért kelünk minden nap ötkor, hogy hat órát eddzünk, majd megyünk vissza este még egyszer a vízbe.
Nem nehezebb egy kicsit, amikor a döntőben két amerikai ellen kell versenyezni?
Nem tudom, miről beszél, én magyar vagyok! Nyilván sok amerikait ismerünk, normális a kapcsolatunk, bár az edzőikkel nem tartom már rendszeresen a kapcsolatot.
Mi a taktika a további riói versenyekre? Megpróbálnak mindent megnyerni?
Persze, nyilván nem úgy állunk a rajtkőre, hogy ezt most jól elveszítjük. Minden versenyen, minden alkalommal úgy állunk oda, hogy nyerni akarunk, csúcsot akarunk javítani. Azt szeretném, hogy élvezze a hátralevő versenyeit Rióban. Élvezzük ki ezt az olimpiát teljesen.
Olvassa a kapcsolatukról szóló cikkeket?
Nehéz ügy ez, mindenki azt lát bele, amit akar. Ha egy pszichotikus fazonnak akarnak látni, tegyék! Ha szerető férjnek, tegyék! De igazán senki sem ismer minket, vagy a kapcsolatunkat.
Shane Tusup: Nevessenek ki, mondják azt, hogy egy marha vagyok, de … (forrás: nemzetisport.hu)
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
