A gázpiacon látványos változásokra számíthatunk: a legfrissebb tervek szerint csővezetékek helyett a jövőben – a szállítás első fázisában – hozzánk is tartályhajókkal juttathatnák el a földgázt. Kinek áll mindez az érdekében, mennyibe kerül egy tartályhajó, és mit jelent ez a fogyasztók számára?
Az ukrajnai konfliktus miatt egyre több uniós ország szorgalmazza, hogy az Európai Unió fokozatosan zárja el az orosz olaj- és gázcsapokat, mivel az orosz energiahordozók vásárlásával valójában az Ukrajna elleni orosz katonai agressziót finanszírozzuk. Ehhez azonban látványos váltásra lenne szükség, hiszen míg jelenleg az orosz gáz végig csővezetéken érkezik hozzánk, a jövőben az új szállítók ezt tartályhajókkal oldanák meg. Ez utóbbiak a gázt cseppfolyósított formában szállítják. A cseppfolyósított földgáz (Liquefied Natural Gas, LNG) lényege, hogy a földgázt -162 fokra hűtve folyadékká alakítják – ezáltal a térfogata az eredeti 600-ad részére csökken, így könnyűvé és gazdaságossá válik a szállítása. Az LNG-t aztán gázzá visszaalakítva látják el földgázzal a háztartásokat és a vállalatokat.
Az átállás hatalmas kihívást jelent minden érintett fél számára. Európa (Törökország nélkül) 2021-ben mintegy 156 milliárd köbméter orosz gázt importált. Ebből 142-t csővezetéken, 14-et pedig LNG formájában, hajón szállítottak. Ha Európa az Oroszországból származó, csővezetéken keresztül érkező összes szállítást le akarná cserélni, akkor több mint 200 millió tonna LNG-re lenne szüksége. A rövid távú terv szerint az orosz import mintegy kétharmadát, azaz 100 milliárd köbmétert még az idei év végéig szeretnék lecserélni, ami több mint 150 millió tonna LNG-t jelent. Ez a mai LNG-piac mintegy 40 százalékának felel meg, így az Európába irányuló LNG-behozatalnak meg kellene háromszorozódnia ahhoz, hogy elérje ezt a mennyiséget.
Mindezt rövid távon nagyon nehéz lesz elérni. Egyetlen tartályhajó 72 ezer tonna LNG-t szállít, és több mint 2000-szer kellene megfordulnia ahhoz, hogy ezt a mennyiséget behozza. Az amerikai Houston több mint 8300 kilométerre fekszik a németországi Hamburgtól, ami több mint 10 napos utat jelent egy tartályhajó számára. A Houstonból Hamburgba tartó út a be- és kirakodással együtt körülbelül két hetet vesz igénybe. Ha a visszautat is beszámítjuk, akkor egy tartályhajó, még ha folyamatosan közlekedik is, havonta legfeljebb egyszer tudna eljutni Európába. Egy tartályhajó tehát egy év alatt körülbelül 12-szer fordulhat meg. Hogy a fent jelzett gázmennyiséget el tudják juttatni Európába, az 166 tartályhajónak és a legénységének egyévnyi folyamatos munkájába kerülne. A meglévő tartályhajók teljes flottája jelenleg 665 darab. Ezért minden negyedik LNG-tankernek az európai gázszállításra kellene átállnia, ami valószínűleg nem reális megoldás. Valószínűbb forgatókönyvnek tűnik, hogy az orosz gáz egy részét LNG-vel, más részét egyéb energiaforrásokkal (szél-, nap-, víz-, nukleáris energia) helyettesítik, az orosz ellátás egy részét pedig Európa egész egyszerűen kénytelen lesz fenntartani.
Az utóbbi forgatókönyv sem lesz azonban olcsó mulatság. Egy LNG-tartályhajónak naponta legalább 100 ezer dollárt kell keresnie ahhoz, hogy megérje üzemeltetni. Hajóhiány idején azonban ezek a tételek a többszörösükre emelkednek. Míg 2020-ban az LNG-tartályhajóval történő egynapos szállítás díja körülbelül 120 ezer dollárba került, az energiaválság idején rekordokat döntött, meghaladva a 400 ezer dollárt. A díjszabás az idei év elején ugyan 100 ezer dollár alá zuhant vissza, az ukrajnai orosz inváziót követő hirtelen gázáremelkedés azonban ismét felhajtotta az árakat.
Az LNG-tartályhajók iránti kereslet beindította a megrendeléseket. 2021 októberében a katari állami olajipari vállalat 4 LNG-tartályhajót rendelt a kínai Hudong-Zhonghua Shipbuilding cégtől, és a teljes megrendelés várhatóan fokozatosan eléri a 60 hajót. Katar, amely most Ausztráliával versenyez az LNG-piac vezető pozíciójáért, azt tervezi, hogy 2025-re 76 millióról 110 millió tonnára, 2030-ra pedig 126 millió tonnára növeli a termelési kapacitását.
A gázszállításra specializálódott francia Gaztransport & Technigaz társaság az elmúlt évben 68 LNG-hajóra kapott megrendelést, amelyeket 2023 és 2025 között fog leszállítani. A hajógyártók 2021-ben 90 megrendelést kaptak LNG-tartályhajókra, ami újabb rekordnak számít. Nem panaszkodhat a dél-koreai Samsung Heavy Industries sem, amely az év végén még három új LNG-hajóra kapott megrendelést, összesen 622 millió dollár értékben. Az elmúlt évben egyébként összesen 78 hajóra kapott megrendelést, amelyek közül 44 konténerszállító hajó, 20 LNG-tartályhajó és 14 nyersolaj-tartályhajó volt. Ez csak megerősíti a szakértők azon várakozását, hogy 2025-re több LNG-tanker fog közlekedni a világban, mint olajszállító tartályhajó.
Egy új tanker mintegy 200 millió dollárba kerül. Nem szabadna megfeledkezni azonban arról sem, hogy jóval több LNG-terminálra is szükség lesz, hogy valahol ki lehessen rakodni a rakományt. Egy tengeri LNG-terminál költsége a kapacitástól és a felszereltségtől függően több százmillió dollártól több milliárdig terjed, ráadásul évekig tart felépíteni. Európa szerencsére nem várt a végsőkig, és legalább 2013 óta épít LNG-terminálokat. Az elmúlt évben terminálok nyíltak Horvátországban és Spanyolországban. Az idei és a következő év során egy újabb terminál üzembe helyezése várható Spanyolországban, valamint Svédországban, Írországban, Lengyelországban és Görögországban is. Európában jelenleg 29 LNG-terminál működik.
Egy további fontos tényező az új szerződések megkötése. Az Európa által az elmúlt hónapokban importált LNG mennyisége töredéke annak, amire az elkövetkező években szüksége lesz, az infrastruktúra kiépítéséhez szükséges pénzforrásokhoz a beszállítóknak pedig hosszú távú szerződéseket kell felmutatniuk a bankoknak.
A legvalószínűbb beszállítók az USA és Katar. Mindkét ország exportkapacitásának a bővítését tervezi. Az új kapacitások ugyan csak három év múlva lesznek elérhetőek, de már most eldől, hogy ki kapja a gázt. Ázsiából is van érdeklődés, ahol a legnagyobb LNG-importőrök Kína és Japán. Európának így versenyeznie kell. Az energiaválság csúcspontján a gáz ára Európában hússzor drágább volt, mint az Egyesült Államokban, így Európa érdekes árat, a kereskedők számára tisztességes nyereséget kínál.
Az elmúlt évek rekordalacsony gázárait el lehet felejteni. A földgáz ára jelenleg többszöröse annak, amire Európa a világjárvány előtti időkből emlékszik. A következő néhány évben a helyzet a 2020 előtti időszakhoz fog hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy az árak ingadozóbbak lesznek, és a kereskedőknek aktívabbnak kell lenniük a piacon. Mivel a fogyasztók számára a végfelhasználói ár mintegy felét maga a gáz teszi ki, az átállás miatt a 2020 előtt megszokottnál mintegy 10 százalékkal magasabb árakra számíthatnak. Sok függ azonban a gázszolgáltatóktól is, akiknek rugalmasabban kell majd reagálniuk a piaci fejleményekre, kihasználva az olcsóbb gázvásárlási lehetőségeket. Akiknek ez sikerül, azok a legjobb árat tudják majd kínálni az ügyfeleiknek.
TOMÁŠ MIKULÍK
A szerző a Trend gazdasági hetilap külső munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
