Megalakult az új, Tisza-kormány, jöhet a brüsszeli politika magyarországi folytatása.
Most jön majd szembe mindaz, amiről a tiszások a kampányban inkább nem beszéltek.
2010-ben letértünk a brüsszeli és a globalista elit útjáról, 16 év után most visszatérünk rá. A Tisza kétharmados győzelme azt mutatja, a magyar szavazópolgárok nagy többsége megcsömörlött a folyamatos küzdelmektől. Egy „érzettel” azonosították Magyar Pétert: ő lesz az, aki képes lesz úgy megtartani mindent, hogy Brüsszellel is ki tud majd kiegyezni. Azzal az unióval, amely azt várja, hogy szinte minden Orbán-féle vívmányt töröljön el a Tisza-kormány.
A nagyobb baj az, hogy a Tisza és a balliberális média is azt sugallta, Magyar képes lesz így is a kiegyezésre. Közben ők is tisztában voltak azzal, hogy ezt nem lehet kivitelezni. Főleg úgy nem, hogy a Tisza és a brüsszeli elit nem áll szemben egymással, hiszen szövetségesek.
Úgy tűnik, azt a módszert választják, hogy lassan főzik meg a békát, az érzékelés így tompul, amikor pedig már nagy a baj, már nem lehet kiugrani a forró vízből.
Így egyszerre biztosan nem fogják elözönleni a migránsok az országot júniusban, miután az unió életbe lépteti a bevándorlók szétosztásáról szóló döntést. Vagy befizetünk a szolidaritási alapba egy jelentős összeget (migránsonként húszezer eurót), vagy befogadjuk a menedékkérőket. Nincs más választás. Első körben csak kis létszámban, néhány százan érkeznének a Nyugat- és Dél-Európából kiebrudalt migránsok, de ez az arányszám felfelé nyitott, a jövőben emelkedhet is. „Ez még miért lenne baj, ennyi embert képesek vagyunk befogadni!” – harsogja majd a balliberális kórus. Persze, miért ne?! Így kezdődött Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban is. Aztán mi lett belőle? Most ők akarják kipaterolni a korábban behívott migránsaikat, hozzánk, akik ellenálltunk nekik.
De az uniós szétosztás mellett a dél határzár jogi biztosításának aláásása is napirendre kerülhet. Magyar Péter ugyan még beiktatása előtt megpróbálkozott az uniós lazítással – vagy csak előremenekülő kommunikációs húzásról volt szó –, az Európai Bizottságról, úgy tűnik, lepattantak az érvei. Brüsszel ugyanis ragaszkodik az Európai Bíróság határozatának betartásához: vagy továbbra is fennmarad a hazánkat sújtó napi egymillió uniós bírság, vagy az új kormány enged a nyomásnak. Ez azt jelentené, hogy a balkáni útvonalon érkező menedékkérőket a déli határnál is be kellene engedni az országba, hogy kérelmüket magyar – tehát uniós – területen nyújthassák be, ne Belgrádban.
Persze, a kampányban azt hallottuk, hogy migránsügyben sem lesz változás, ha a Tisza nyer. Szerintem ennek az ország nagy többsége – párszimpátiától függetlenül – örülne. De miért ellenkezne egy olyan kormány Brüsszellel, amely azt ígérte meg, hogy nem bot, hanem küllő akar lenni az unió kerekében? Miért ellenkeznének, ha az uniós pénzek hazahozatalában Brüsszel egyik feltétele az uniós szabályok (igen, a menekültügyi szabályok is) betartása?
És ez csak az egyik olyan terület, amelyben a Tisza aknára léphet, a Fidesz–KDNP pedig nemsokára a nemzeti ellenállás politikáját választhatja.
A másik ügy a gyermekvédelmi törvény, amely elkaszálásának kihirdetését a választások utánra időzítette az Európai Bíróság. A magyar jogszabályban szerepel a homoszexuális-propaganda gyermekek előli elrejtésének előírása, a genderérzékenyítés tilalma az óvodákban és iskolákban. Emiatt – bár akkoriban ezt kormányzati hazugságnak minősítették – mintegy 600 millió eurós uniós forrást zároltak Magyarországtól. Összességében persze ez csak kis szelete a 17 milliárd eurós csomagnak. Ebből hétmilliárdot a felzárkóztatási pénzek, tízet pedig a helyreállítási alap tesz ki. Most már arról szólnak a hírek, hogy a második halmazból 3,5 milliárd elveszhet, hiszen augusztus végéig képtelenség teljesíteni a konkrét vállalásokat. (Azt mondjuk még senki nem magyarázta el, hogy miért pont augusztusig, és miért ne lehetne ezt a dátumot esetleg kitolni. Mindegy.)
Ez azért különös, mert ezek a pénzek tényleg járnak nekünk. Az Orbán-kormány az előző években soha nem beszélt úgy a visszatartott eurókról, hogy azokból bármi is elveszett volna. Mindig a teljes összegre tartott igényt, és úgy vélte, hogy határozott politikával, a vétóval; a következő hétéves költségvetés megszavazásával vagy elutasításával mind a 17 milliárdot haza tudja hozni. Tehát vannak erős aduk a mindenkori magyar kormány kezében; most majd kiderül, hogy a Tisza milyen hatékonyan tudja a magyar érdekeket képviselni…
Az azért ebben a témakörben is egy kicsit elbizonytalanítja az embert a Tiszával kapcsolatban, ha kapásból, néhány perces netes kutakodásból kiderül, hogy az új kormány tagjai között az oktatási és szociális területen a genderlobbi elég erősen ott lesz a fontos pozíciókban. Elég, ha csak az oktatási miniszter, Lanner Judit szivárványos Facebook-profiljára gondolunk. De a Csipke Józsika szerzője, Bódis Kriszta a Miniszterelnökségen belül a társadalompolitikai koordinációért felel majd az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátórendszer együttműködésén, összehangolásán. Gyurkó Szilvia szociális államtitkár pedig LMBTQ-párti, és a meleg párok örökbefogadása mellett áll ki. Szóval nem kétséges, hogy ők nem fognak harcosan síkra szállni Brüsszellel szemben a magyar jogszabályért.
Mindezek a társadalmi vetületei a progresszív baloldali, liberális politikának, de ott van a gazdasági dimenzió is. Ezeket pedig az évtizedekig globalista piaci vezetőként dolgozó Kapitány István gazdasági, Kármán András pénzügy-, Orbán Anita külügyminiszter jeleníti meg. Bizonyosan állíthatjuk, hogy ők nem úgy gondolnak az állam szerepére úgy általában sem, és a gazdaságban főleg nem, mint a protekcionista Orbán-kormány. Ezért ne zárjuk ki a privatizációs lépéseket, de az árstopok és a bankokat, energiacégeket és telekommunikációs vállalatokat sújtó különadók kivezetését se. Ezt bizonyosan meg fogja érezni a tiszás szavazói bázis is, ahogy az olcsó orosz energia stopját, a rezsicsökkentés átalakítását is.
A választási eredményeket elemezve megállapíthatjuk, hogy sokunk környezetében bizonyosan voltak olyanok, akik egyszerűen csak megunták, ráuntak a Fideszre. A népjóléti intézkedéseket, az adórendszert, a családi támogatásokat, a rezsicsökkentést, az iskolai ingyentankönyvet, a pluszhavi nyugdíjat, az otthonteremtési támogatásokat, az árstopokat, a határkerítést adottságnak, nem hatalmas eredménynek fogták fel. Jó, hogy van mindez, ezt úgyis megtartja a Tisza, a „propaganda” csak riogat, hogy majd elveszik, nem, sőt, ki is egészítik őket. Most majd meglátjuk, hogy a tiszás kommunikációs kampánysiker, az, hogy mindenkinek jobb lesz, megmarad minden jó intézkedés, de megegyezünk Brüsszellel is az uniós pénzek hazahozatoláról, a valóságban nem jöhet össze.
Ennek ellenkezőjét kellene bizonyítania a következő hónapokban a Tisza-kormánynak. Itt már a tettek fognak számítani, az „érzetpolitizálás” másodlagos lesz.
Kétségkívül felkészülhetünk a kiegyezésre Brüsszel és Budapest között. Bizonyosak lehetünk benne, hogy ezután nem úszunk meg semmit abból, amivel Nyugat-Európában már torkig vannak a választók.
Mi is torkig leszünk velünk, ez nem vitás. De akkor már nem lesz már örömünnep a Kossuth Lajos téren.
Pindroch Tamás
A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
