„Ha Brüsszelben megengednék, hogy Magyarország és Szlovákia vagy korábban Lengyelország kitáncoljon a sorból, akkor az nyilván komoly alternatíva lehetne Nyugat-Európában is. Még többen gondolkodnának azon, hogy a brüsszeli elit hová vezeti a kontinenst” – mondta többek között a Magyar 7-nek adott évnyitó nagyinterjújában a magyar közélet egyik legismertebb elemzője, amikor a Szlovákia és Magyarország előtt álló legnagyobb idei kihívásokról kérdeztük.
Milyen folyamatokat lát a lassan két éve tartó orosz-ukrán háború dinamikájában, és ezek miként érinthetik Magyarországot és Szlovákiát?
Stratégiaváltás zajlik. Az amerikaiak most védelemre ösztönzik az ukránokat, tehát a sikertelen támadásból át kell térniük a védekezésre, mert az kevesebb embert és eszközt igényel, és akkor az oroszoknak kell nagyobb erőt bevetni, így azon az oldalon fognak többen elpusztulni. A nyugatiak ehhez szükséges fegyvereket küldenek most. A meglévő erőforrásaikat az ukránoknak nagyjából két évig kell védekezésre használni, amíg a nyugati fegyvergyártás felfut. A fegyver- és lőszergyártás egy része Magyarországon történik, így ebből a magyar gazdaság is profitál.
Az oroszoknak nem annyira a területszerzés a céljuk, mintsem az ukrán hadsereg felőrlése és egy rezsimváltás Kijevben. Az ukránok most félmillió embert rántottak be, nekik kell a nyugati fegyvergyártás felfutásáig tartani a frontot, a nyugat ehhez biztosítja az ukrán minőségi fölényt. Az oroszoknak ebben a két évben kell eldönteniük ezt a háborút.
Moszkvában a március 17-i elnökválasztás is befolyásoló tényező lehet?
Elképzelhető, hogy az oroszok akörül indítanak majd egy támadást. Ha a most behívott félmillió ukrán katona az év végére meghal vagy elfogy, akkor Kijevben a nyugaton élő ukránokat akarják berántani.
Minden országnak el kell dönteni, hogy kiadja-e a hadköteles ukrán férfiakat. Magyarország úgy nyilatkozott, hogy nem. Tehát ha a baltiak, a skandinávok, a lengyelek és a németek kiadják őket, akkor lehet, hogy nagyon sok ukrán hadköteles férfi menekül Csehországba, Ausztriába, Szlovákiába és Magyarországra.
Őket várhatóan felszívja a munkaerőpiac, illetve ha az oroszok tényleg áttörnek (bár ez most nem valószínű, de ha az elkövetkező egy-két évben megtáltosodnak, vagy az ukrán hadsereg összeomlik) akkor keletről többszázezer menekülttel kell számolni.
Bár nyilván a nagy részük menne tovább nyugatra.
Igen, csak nekünk kellene őket elsőként ellátni.
Január 16-án Robert Fico nem először járt Magyarországon, de ennyire szívélyes hangulatú tárgyalásra nem emlékezhetünk. Mi változott másfél évtized alatt?
Bizony, 2009-ben Szécsényben járt, amikor Bajnai Gordon volt a magyar miniszterelnök. Roppant feszült találkozó volt, ugyanis teljesen más hangulatú volt a két ország viszonya. A gazdasági válság során Gyurcsány Ferenc például azt nyilatkozta, hogy mind a négy visegrádi ország hitelhez folyamodik, aztán a többiek nem győzték cáfolni, hogy nem, eszük ágában sincs, tehát megpróbálta Gyurcsány szétteríteni a rossz kormányzásának az eredményét, ám végül csak Magyarország fordult az IMF-hez hitelért annak idején. Más dinamika jellemezte a szlovák belpolitikát: akkoriban Fico olyan koalíciót vezetett, amelynek az egyik kötőeleme a magyarellenesség volt. Azóta viszont Slota is háttérbe szorult és mérsékeltebb figurák érkeztek koalíciós partnerként.
Fico akkor például olyan testőrökkel utazott Magyarországra, akik gépfegyverrel ültek a mikrobusz nyitott hátsó ülésén… Hogy fajulhatott odáig a viszony?
A konfliktusos szakasz 2010 előtt volt, ennek egyik fontos jelképe, amikor Sólyom László magyar államfőt kitiltották Szlovákiából. De ne felejtsük el, hogy Gyurcsányék a szlovákokra hivatkozva 2006 tavaszán terrorfenyegettséget hirdettek a magyar választási kampány finisében.
Ez meg a terrorkártya volt ideát. Ebből a veszélyes, ördögi körből ki kellett lépni, és ezt csak a II. Orbán-kormány tette meg, 2010-ben.
Akkor mintha egy irányba fordult volna a két miniszterelnök gondolkodása…
Valóban, pragmatikus irányt vett a magyar és a szlovák politika is, és ez megkönnyítette az együttműködést.
A magyar kormány nagyon egyszerű politikát fogalmazott meg: azok a szomszédos országok, amelyek együttműködnek Magyarországgal, jól bánnak a kisebbségükkel, azokkal Magyarország kooperál, és amelyek ezt nem teszik, azokkal meg nem, és ezért konfliktusokat is fog vállalni.
Ez nagyon fontos fordulat volt, és az is, hogy Fico megtapasztalta, hogy hiába van az európai szocialisták és szociáldemokraták pártcsaládjában, őt is súlyos kritikák érték.
Nem volt eléggé haladó?
Nem, és a Magyarország által jól megismert, jogállamiságra hivatkozó politikai zsarolás a korábbi Fico-kormányokat is érintette. Most ugyanezt látjuk még erőteljesebben a szlovák igazságügyi rendszer átalakítása kapcsán, tehát ez is egy olyan dolog, amit Fico megtanult, hogy ha szembemegy a brüsszeli mainstreammel, akkor nem árt, ha vannak szövetségesei. Közben arra is rájött, hogy nemcsak a visegrádi együttműködés köt össze minket, és az, hogy a NATO keleti szárnyán vagyunk, hanem az is, hogy most még haszonélvezői vagyunk az európai uniós transzfereknek, tehát sokkal több a közös pont, mint ami elválaszt minket.
A két miniszterelnök közös sajtótájékoztatóján már az is elhangzott, hogy sorsközösségben élünk és civilizációs kapocs létezik a két ország között. Mi az alapjuk?
Európa földrajzi, történelmi régiókra bomlik. Nagyon sok ilyen térsége van a kontinensnek, ahol közös a kultúra, közös a történelmi tapasztalat.
Ami talán a szlovák-magyar viszonylatban különleges, hogy Szlovákia teljes egészében a történelmi Magyarország része volt, mint Horvátország is. Mások nem. Ilyen szempontból ez egy mélyebb kapocs, ugyanis nemcsak egy rész került át az utódállamhoz, hanem az egész ország a történelmi Magyarország része volt.
A Monarchia alapján pedig ugyanígy érvényes ez egyébként Krakkótól egészen Záráig, vagy Brassótól Prágáig: a közös történelem és tapasztalat ilyen erős mélysége valóban különlegesebb viszonyt indokol.
Mindemellett ott vannak a közös gazdasági érdekek is.
Mivel a két országnak nincsen tengeri kijárata, sok olyan közös pont van, ami ezt a történelmi sorsközösséget a mai napra is lefordíthatóvá teszi. A földrajzi helyzetünk és az orosz energiától való függésünk is ilyen az Ukrajnán keresztül érkező olaj-, és gázvezetékkel. Egy cipőben járunk, legyen szó gazdaságról, energetikáról, biztonságpolitikáról, a migrációs fenyegetésekről, valamint az Európai Unión belüli érdekérvényesítésről.
Számos közös projekt indult az energiaszektorban és a gazdaságban. Mekkora ezek valós súlya a két országban? Ezeket perspektivikusan kell nézni, tehát most nyilván minden hídnak örülünk, minden új vezeték javítja a magyar és szlovák helyzetet, mert minél több vezeték jön be egy országba, annál diverzifikáltabb az energiaellátás, annál nagyobb a verseny, és ez elméletileg árcsökkentő hatású is lehet. Miután már interkonnektorok vannak, ezért nemcsak Szlovákián keresztül jöhet Magyarországra gáz, hanem fordítva is. Ez mind a két oldalnak hasznos.
Az EU támogatja az energiahálózatok összekapcsolását, és ez minden országnak jól jön, mert van, amikor itt van hiány, van, amikor meg ott. És az utaknak is hatalmas jelentősége van.
Bő száz évvel Trianon után, harmincöt évvel a rendszerváltást követően csak most sikerül helyreállítani a mesterséges határokkal szétvágott kapcsolatokat…
A közlekedési és hídépítési projektek egy része uniós támogatással valósul meg. Tehát ez egy jó élmény, főként a határ közelében élőknek, hogy több és jobb a közlekedés, és a cégeknek a szállítmányozás szempontjából. Ami nyilván jó a munkavállalás, a turizmus, a kultúra szempontjából is.
Miben közösek még az érdekeink?
Amikor Pozsonyban szivárványkoalíció működött, akkor egy globalista napirendet követtek.
Most, hogy egy szuverenista kormány jött létre Pozsonyban, Ficóék próbálják jóvátenni az elődök hibáit és végrehajtani azokat a váltóállításokat, amelyek az önálló, független kül-, és belpolitikához szükségesek.
Ami nyilván egyre súlyosabb konfliktusokat generál majd a brüsszeli elittel.
Magyarország számít Szlovákiára, ők pedig számíthatnak Magyarországra, mert minél több ország fordul szembe a globalista központtal, annál eredményesebbek lesznek, és annál nehezebb megosztani és legyőzni őket. Ezért is fontos, hogy Fico minél több ügyben helyre tudja hozni a szivárványkoalíció által okozott kárt, vagy legalább enyhíti legyen képes azokat.
A térségünkben regnáló szivárványkoalíciók a globalista érdeket követik, sokszor szembe mennek saját országuk érdekével, a többletköltséget pedig a lakosságra és a cégekre terhelik. Az előző pozsonyi kormány szinte az összes fegyvert odaadta Ukrajnának, így most drágábban vehetnek újat és éveket kell vári a szállításra.
Az előző kormány a vezetékes orosz energia kivezetésénél sem élt a magyar kormány által kiharcolt maximális átmenti idővel, így gyorsabban és drágábban állnak át.
Az orosz-ukrán háború esetében is megfigyelhető, hogy hasonló nézeteket hangoztat a két kormányfő. Fico arról beszélt, hogy Szlovákiának nem maradt légiereje saját légterének védelmére, hiszen elajándékozták az erre alkalmas repülőgépeket Ukrajnának. Ezért Budapest is segít a légtér védelmében. Magyarország ezzel nyer-e szövetségest az ukrajnai háborúval kapcsolatos álláspontjában is?
Nem feltétlenül, ugyanis Brüsszelben Fico eddig a fősodorral szavazott. A szlovák álláspont egy kényszer beismerése, mert már nincs mit átadni, ugyanis a szivárványkoalíció a MIG-29-eseket elajándékozta. Amit meg most vesznek, azt meg nyilván nem akarják odaadni.
Ez persze egy politikaváltás, mert a szlovák közvélemény sem támogatja a háborút, tehát ilyen szempontból Fico a saját országának a közvéleményéhez tudta igazítani a kormánya politikáját.
Nyugaton ez nem így van, ezért is látjuk a tüntetéseket, például a románoknál és a németeknél is a gazdák részéről az ukrán gabonaimport és a fuvarozás ügyeiben. Az ukrán EU-integrációról szóló múltkori szavazás viszont azt mutatta decemberben, hogy Robert Fico inkább Giorgia Meloni olasz miniszterelnök politikáját követi: a külpolitikában teret enged a globalistáknak, hogy a belpolitikában nagyobb szabadsága maradjon. Azt reméli, hogy cserében majd Brüsszelben szemet hunynak az igazságügyi reformja fölött. De ennek kicsi az esélye. Azért, mert megszavazza az ukránoknak, amit az EU erőltet, attól még ugyanúgy előveszik majd az igazságügyi rendszer átalakítása miatt.
Ugyanakkor Fico határozottan kiállt Magyarország mellett, és azt ígérte, hogy nem fogja engedni, hogy Magyarországot megbüntessék Brüsszelben, és vétózna is egy ilyen szavazásnál is, amíg ő a kormányfő.
Nagyon fontos ez, mert Varsóban új kormány alakult, és ezzel a lengyel-magyar véd-, és dacszövetség megszűnt.
Brüsszelben felpörgetnék a hetes cikkelyt, mert a legfontosabb kérdéseknél és a szerződésmódosításnál egyhangúságra van szükség, így a magyar vétó kivédésére alku helyett korlátoznák Magyarország jogait, amennyiben nem akadályozza meg ezt egy másik állam. Ezért nagy jelentőségű, amit Fico mondott, hogy amíg ő a szlovák miniszterelnök, ilyet soha nem szavaz meg.
Nyilván ez kölcsönös segítségnyújtás lehet, hiszen őt is a szőnyeg szélére állították az igazságügyi reform miatt és jöhet más is.
Igen, ha súlyosbodna az ő helyzete, akkor nyilván számíthat az Orbán-kormány hasonló támogatására.
A szuverenista kormányok, pártok, jelöltek visszaszorítására miért a jogkorlátozás, betiltás, kizárás, stb. fegyveréhez nyúl a balliberális oldal?
A Cancel Culture, vagyis az eltörlési kultúra jegyében ez tűnik számukra praktikusnak, hiszen például Trumpot is jogi úton akarják elütni a jelöltségtől, de Németországban is ugyanez zajlik egyébként, jogi eszközökkel, tiltással harcolnak a politikai ellenfelek ellehetetlenítése, rajtvonaltól való elütése érdekében. Bírósági úton tiltanának el egy keletnémet politikust attól, hogy induljon a tartományi miniszterelnökségért és az AfD pártot is betiltanák.
Mi lesz a meggyengült visegrádi együttműködéssel? V4 helyett jön a „déli V2”?
Régi vita ez a „V4 vagy V2”, jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a V2 látszik megvalósulni. Minden kormányváltással újra alakul a „V1-2-3-4” az adott ország kormányának irányultságától függően.
Egy kormányváltás Varsóban vagy Prágában újraértékelheti a visegrádi együttműködést. De az biztos, hogy a szivárványkoalíciókkal Csehországban és Lengyelországban a V4 most nem működik.
Eközben drámai események történnek Lengyelországban.
Az előző kormánypárt, a PiS arra játszik, hogy – például a költségvetés szabotálásával – előrehozott választást akarnak kikényszeríteni. Tehát Lengyelországban ez a meccs nincs lezárva, mivel másfél évig még Andrzej Duda van az államfői székben, így ott még bármi megtörténhet.
Jelentőségteljes a külvilág hallgatása azzal kapcsolatban, ami Varsóban zajlik.
Persze, mivel egy globalista ellenforradalom zajlik, egy restauráció. Tusk, akit Brüsszelben ismernek és kedvelnek, globalista irányba állítja át Lengyelországot. A PiS lengyel középhatalmi politikát folytatott, aminek az volt a lényege, hogy Lengyelország legyen ennek a térségnek a vezetője, és ezzel németellenes és oroszellenes politikát követett, Amerika támogatásával.
Tusk nem csinál mást, minthogy Lengyelországot vissza akarja vinni Németország és Franciaország mellé. Ez lenne a „Weimari háromszög” együttműködése, ő ezt szeretné, és számít nyilván Amerikára, csak ő egy olyan Lengyelországot szeretne, amely a németekkel és a franciákkal erősödik, miközben Brüsszellel abszolút szinkronban van.
Tehát ez egy súlyos koncepcióbeli eltérés.
Az. Nyilván Brüsszelben annak örülnek, ha lezárul a különutas lengyel projekt, ami riválisa lehet az európai integrációnak, különösen úgy, hogy itt van növekedés, nyugaton meg nincs. Miután Tusk a globalisták érdekét szolgálja, ezért nyilván csöndben vannak, és neki drukkolnak. Az új kormány már nem regionális. észak-déli projektekben gondolkodik, amelyek Szlovákiának és Magyarországnak is hasznosak lettek volna, ezek lekerülnek a napirendről. Tusk egy új szövetséget épít a baltiakkal és a skandinávokkal, amelyben Oroszország a fő ellenség.
Szakpolitikai témákban azért lehet együttműködés?
Igen, akár kiegészülve más államokkal is, az atomenergia például ilyen, ugyanis mind a négy visegrádi ország nukleáris energiában gondolkodik, csak Magyarország az oroszban és a franciában, a többiek pedig az amerikaiban. Bár lehet, hogy Fico is úgy dönt, mint a többiek, hogy az orosz fűtőelemek helyett Westinghouse amerikai fűtőelemeket vesz az orosz építésű atomerőművekbe. Magyarország ebben végül a franciákat választotta. Vagy ott a fegyvergyártás például. Vannak tehát olyan projektek, amelyekben lehet együttműködés, csak az a jó kémia már nincs meg, illetve a szakpolitikákon túli közös fellépés és érdekérvényesítés lekerül a napirendről, vagy csak akadozva létezik.
Kinek jó az, ha nincs erős visegrádi együttműködés?
Orbán Viktor idézte fel az évzáró nemzetközi sajtótájékoztatóján, hogy az volt a terv, hogy a visegrádi régió súlyát a németekével kell idővel egyenrangúvá tenni. A német GDP most 4,200 milliárd euró, ennek eléréséhez a V4-országok GDP-jét meg kéne háromszorozni, ami 15-20 éves távlatban nem elképzelhetetlen, pláne, ha Németország lassan sorvad, a mi térségünk pedig növekszik akkor nagyjából félúton találkozunk majd másfél évtized múlva.
Ez volt a terv, és ennek voltak olyan kézzelfogható lépései, mint az, hogy a MOL és a PKN Orlen benzinkutakat cserélt éppen azért, hogy ne a nyugati cégeknek kelljen eladni, hogy a LOT Budapestről szolgálta ki a tengerentúli járatokat, tehát egymást erősítették ezek az országok, ahol lehetett. Nyilván volt rivalizálás is, de ezekben a stratégiai projektekben azért volt együttműködés, ilyen lett volna, ha megvalósul a Budapest-Pozsony-Varsó gyorsvasút, az észak-déli közlekedési folyosók, amik ugye nekünk lennének jók, nem a nyugatiaknak.
De ezek a tervek mentek a kukába, nem?
Igen, mert a szivárványkoalíciók nem érdekeltek a közös sikerben, a régió önálló megerősödésében. Az is fontos, hogy a lengyel és cseh kormányok be akarják vinni országaikat az eurózónába. És ha bevisznek egy országot az euró-adósságzónába, akkor onnan már nem nagyon van visszaút. Ez a gazdasági szuverenitásnak olyan feladása, ami végképp ehhez a globalista maghoz köti ezeket az országokat, miközben Svédország és Dánia sem vezeti be az eurót, és gazdaságilag köszönik szépen, jól vannak.
Kik csatlakozhatnak Pozsony és Budapest formálódó együttműködéséhez?
Szerbia potenciális szövetséges és a szeptemberi osztrák parlamenti választás kimenetelétől függően, ha szabadságpárti-néppárti kormány lesz Bécsben, akkor feltehetően egyes területeken ott is lesz együttműködés.
Az a lényeg, hogy a szivárványkoalíciók rendkívül instabilak, például Romániában is jöhet változás, bár ott a felemelkedő AUR párt igencsak magyarellenes.
Az Európai Unióval kapcsolatban Robert Fico Budapesten szóvá tette, hogy nem járja azt, hogy akinek más a véleménye, azt ki akarják zárni. Hogyan jutottunk oda az EU-ban, hogy kis túlzással csak egyfajta vélemény lehet valamilyen stratégiai kérdésről?
Röviden: kevés a pénz. A tavalyi holland és a mostani német gazdatüntetéseket is úgy lehet megfejteni, hogy 2028-tól, a következő uniós költségvetési ciklustól már nem a pénz kétharmada megy kohézióra és mezőgazdaságra, hanem csak egyharmada. Inkább több pénzt költenének az orosz-ukrán háborúra, a migráció „kezelésére” és a globális Európára, külső missziókra. Ezekre a globalista projektekre szánnák a pénzt, és erre nyilván át kell hangolni az embereket, a közvéleményt, hiszen ezt mind meg is kell szavazni.
Ha megengednék, hogy Magyarország és Szlovákia vagy korábban Lengyelország kitáncoljon a sorból, akkor az nyilván komoly alternatíva lehetne Nyugat-Európában is. Még többen gondolkodnának azon, hogy a brüsszeli elit hová vezeti a kontinenst.
Nem is véletlen, hogy az amerikai republikánusok, a holland és az olasz jobboldal ilyen sűrűn jár Magyarországra. Megpróbálják ezeket a hagyományos értékeket, megoldásokat eltanulni, mert ugye a propaganda ellenére nyugaton is az emberek többsége azért olyan természetes, hagyományos értékek mentén szeretne élni, mint mi. Brüsszelnek és a globalista elitnek pedig már csak rossz ajánlata van az embereknek, és miután pénzt és szabadságot nem tudnak adni, ezért jönnek ezek a retorziók.
Azt írta a Mozgástér blogon, hogy ezért fogják betiltani Németországban az AfD-t.
Az emberek rájöttek arra, hogy demokratikus úton nyugaton nem tudnak változtatni, mert akárkire szavaznak, jön egy szivárványkoalíció, és ugyanaz lesz, mint eddig, csak most egy szivárványkoalícióval. Hiába győz egy jobboldali erő, megpróbálják eltiltani, betiltani vagy egy összetákolt szivárványkoalícióval ellenzékbe szorítani, hiába ő kapta a legtöbb szavazatot. A választók ezért is mennek tüntetni, ez is benne van a radikalizálódásban, mert azt érzik, most jöttek rá a nyugat-európaiak, hogy hiába szavaznak a protesztpártokra, mert felülírhatják az akaratukat.
Az alternatívát akarják elhallgattatni. Ezt szolgálja a magyar pénzek visszatartása, hogy meg akarják vonni a szavazati jogot, hogy jogállamisági eljárásokat eszelnek ki, mert nyomás alatt kell tartani az alternatívát, hogy ne arról beszéljünk, hogy mit csinálnánk másként, hanem hogy védekezésre szorítsanak minket, ezért jönnek ezek a heves támadások. Az a lényeg, hogy nincs jó ajánlata a globalistáknak. Nemcsak a magyarországi embereiknek, hanem a nyugatiaknak sincs.
Miként lehetne felhasználni a javuló magyar-szlovák kapcsolatokat a felvidéki magyarság helyzetének javítására? Különös tekintettel arra, hogy ősszel a parlamenti képviseletet nem sikerült helyreállítani?
Gyakorlati, kis lépésekkel lehet haladni. Ha helyreállnak az infrastrukturális kapcsolatok, és nem kell 40-50 kilométert utazni egy átkelésre, ezeket a szétvágott gazdasági és kulturális kapcsolatokat újjáépíthetjük. A magyaroknak nyilván fontos az oktatáshoz, a kultúrához való hozzáférés, ahol nincs szlovákiai oldalon, ott mondjuk át tudjanak jönni a magyar oldalra, mondjuk tanulni, tehát ez fontos az oktatás és kulturális élet, de a gazdaság szempontjából is, mert Szlovákiában is és Magyarországon is munkaerőhiány van.
Amin esetleg segíthet az új ukrán sorozási törvény…
Nyilván sokan menekülnek majd ide a kitoloncolás elől. Ilyen szempontból azért, meg fontos, hogy a cégek úgy tudnak jobban tervezni, ha helyreállnak ezek a közlekedési kapcsolatok a két ország között, és a beszállítók is át tudnak települni a határ egyik vagy másik oldalára. Tehát ha jók az autópályák, jó a vasúti közlekedés, akkor a határ egyik oldalára települ egy gyár, most mindegy is, hogy melyikre, és egy idő után belakja a környéket, aztán a határ másik oldalára is jutnak beszállítói munkahelyek. Főleg egyébként Kassától keletre kellene munkahelyeket teremteni, mert az Szlovákiában is egy leszakadó térség, ahol sok magyar él.
Magyarországon most fellendülőben van az akkumulátorgyártás, és akkor ezeknek a beszállítói például a Kassától keletre eső felvidéki részre is telepíthetnek beszállítói üzemeket.
Igen, és ez igaz egyébként fordítva is, ha Kassára jön befektetés. és ott már nincs munkás, akkor ők is nyugodtan átjönnek majd Miskolcra, és ott készíthetik az alkatrészeket, tehát ezért is fontos a közlekedés fejlesztése.
Lényeges, hogy ha jó a viszony a két kormány között, akkor a kisebbségek is jobban fejlődhetnek. Akkor nem kell behúzni a nyakukat, nem kell félniük, hanem nyugodtabban élhetnek. Értem, hogy nem vonták vissza a nyelvtörvényt, meg a kettős állampolgárságot is tiltják, de az is egy fontos kérdés, hogy ezt mennyire szigorúan ellenőrzik, vagy hogy milyen a közhangulat.
Tehát ha nem játsszák ki a magyar kártyát Pozsonyban, akkor a felvidéki magyarok is jobban érzik magukat. És ha jobban érzik magukat, akkor több energia marad a kibontakozásra, a teremtésre, és nem defenzívában vannak, hanem felszabadultabban élhetnek, ez is fontos.
De mikor lesz kétnyelvű a csallóközi zónázó vonat?
Az osztrák RailJet jó példa: könnyebb a kétnyelvűség, ha harmadik nyelvként ott van az angol.
Júniusban mindkét országban európai parlamenti választások lesznek. Mik a kilátások Budapesten?
A kutatások jelenleg a kormánypártok egyértelmű többségét mutatják, tehát a 21 magyar mandátumból a Fidesz-KDNP 12 és 15 mandátum között szerezhet, így minimum képes lesz megismételni az öt évvel ezelőtti eredményét.
Mi változtathatja meg a következő négy hónapban ezt a helyzetet?
Nem várt események, olyan, mint az ún. „Ibiza-videó” Ausztriában, tehát valamilyen botrány, amit most még nem látunk. Vagy mondjuk ne adj’ Isten, a háborúban történik valami olyan fordulat, ami a magyar kormány politikájával szemben lévő álláspontot erősíti meg. Magyarországon csak egy nem várt esemény fordíthat ezen.
Az ellenzék mire számíthat? Magyarországon egyébként az önkormányzati választás egyidőben lesz az európai parlamenti voksolással.
A cicaharc a Momentum és a Gyurcsány-párt mögött között kiéleződhet, és akkor az elképzelhető, hogy a Momentum az ellenzékváltó szavazókat jobban meg tudja szólítani, és ez egy belső átrendeződéshez vezet az ellenzéken belül. Most a lengyel modell foglalkoztatja őket, így lehet, hogy a Momentum külön indul, és akkor ez az ellenzéken belüli erőviszonyokat átrendezheti a DK rovására, esetleg a Momentum megerősödik, és akkor ez szélsőséges esetben lenyomhatja mondjuk a Fidesz mandátumait 15-ről 12-re, vagy 11-re is. Most nagyjából bő egy tucatnyi Fidesz-KDNP mandátummal lehet számolni.
A fővárosban Karácsony Gergely az újrázásra esélyes, ugyanakkor az új, arányos választási rendszer és az ő gyengébb teljesítménye miatt kiegyenlítettebb lehet az új budapesti közgyűlés. A körülbelül 40%-os fővárosi Fidesz-szavazók jobban lesznek képviselve a Fővárosi Közgyűlésben, tehát ilyen szempontból biztos, hogy ha meg is választják a Karácsony Gergelyt egy erősebb polgári oldallal kell szembenéznie. A többsége sem biztos már. A vidéki városokban viszont csak néhány helyen várható nagyobb változás.
Mi várható a szlovákiai EP-választáson?
Először is nyilván meg kell várni a március 23-i elnökválasztás eredményét, mert ha a Progresszív Szlovákia képes behúzni az elnöki pozíciót, az lendületet adhat nekik. Az is fontos kérdés, hogy sikeres lesz-e magyar párt? 2014-ben 13 százalékkal a szlovákiai volt a legalacsonyabb európai parlamenti részvétel, és 2019-ben is csak 22 százalék volt, vagyis Szlovákiában hagyományosan alacsony az európai parlamenti választási részvétel.
2019-ben 400 szavazaton múlott, hogy hogy nem jutottak be a magyarok, tehát ha most a Magyar Szövetség jól tudja mozgósítani a szavazókat márciusban, akkor az egy alacsonyabb részvétel mellett júniusban már elég lesz a bejutásra. Legalább egy felvidéki magyar képviselő Brüsszelbe küldése óriási eredmény lenne erkölcsileg, mentálisan és politikailag is a magyar közösségnek.
Összességében milyen év vár Budapestre és Pozsonyra?
Biztos, hogy konfliktusos év lesz. Nem lesz könnyebb! A két ország politikai mozgásterét továbbra is a háború, a szankciók és az ezek eredményeként beálló gazdasági helyzet határozzák meg. A kárenyhítés az, amire a két kormány összpontosít, igyekeznek a lakosságra mért hatásokat tompítani. 2024 második felében Magyarország adja majd az unió soros elnökségét, ez ennek az alternatívának a felmutatását teszi lehetővé.
A magyar kormány képes bemutatni a másik utat, amely Brüsszelhez képest ott épül. Ebben a magyar kormány számít Szlovákiára is, és azokra a kormányokra, amelyek hajlandóak önállóan gondolkodni.
Mi a legfőbb jellegzetessége ennek az alternatívának?
Nem globalista, hanem a hagyományos értékekre támaszkodó politika. Azt szoktam mondani, hogy olyan, mint Nyugat-Németország volt a nyolcvanas-kilencvenes években.
Egy klasszikus kereszténydemokrata modell?
Lényegében igen, klasszikus jobboldali. Ahogyan Helmuth Kohl vallotta, erős gazdaságra van szükség. Legyenek világos szabályok, amelyeket betartatunk, de hajlandóak vagyunk az alkukra, az amerikaiakkal szövetségben vagyunk, de azért a saját pénzünket akarjuk használni, nyilván az oroszokkal és a kínaiakkal is üzletelni kell, tehát egy pragmatikus, józan paraszti észre épülő politika, amely erős gazdaságra épít, és annak a szempontjai határozzák meg az ország életét, mert most probléma abból van, hogy nyugaton ez a mélyzöld politika határozza meg a gazdaságot.
Tehát ott csúszik szét Nyugat-Európa, hogy már nem az erős gazdaság az, aminek a gyümölcseit élvezzük, hanem ez mélyzöld és a szankciós politika akarja megmondani, hogy mi a jó és mi a nem jó.
Eközben az Egyesült Államok és az ázsiaiak is a saját gazdaságukat építik, és csak Európa csúszik lefelé, esik szét, a többiek pedig maradtak a klasszikus receptnél. Mi sem mondunk mást: azt kéne tenni, amit a németek és a franciák a nyolcvanas-kilencvenes években. Az egy jó modell volt, de nyugaton az elmúlt 10-20 évben ideológiai alapokra helyezték a politikát, és ennek a levét isszák most az emberek, minden európainak ki kell fizetnie ennek a költségét. Pedig lenne más út is.
Megjelent a Magyar7 2024/5. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
