Róna Péter Népszavában megjelent írása szerint:
„Két évtized botladozásai, szándékos félremagyarázatai, sőt hazugságai után be kell látnunk, hogy a magyar jog‑ és intézményrendszer nem képes megbirkózni a devizahitelezés adta kihívással, de még arra sem képes, hogy értelmezze az európai jog hazánkra érvényes rendelkezéseit.”
Róna egyértelműen fogalmaz:
„Az Európai Bíróság döntése … általános érvényű, kiterjed minden tagállamra, minden devizaalapú hitelszerződésre… Nincs szükség ‘átültetésre’ vagy valamiféle egyedi bírósági ítéletre.”
Ezzel szemben a magyar állami és banki értelmezések szűkítik a döntés hatókörét.
Róna világossá teszi:
„Az ítélet alapja … az árfolyamkockázat fogyasztóra történő hárítása jogellenes, ‘tisztességtelen feltétel’, és mint olyan a szerződés semmisségét eredményezi.”
Nem a tájékoztatás minősége, hanem maga a konstrukció a probléma. A devizahitel mint termék önmagában hibás.
A semmisség automatikus.
„Az Európai Bíróság ítélete szerint ezek a szerződések semmisek, ezért a felek kötelesek a szerződést megelőző állapotot visszaállítani.”
Ez nem igényel külön magyar bírósági eljárást vagy egyedi megállapítást.
„A fogyasztó tartozik … azzal a forint összeggel, amit kézhez kapott, a hitelező pedig köteles a fogyasztónak visszafizetni azt az összeget, amit a fogyasztótól kapott, legyen az tőketörlesztés, kamat, büntetőkamat vagy költség.”
Róna szerint ez az egyetlen jogszerű elszámolási mód.
Az MNB köteles … utasítani, hogy a devizahiteleket töröljék könyveikből, állapítsák meg … mennyivel tartoznak a fogyasztónak … és az eredményről tájékoztassák a fogyasztót és az MNB‑t.
Az MNB‑nek kellene intézkednie, nem a fogyasztónak kell egyedi pereket indítania.
Remélhetőleg az Európai Bíróság ítélete, valamint Marczingós László és csapata eredményes munkássága nyomán a hibás termék tragikus történetének a végéhez érhetünk. Éljünk a lehetőséggel!
– szögezi le Róna Péter.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
