Valódi befektető kellene a pápai húsüzemnek, és komoly fejlesztés nélkül az élelmiszeripar sem fogja sokáig húzni – jelentette ki lapunknak az MSZP elnökhelyettese. Gőgös Zoltán – aki korábban egy ciklusban, de két kormányban volt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára – a törvényesség látszatáról és egy ellene indított különös pótmagánvádról is beszél.
– A pápai húsüzem kapcsán egy állítólagos befektető az elmúlt hónapokban egy eurót ajánlott a cégcsoport többségi tulajdonáért, amit a tulajdonos helyi önkormányzat elutasított. Pápaiként mit mond erre?
– Az üzem nincs rendben, de rendbe lehet rakni. Az említett egyeurós thaiföldi ajánlat nem volt hivatalos, csak érdeklődtek. Egyébként nem tartanám ördögtől valónak akár az egyeurós vételárat sem, figyelemmel az új tulajdonosra váró fejlesztésekre, illetve arra, hogy a gyárnak mintegy 7,5 milliárd forintos tartozása van, miközben ennyit nem ér. Különben pedig most is azt gondolom, amit korábban – erről elég sok vitám volt Orbánnal a parlamentben –, hogy a magyar élelmiszeripar nem bírta ki azt a különadócsomagot, amit ők 2011-ben kitaláltak. Akkor hirtelen négy húskombinát fogott padlót: a kapuvári, a kaposvári, a gyulai és a pápai. Pápán próbálták a korábbi menedzsmentre rákenni az ügyet, de ez nem jött be, egy ilyen cég 600 millió forint pluszterhet egyszerűen nem bír ki. A társaság az általunk lebonyolított privatizáció után két évig nyereséges volt, a lejtmenet a kormányváltás utáni különadók után kezdődött. A húsipar helyzetét az áfacsalás is nagyon rontotta. A választások előtt az üzemnek adott munkahelymegtartó támogatás csak arra volt elég, hogy a csődegyezség feltételeit teljesítse, szerkezetátalakításra nem maradt pénz. Az orosz piaci stoppal is érintett üzem tehát úgy próbál piacon maradni, hogy nagyon rossz a termelési szerkezete. Ráadásul nem tipikus, hogy egy 10 milliárd forint feletti árbevételű termelő cégnek egy települési önkormányzat legyen a működtetője. Miután a mérlege veszteséges, ha késő őszig nem érkezik egy olyan befektető, aki rendezi a piaci ügyeket, akkor ez a 850 embert foglalkoztató cég előbb-utóbb befejezi. Én nagyon bízom abban, hogy nem így lesz, mert a város ezt nagyon megérezné.
– Szakpolitikusként hogy látja, mennyi veszteséget fog még elszenvedni az élelmiszer-gazdaság?
– Komoly fejlesztés nélkül nem fogja sokáig húzni az élelmiszeripar sem, nagyon jelentős tőkeinjekcióra lenne szükség. Magát az agráriumot, a mezőgazdasági alaptevékenységet nem látom ennyire rossz helyzetben, a tejtermelőket kivéve. A tejágazatban a legnagyobb gondot az elcsalt áfájú külföldi tej okozza: emiatt egy napi 30 ezer liter tejet adó hazai tehenészetben egymillió forint veszteség képződik naponta. Ezt csak úgy tudják kompenzálni, hogy a vemhes vagy akár szűz üszőt nem állítják be a sorba, hanem eladják. Tehát fokozatosan fogy az állomány. Ez logikus gazdasági döntés, de tovább növeli falun a munkanélküliséget. Az állattartásban a tejelő tehenészet a legnagyobb foglalkoztató, ebben a körben legalább 30-40 ezer ember dolgozik. Az egyik gond ebből adódhat. A másik meg abból, hogy nagyon leépül az állattartás, amire szintén megvan az esély az 1200 hektár fölötti támogatások megvonása miatt. Az állattenyésztés eddigi veszteségeit vagy nullás működését ugyanis eddig a támogatásokkal kompenzálták.
– A kormányzati kommunikáció szerint az 1200 hektár feletti elvonást odaadják az állattartóknak…
– Ez durva csúsztatás a kommunikációban, ugyanis a nagyobb gazdaságoknál van az állat. Nem kellene tehát elvonni meg odaadni, ott kéne hagyni. Sőt, ha a támogatást – elvonás helyett – bérben kifizetik, mindenki jól jár, mert megmarad a munkaerő, sőt, nőhet a foglalkoztatás. A csak növénytermesztő cégek zöme képes lenne pluszfoglalkoztatást generálni. Kombájnos, traktoros ugyan nem kell több, de a melléküzemágakban még van kapacitás. Az agrárcégeknél, szövetkezeteknél megvan az infrastruktúra, gáz, műhely, banki kapcsolat, hatósági kapcsolatrendszer. Ki lehetne tehát használni azt, ami érték, nem elvenni a pénzt, hanem még adni is, ha az munkát teremt. Be lehetne egyébként vezetni a földbérlet esetében is – nem csak állami földeknél –, hogy például hektáronként legyen ennyi vagy annyi foglalkoztatott. Mert most nincs. Számomra például a gabonatermesztéssel foglalkozó őstermelő értelmezhetetlen. Őstermelő az, akinek van három alma- vagy barackfája vagy egy udvarnyi fóliája, a termést pedig kiviszi a piacra.
– Sokakban megütközést keltett, amikor a földbérleti pályázatok kapcsán végzett – a törvény betartását ellenőrizni szándékozó – „helyszíni szemléi” miatt az egyik fideszes politikus „tehénpaparazzinak” nevezte…
– Vannak törvényen kívüliek, és ez nagy baj. Eléggé nyilvánvaló, hogy a földbérleti rendszer kapcsán előre eldöntötték, kik legyenek a nyertesek. Azért találták ki azt is, hogy az állami földeket eladják, mert ha jön egy hatalomváltás, akkor a gazdasági terv alapján már másnap fel lehet bontani a bérleti szerződést. Volt olyan nyertes család, amely megkapott 500 hektárt, a biogazdaságtól az élelmiszer-feldolgozón keresztül a több száz állatig mindent bevállaltak, amiből nem valósult meg semmi. Ám ha eladják nekik a földet – mondjuk a Matolcsy-féle olcsó hitellel, amit lazán kicsengetnek abból az uniós támogatásból, amit majd kapnak –, akkor a magántulajdont visszavenni már nem ugyanaz, mint egy állami földbérletszerződés pályázatát felbontani. Ez ennek az egésznek a lényege. Ez már mindenkinek szúrja a szemét, a tisztességesen gondolkodó, konzervatív világnak is feltűnik, hogy soha senkinek nem jutott eszébe ezt az 5000 milliárd forintos vagyont privatizálni. Ha az állami földeket eladják, akkor vidéken gyakorlatilag gazdaságszervező tőkeelem nem lesz. Ott ugyanis más nincs, csak a föld van.
– Mint a szaktárca egykori államtitkára, mit szól a minisztérium pótmagánvádjához?
– A minisztérium politikai támadása mögött egy nyolc éve történt szerződéskötés áll, a százból az egyik. A szerződéseket „még a mi időnkben” kivizsgálták a hatóságok – Kehi, ÁSZ stb. –, és ugyan találtak hibákat, de semmi bűncselekményre utaló jelet nem fedeztek fel. Később, az Orbán-kormány idején tett a Kehi egy feljelentést, ezt az ügyészség megvizsgálta és lezárta az ügyet bűncselekmény hiányában. Senkit nem gyanúsítottak meg, engem meg sem kérdeztek. Ezek után egy minisztérium pótmagánvádat indít, csak azért, hogy engem vádlottnak hívjon és a legaljasabb, hogy azt mondja: félmilliárdot a magánvagyonomból foglaljanak le. Én 1981 óta mérnökként tevékenykedtem, három diplomával, de az említett összegnek nagyjából a tizede van meg az egész családban. A pótmagánvád intézményét arra találták ki, hogy ha a hatóságban nem bízik valaki, megindíthatja a bíróságon ugyanazt az ügyet, mint magánvádló. Alkotmánybírósági döntés is van arról, hogy másik állami szerv nem lehet pótmagánvádló, igaz, ezt az alaptörvény felülírta, de a szellemisége ettől még él. Kíváncsi leszek tehát, hogy ez a hatalmi berendezkedés egyáltalán befogad-e ilyen indítványt. A parlamenti mentelmi jogot meg éppen a magánvádak miatt vezették be, hogy ne lehetetleníthessenek el képviselőt politikai okokból. Az elmúlt 25 év alatt senkit nem adtak ki a mentelmi jog alapján. Én nem fogok elbújni semmi mögé, de ha ez a mentelmi jog változik, mert rólam van szó, az is izgalmas lesz. Akkor majd lesz egy „lex Gőgös”.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
