Bizonyára mindenki emlékszik, miként fokozódott az év végén a feministák férfigyűlölő morális pánikkeltése egy férfi által elkövetett gyermekgyilkossághoz kapcsolódóan: A NANE, a PATENT és más férfigyűlölő, feminista lobbiszervezetek petíciókat, vádaskodó nyílt leveleket írogattak, amelyekben azzal bombázzák a kormányt illetve célirányosan Varga Judit igazságügyi miniszternőt, hogy ők személyesen is felelősek az áldozatok haláláért. A radikális feminista aktivisták nyomásgyakorlásának hatása alatt Varga Judit videóüzenetben is megszólalt és egyebek mellett az elvált szülők kapcsolattartási jogának felülvizsgálatát is kilátásba helyezte. (Erről írott cikkünket lásd ezen a helyen.) Ami már önmagában is apaellenes előítéletekről árulkodik, hiszen az elvárt szülői kapcsolattartás nagyságrendekkel több apát érinthet, mint anyát. Szögezzük le, nem az a gond, ha egy aggodalomra okot adó jelenséggel a társadalom kiemelt figyelemmel foglalkozik, hanem az, ha a családon belüli erőszaknak csak az egyik oldalát vesszük észre a radikális feminista propaganda hatására. Pedig a mérvadó nemzetközi statisztikák szerint a 64%-ban a nők követik el egyedül vagy társtettesként a gyermekek bántalmazását. És a legkegyetlenebb bántalmazások, az újszülöttek terhére elkövetett gyilkosságok elkövetői túlnyomórészt kizárólag a nők. És mindenféle előítélettel, szociológiai megfontolással szemben ezek a bűncselekmények nem mutatnak túl szoros összefüggést a társadalmi csoportokkal és az etnikai hovatartozással sem; az elkövető nők a társadalom mindenféle rétegeiből kerülnek ki.
Csak az elmúlt rövidebb, néhány hónapos időszakban a következő, még vérfagyasztó horrorfilmekben is szentségtörésnek számító bűncselekmények történtek az országban:
Ráadásul több rémtettet is a szeretet ünnepe környékén, karácsony táján követtek el a nők. Elképesztő, hogy egy-egy férfi által elkövetett gyermekgyilkosság esetén mindenki egy emberként kiált fel, de ha azzal egy időben nők tömegesen mészárolják a legvédtelenebbeket, a csecsemőket, akkor mintha mi sem történt volna… – Meglehet, hogy tulajdonképpen ehhez már hozzá vagyunk szokva? Úgy tűnik, mindezt eltűri a társadalom a nőktől, és lényegében senki nem tesz semmit sem. Ezekkel az ügyekkel kapcsolatban sajnos nem mondta Varga Judit sem, hogy “mélyen megrázták a közelmúlt tragikus hírei, édesanyakánt és nőként együtt érzek a fájdalmat elszenvedőkel…” és nem ígért semmiféle intézkedéseket, megelőző társadalmi programokat sem.
Ezeknek a bűncselekményeknek a tipikus modelljét tárja elénk a TV2 legfrissebb ilyen rémtettről készített riportja is:
Nos, ha nők csecsemőket gyújtanak fel, fojtanak festékbe, emésztőgödörbe, darabolnak fel karácsony környékén, az valahogy nem lépi át a feminista ingerküszöböt. Csak akkor kotkodál az asszonynép, a nyomorúságos tyúkudvar, ha egyet fejbe vernek közülük… – Kellene ám követelni a törvényeket és a társadalmi programokat a gyilkos, daraboló anyák, a “női erőszak” ellen! Nemde, Mérő Vera, Páterfy-Novák Éva, Spronz Júlia, Wirth Judit, Antoni Rita, Baranyi Krisztina? – Akik mindezek a szörnyűségek ellenére mégis inkább feminista Isztambuli Egyezményről álmodoznak és hablatyolnak, de az igazán súlyos társadalmi drámáról szót sem ejtenek, azok “személyesen felelősek” ezeknek a gyermekeknek a haláláért! Nem Isztambuli Egyezmény, hanem esetleg talán a halálbüntetés visszaállítása kellene a nőknek! – Erre nincs valami jó, imidzsfilmbe illő ötlete, kedves Varga Judit, igazságügyi miniszter asszony?
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
