Nem szembesítjük Hitlert a valósággal

Ez évtől újra megjelentethető Németországban Adolf Hitler főműve, a Mein Kampf. Az írást bőséggel ellátják lábjegyzetekkel, ami az újrakiadás miatt aggódókat is megnyugtathatja valamennyire. Nálunk viszont nem létezik kritikai kiadás, bár történészek támogatnák a megjelenését. Emellett az MTA tudományos munkatársa úgy véli, hogy bár egyesek szeretik ezt mondani, Magyarországon jelenleg nincsenek tabusított szövegek.

Nagyjából négyezer példányban ismét a boltokba kerül Németországban Adolf Hitler műve, a Mein Kampf (Harcom), miután 2016. január 1-jén lejártak a bajor szövetségi tartomány szerzői jogai. Bár kalózkiadásokban eddig is keringett a németeknél is a mű, sokakat felháborított, hogy újra kapható lesz a náci diktátor propagandaműve. Zsidó szervezetek azzal érveltek, hogy a mű veszélyes, és soha többet nem lenne szabad újra kiadni. A müncheni Jelenkor Története Intézetet (Institute of Contemporary History, IFZ) vezető Andreas Wirsching viszont a The Guardian szerint úgy látta: a kötet szakértői kommentárokkal ellátott újrakiadása inkább a művet övező mítoszt zúzhatja porrá. A kiadáson 2009 óta dolgozó Wirsching elmondta: a Mein Kampf január 8. és 11. között, két részletben kerül a boltokba, körülbelül 3500 lábjegyzettel ellátva, összesen 1948 oldalon, és 59 euróba, tehát nagyjából 17 ezer forintba fog kerülni. A könyv 1925 és 1945 között szabadon volt vásárolható az országban, de a példányszám csak a nemzetiszocialisták 1933-as hatalomra kerülése után kezdett rohamosan növekedni. Nem csoda, hiszen többek között még a friss házasodókat is a propagandaművel lepte meg a német állam.

Az önéletrajzi jellegű mű kritikai kiadása szükségesnek is tűnt, mivel a szöveget aki akarta, eddig is meg tudta ismerni, csak épp valamelyik kalózváltozatból. A Mein Kampf e-book változata néhány éve még bestseller is lett, amit Chris Faraone író azzal magyarázott, hogy most már mindenki tudja iPadje magányában olvasni a könyvet. Csak a nonprofit Internet Archive-ból több mint százezerszer töltötték le az angol nyelvű változatot a The Guardian 2014-es cikke szerint.

Nincs magyar kritikai kiadás

A könyv eredeti példányainak birtoklása eddig sem volt illegális Németországban, csupán a terjesztése, Magyarországon pedig ki lehetett volna adni, ám ez nem történt meg. Először a 30-as években jelent meg magyar fordítása az 1925. július 18-án kiadott Mein Kampfnak, majd ezt 1944-ig nyolc újabb kiadás követte. A magyar kiadók ezekhez nyúltak vissza 1989 után – fejtette ki az MNO-nak Paksa Rudolf, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. Kritikai kiadás nem létezik, és a könyv bár kalózkiadásban megjelent, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) szerint hivatalos terjesztési hálózatba egyáltalán nem került. Legális és hivatalos kiadás így nem létezik – közölte lapunkkal az MKKE igazgatója, Keresztury Tibor.

Paksa szerint a most cirkuláló magyar nyelvű szövegekkel az a legnagyobb baj, hogy hiányzik belőlük mindaz, ami a kritikai kiadásokban benne van:

„Hitler szövegének szembesítése a valósággal.”

Az olvasó tehát szimpátia alapján hisz vagy nem hisz Hitlernek – a szövegek valóságtartalmának megítéléséhez szükséges tudása ugyanis általában nincs az embernek. Sőt, ilyen tudással a szakember szerint a magyar történészek túlnyomó többsége sem rendelkezik, hacsak nem foglalkoznak kimondottan a 20. század első felének Németországával. Ők maximum általános műveltségük alapján gyanúsnak tartanak bizonyos megfogalmazásokat a szövegben – tette hozzá Paksa.

Magyar fordítást egyébként Mónus Áron készített a rendszerváltás után, a „szabadkőműveseket” fő ellenségének tekintő, az Összeesküvés: A Nietzschei Birodalom című könyvet jegyző írótól viszont kritikai viszonyulást vagy tudományos igényű kiadványt nem igazán lehetett várni.

Könnyebb megérteni Riefenstahl filmjeiből

Paksával együtt az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, Ablonczy Balázs is úgy gondolja, hogy egy jól megjegyzetelt, utószóval ellátott kiadás mindenképp hasznos lenne. A történész szerint ez mindenképp

„jobb, mint ha fű alatt beszerzett, ki tudja, milyen szándékkal kiadott, rossz minőségű kiadásokból tájékozódnak a tanárok és a diákok”.

Bár az nem is biztos, hogy a diákokkal érdemes lenne a Mein Kampfot olvastatni: Paksa szerint Magyarországon a történelemoktatás eleve nem forrásszöveg-központú, és még történelem szakos egyetemistáktól sem várják el a legfontosabb történeti szövegek végigolvasását. Középiskolában pedig egy-két mondatos forrásszemelvények vannak, arra a jelenlegi tanterv nem is hagy időt, hogy a gyerekek néhány rövidebb-hosszabb szövegen megtanulják, hogy miként lehet megérteni egy-egy régi írást.

Hírdetés

„Ez óriási hiba szerintem.

Mert ezt ugyanúgy gyakorolni kellene, ahogy irodalomórán a verselemzést” – közölte a szakértő.

Paksa abban viszont egészen biztos, hogy nem a Mein Kampfon gyakoroltatná a szövegértést. „Ennél sokkal fontosabb és értelmesebb szövegek is vannak, amiket érdemes megismerni. Ráadásul a mai fiatalok sokkal könnyebben megérthetik a nácizmus lényegét a propagandából (pl. Leni Riefenstahl filmjeiből), mint Hitler Mein Kampfjából.”

Olyan a Mein Kampf, mint egy kocsmai hőzöngés

A mű olvasása Ablonczy Balázs szerint hasznos lehet a nemzetiszocializmus megértetésében, illetve ideológiai mozgatórugóinak felfejtésében. Paksa úgy látja, a Mein Kampf sok szempontból hasonlít Hitler beszédeihez, és érdemes néhány ilyet is megnézni. „A Mein Kampfban ez megy több száz oldalon keresztül. Mussolini például azt mondta a könyvről: annyira unalmasnak találta, hogy abba is hagyta az olvasását.”

A történész szerint az az alaphelyzet, hogy Hitler a könyv írása során az államellenes összeesküvésért rá kirótt börtönbüntetését töltötte, a könyv minden során érződik. Ez a sértett németség dacos, nagy álmokat szövő és bűnbakkereső hangja volt. A szerző emellett arról szerette volna meggyőzni az olvasót, hogy a náciknak kész terveik vannak, és nem amatőr hőzöngők csupán. Hitler se művelt, se pedig jó stiliszta nem volt, ez pedig Paksa szerint érződik az önismétlésekben bővelkedő szövegen. „A gondolatisága sem túl eredeti: a német nép nagyságát hirdeti, s eközben rasszista, antiszemita és antikommunista frázisokat pufogtat. Számomra

a Mein Kampf leginkább olyan, mint egy kocsmai hőzöngés:

bárki képes átérezni az üzenetét, de intelligens ember nem igazán akar vitába szállni vele, mert annyira feleslegesnek tűnik. A kritikai kiadás elkészítői most ezt tették meg, sorról sorra leellenőrizve a szöveg állításait.”

Nem növeli a neonácik számát

A kritikai kiadás pedig a szakértők szerint biztosan nem fogja növelni a radikálisok számát. A The Guardian szerint a kétezer oldalon keresztül hömpölygő rasszista tartalom és a dagályos stílus mellett a horribilis ár is elriaszthatja az olvasókat, így feltehetőleg elsősorban akadémikusok és a könyvtárak lesznek a vásárlók között. Paksa szerint sem valószínű, hogy a kritikai kiadás megjelenése a neonácik számát növelné, aki pedig az ilyesmire fogékony volt, eddig is be tudta szerezni – akár ingyen is – a szöveget.

A Mein Kampf: The Story of a German Book című mű szerzője, Sven Felix Kellerhoff is úgy látta: a mű félretétele csak ahhoz a mítoszhoz járult hozzá, hogy a Mein Kampf túlságosan felbujtó szöveg ahhoz, hogy a nagyközönség meg tudjon birkózni vele. Kellerhoff viszont épp azt segítette könyvével, hogy az olvasók megfelelő kontextusba tudják helyezni az olvasottakat, ahogy ezt segítette Ian Kershaw Hitler-életrajza és a Hitler-mítoszról írt, magyarul is megjelent könyve. A fontosabb szakirodalomról Paksa beszélt az MNO-nak: szerinte Kershaw könyvei mellett Richard J. Evans háromkötetes szintézisműve a legjobb és legalaposabb a Harmadik Birodalom vonatkozásában. Továbbá fontosnak tartja még Németh István kétkötetes dokumentumgyűjteményét a weimari köztársaságról és a Harmadik Birodalomról.

Magyarországon nincsenek tabusított szövegek

De mi van a hasonló helyzetű magyar művekkel, létezik-e egyáltalán szintén tabusított szöveg hazai kontextusban? Ilyen-e például Szálasi Ferenc börtönnaplója? A nyilas vezérről könyvet jegyző Paksa szerint nem igazán. „Szálasi naplóit már szinte teljes egészében kiadták. Aki nagyon szeretné, bármelyik Szálasi-szöveghez hozzá tud férni – az internet ebben nagy előrelépést hozott. Igaz, vannak szakszerűbb, kevésbé jól sikerült és teljesen kritikátlan szövegkiadások.”

Ablonczy Balázs ennek kapcsán elmondta: a szöveget annak idején Sipos Péter adta ki, korrekt filológiai apparátussal együtt. „A Szálasi által kiváltott hatás valószínűleg azért nem hasonlatos a Mein Kampfhoz, mert az ő fogalmazásai nem csak ezoterikusak, hanem néha kifejezetten nehezen érthetőek. Másrészt a könyv annak idején sem a nagy nyilvánosságnak, ideológiai alapműnek volt szánva, hanem  annak, ami a neve, magánjellegű börtönnaplónak, amiben meglepően sok volt a katolicizmusra, Szálasi hitére való utalás” – tette hozzá a történész.

Paksa szerint bár sokan szeretik ezt mondani, de

„Magyarországon ma egyáltalán nincsenek tabusított szövegek”.

Mint kifejtette: „Hozzáférhetőek, kutathatóak, lehet róluk beszélni. Persze ha valaki hülyeséget beszél, akkor ne várja, hogy azért majd elismerést kap a tudományos kutatóktól.”


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »