Meghalt S. Nagy István. A média jelentette. Ami felbosszantott, hogy igen nagy része úgy közölte, hogy „meghalt Csongrádi Kata férje”. Ez ugyan igaz, de… S. Nagy István egy önálló személyiség volt, ahogy önálló (nehéz kifejezni) érték volt a családja is. És milyen köze lehet a politikához vagy a mindennapokhoz? Talán sikerül megvilágítanom.
Édesapja tanító volt a Budapesten a Rákosligeti Általános Fiú Iskolában. Mindenki csak úgy ismerte, hogy „Dolfus „, mert állítólag hasonlított a tragikus véget érő osztrák kancellárra. Én, mint kisdiák sokáig nem is tudtam az eredeti nevét. Dolfusz tanító Úr azon nevelők közé tartozott, aki igen csak szigorú volt (ja kérem a fülhúzás, a körmös, stb ), de értéket adott át a gyerekeknek. Az ötvenes években bizony beszéltek a Felvidékről, Kassáról, Bácskáról, Erdélyről és azt is jelezték az adott keretek között, hogy nem volt az a háború előtti idő egy szellemi nyomor és a háború sem úgy zajlott, ahogy akkoriban hivatalosan tanítani kellett.
A szüleink tisztelték. És tisztelték a gyermekeit. Ha emlékezetem nem csal volt még két testvére. Pál és Ferenc. Ők is nagyon tehetségesek voltak. Már nem tudom, melyikük lett matematikus, mérnök (talán mind a kettő), és évtizedekkel ezelőtt még feltűnt egyikük a szemem előtt a METESZ (Magyar Természettudományi Egyesületek, Kossuth tér) székházban.
S. Nagy István egy olyan magyar családból származott, akik értéket teremtettek mindig és mindenkor. degradáló a „valaki férje „kifejezés.
Büszkék voltunk rá, ahogy büszkék voltunk, mint gyerekek (ahogy szüleink is). És büszkék voltunk a többiekre, akik értéket teremtettek. Büszke vagyok arra, hogy egy utcában laktam gyermekként Ragályi Elemérrel, ahogy büszke vagyok, hogy gyermekként ismertem Gregor Józsefet (akit akkoriban bizony Cucu becenévvel illettek).
Igen, S. Nagy István (most sem tudom mi az „S” feloldása) egy olyan ember volt, akit a későbbi életsorsa is csak arra predesztinált, hogy büszke lehessen, ő „Dolfusz” fia, ahogy a legtöbb ember ismerte. Amit tudok az életútjáról, arra büszke lehet és büszke lehet édesapja is. Tisztelték az édesapját és a fia sem kisebbítette ezt a tiszteletet.
Nyugodjék Békében!
Havrilla István
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
