„Nem menthetjük a menekülteket saját országunk elpusztításával”

„Nem menthetjük a menekülteket saját országunk elpusztításával”

Kemény hangvételű véleménycikket írt a menekülthelyzet kezeléséről egy ismert brit publicista a konzervatív The Mail on Sunday lap számára.

Peter Jonathan Hitchens szeptember 6-i írásában nem csupán a menekültek befogadásának jogosultságát vonta kétségbe, hanem előrevetített egy olyan jövőt, melyben a jelenlegi Európa el is tűnhet.

Az örökség, melyet tovább kell adnunk

„Országunkkal nem tehetjük azt, amit akarunk: örököltük szüleinktől, nagyszüleinktől, és kötelességünk továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak” – kezdi érvelését Hitchens, majd azzal folytatja: „ez a legnagyobb felelősségünk”, amit „nem adhatunk tovább vadidegeneknek pusztán olyan inger hatására, hogy jobban érezzük magunkat” – írta.

„Minden egyes »legyetek üdvözölve« felirattal pózolót meg kellene kérdezni, hogy befogadna-e egy családot az otthonába határozatlan ideig, fizetné-e az élelmezésüket, orvosi ellátásukat, iskoláztatásukat”, miközben a blog írója szerint a határok megnyitása lenyomja a béreket és feltornázza a lakhatási költségeket.

Hazájában – mint írja – amiatt, hogy soha nem tapasztalták meg az ország megszállását, megdöbbentően magas szintje alakult ki az egymással szembeni bizalomnak, biztonságnak és szabadságnak, melyek a közös múltra, tradíciókra, szokásokra, emlékekre épülnek. „Kis számban érkezők ezt képesek is megtanulni”, de tömeges bevándorlás esetén már

Hírdetés

nekünk kell alkalmazkodnunk, nem pedig fordítva.

Kemény szavak

„Nem mondom, hogy nem érintett meg a török partoknál megtalált gyermek holttestének látványa – de nem fogok nagyobb felindultságot színlelni, mint ahogy mások teszik. És nem fogom hirtelen meggondolni magam, szemben sok más hangadóval a médiában és a politikában” – jelentette ki Hitchens, majd hozzáfűzte: nem a fejlett országok bevándorlási törvényei, hanem a bűnöző embercsempészek pénzhajhász mohósága miatt halt meg a kisfiú.

Érvelésében felidézi: menekültnek a hazájukat veszély miatt elhagyókat nevezzük, nem pedig a magasabb életszínvonalért bevándorlókat. „Messzebbre megyek: a kisfiú családja biztonságban volt Törökországban, mivel az ország (minden hibájával) tagja a NATO-nak, hivatalosan szabad és demokratikus” – tette hozzá.

Tényleg úgy gondolják, hogy a »Germany!«-t skandáló, kemény, fiatal férfiak tömegei Budapest szívében menedékkérők vagy menekültek? A menekülők nem szegülnek ellen azon ország rendőreinek, ahol menedéket kérnek. Nem skandálnak vagy feküdnek keresztbe a vasúti síneken, (…) hanem kérnek és remélnek.

Európa átformálódik

„Megállítható-e ez a folyamat, átalakulás?” – teszi fel a kérdést Hitchens, ám rögtön meg is válaszolja: „aligha”. Követendő példaként Ausztrália eljárását hozza fel, ahol limitált számban, ellenőrzötten fogadnak bevándorlókat.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »