A napokban látott napvilágot a hír: nem létezik egyetlen „meleggén”, rengeteg génvariáns és a környezet együttes hatására választhat az egyén azonos nemű partnert – állapította meg egy kiterjedt tudományos kutatás. A témában Hodász András angyalföldi plébánost, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanárát kerestük meg, alábbiakban reflexióját adjuk közre.
Hónapok óta lázban tartják a magyar közvéleményt a homoszexualitáshoz, a melegek társadalmi megítéléséhez kapcsolódó kérdések. A legutóbb a Coca-Cola plakátkampánya kapcsán lángolt fel a vita, felszínre hozva a szokásos témákat: mi a homoszexualitás erkölcsi megítélése, hogyan alakul ki, és lehet-e változtatni rajta, vagy genetikailag determinált. Bár az Egyház tanítása a kérdés erkölcsiségét illetően régóta világos (a homoszexuális irányultság nem bűn, a cselekedet viszont a Biblia egyértelmű tanítása szerint igen), a tudományos párbeszéd szempontjából lényeges, sok mindent eldöntő mozzanat, hogy valóban létezik-e úgynevezett „meleggén”, ami igazolhatná az egodisztonikus (az egóval nem összhangban levő) érzések veleszületettségét, és így valóban fölöslegessé tenne minden terápiát, amely ezeknek az érzéseknek a megváltoztatására irányul.
Ez utóbbi kérdéshez kapcsolódóan jelent meg nemrég egy átfogó tanulmány a Science tudományos folyóiratban, melyről a BBC online kiadásában számol be. A tanulmányt finn tudósok jegyzik, akik majdnem félmillió ember genomjának elemzését végezték el. Ez a tanulmány lényegében a reintegrációs terápia képviselőinek álláspontját erősíti meg: nem találtak ugyanis egy meghatározott „homoszexuális gént”, és megállapították, hogy ha létezik is genetikai hajlam, nagyrészt a környezeti tényezők tehetők felelőssé az egodisztonikus vágyak kialakulásáért.
A tanulmány megállapítja, hogy a genetikai markerek közül mindössze öt kapcsolható össze szignifikánsan az azonos neműek iránti vonzalommal, de a kutatók szerint még ezek is távol állnak attól, hogy egyértelműen meghatározzák a személy nemi preferenciáit. Tulajdonképpen ezeknek nagyon kis hatásuk van, összességében a résztvevők által megnevezett homoszexuális viselkedés kevesebb mint egy százalékában játszhattak szerepet.
Ez azt jelenti, hogy a nem genetikai alapú tényezők – mint a környezet, a neveltetés, a személyiség – jóval jelentősebbek annak befolyásolásában, hogy az illető milyen szexuális partnert választ, csakúgy, mint a személyiség, a viselkedés és a fizikai jellemzők esetében.
A tudományos kutatás eredménye egyfelől jelentősen befolyásolja a vita menetét, ami eleddig jórészt arra épült, hogy létezik-e homoszexuális gén; másfelől bátorítás lehet azoknak, akik szeretnének változni.
Az erkölcsi megítélés egy cselekedet esetében természetesen nem azon múlik, hogy létezik-e vele született hajlam a cselekedet iránt, hiszen a katolikus teológia vallja a szabad akarat létezését, ami lényegében azt jelenti, hogy képesek vagyunk szabadon dönteni, még ha az életkörülményeink bizonyos esetekben nehézzé is teszik a döntést. Ahogy például valakinek a magassága és a vele született labdaérzéke segítségére lehet abban, hogy jó kosarassá válljon, de ez sosem lesz sorsszerű, hiszen bármikor határozhat úgy, hogy más életutat választ.
A homoszexualitással kapcsolatban mindig fontos hangsúlyozni, hogy Isten szeretete minden teremtményére egyaránt kiárad, és nem szűnik meg soha. Isten ugyanis arra vágyik, hogy mindannyiunkkal szerető közösségre lépjen, erre vagyunk meghívva fajtól, nemtől, bőrszíntől, politikai hovatartozástól függetlenül. Hogy ezt a szeretetközösséget hogyan nyerhetjük el, arra pedig a Bibliában találjuk meg a választ.
Fotó: Pixabay
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
