Miközben mindennap arról érkeznek a hírek, hogy emberek halnak meg Izraelben a kiújult feszültség miatt, a politika és a média attól hangos, hogy az Európai Unió milyen új címkézési szabályokat hozott a zsidó állam által megszállt területekre vonatkozóan. Lapunknak Marie Antoinette Sedin, Palesztina budapesti nagykövete nyilatkozott a reményvesztettségről, a lázadáshoz való jogról és a robbanásig feszült hangulatról.
– Az Európai Unió nemrégiben úgy döntött, hogy az Izrael által megszállt területekről érkező termékek címkéin meg kell jelölni a pontos származási helyet. Nem minden tagállam ért egyet ugyanakkor a lépéssel, például Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter is azt mondta, ez nem segíti a palesztin–izraeli viszály megoldását. Meglepte a kijelentés?
– Természetesen meglepett. Hiszen a címkézés nem a bojkottról szól, hanem egyszerűen az európai kereskedelmi törvényekről. Ha megvásárolunk egy terméket, tudnunk kell, honnan származik, és nem csaphatjuk be a vevőket. Ha egy márkát Kínában gyártanak, akkor arra is azt írják, hogy Kínából származik, hiszen jogunk van ehhez az információhoz. Persze tudom, hogy nem érthet egyet minden európai ország a döntéssel, és tiszteletben tartom ezt. Másrészt viszont amikor azt mondják, a lépés nem használ a békének és a tárgyalásoknak, akkor én azt válaszolom, mutassanak más lehetőséget, ajánljanak valami jobbat! Huszonkét éve már, hogy zajlanak a tárgyalások, de semmit sem sikerült elérnünk. Csak még többet szenvedtünk, még több földet vesztettünk, és lassan elfogy minden reményünk.
– Izrael azt is kifogásolja az unió döntésében, hogy az csak rá vonatkozik, miközben a világon több száz megoldatlan területi vita létezik.
– Csakhogy nincs a világon még egy hely, amely ilyen megszállás alatt állna. Izrael ugyan kerüli, hogy ezt a kifejezést használja, de valójában erről van szó. Ciszjordániában nem konfliktus van, hanem megszállás. Mi nem háborút szeretnénk Izraellel, hanem békét. A területünk 78 százalékát odaadtuk Izraelnek, már mindössze a maradék 22 százalékkal is megelégednénk, de még ezen sem hozhatjuk létre saját államunkat.
– Több mint egy évvel a legutóbbi háború után Gáza még mindig romokban hever, ahogyan Palesztina gazdasága is. Pedig gazdasági fellendülés nélkül aligha van esély az önállóságra és a megbékélésre. Van kiút a zsákutcából?
– Ismét csak azt tudom mondani, hogy megszállás alatt nem lehet gazdaságilag fejlődni. Ha nem mozoghatsz szabadon, körül vagy zárva, határaid sincsenek, nem kereskedhetsz, nincs repülőtered, nincs kikötőd, mégis hogyan fejlődhetnél? Bár hallani olyan hangokat, hogy az EU új címkézési szabályozása hatással lesz a palesztinokra, valójában ez önmagában nem segít a gazdaságunkon, legfeljebb az izraelit zavarja meg. A palesztinok ugyanis csak nagyon kevesen dolgoznak a zsidó telepeken, különösen most, hogy csak engedéllyel közlekedhetnek.
– Mindennap késeléses merényletekről érkeznek a hírek Izraelből, sokan már a „kések intifádájaként” emlegetik a jelenlegi helyzetet. Mi az oka az újra elhatalmasodott erőszaknak?
– Ennek nagyon sok oka van, különösen Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben. Az ott élőknek még a legalapvetőbb emberi jogokat sem biztosítják, nem mozoghatnak szabadon, naponta órákat kénytelenek ellenőrző pontoknál vesztegelni. Közben Izrael új telepeket épít, egyre több területet hódít meg, Kelet-Jeruzsálemben például már minden régi palesztin házat leromboltak, hogy parkokat, telepeket és zsinagógákat építsenek a helyükre. Számos izraeli politikus, köztük a jelenlegi kormány is többször kijelentette már, hogy nem ismeri el az önálló Palesztinát és a palesztin népet; hogy Jeruzsálemet újra egyesíteni kell mint Izrael Állam fővárosát. Szeretnék elűzni a palesztinokat Jeruzsálemből. Ha például te vagy a szomszédod csináltok valamit, egyszerűen elvehetik a személyi igazolványodat, kelet-jeruzsálemiként pedig csak tartózkodási engedélyed lehet. Ha két külön városból származó férfi és nő összeházasodik, nem költözhetnek össze. Egyszerűen nincs valódi identitásunk. A palesztinok lassan minden reményüket elvesztették, hogy valaha béke lesz. Az elnyomott emberek, bárhol éljenek is a világon, fellázadnak a szabadságukért, a méltóságukért és a demokráciáért. Ahogyan a magyar emberek is megünneplik a forradalmukat, ahogyan ők is harcoltak a szabadságért, a hazájukért, ugyanígy a palesztinoknak is joguk van ehhez. Mégis, ha ezt mi tesszük, akkor terroristák vagyunk. Késekkel támadunk, mert nincsenek fegyvereink, nem úgy, mint a katonáknak vagy a zsidó telepeseknek. Nekik pedig könnyen jár el a kezük a ravaszon, elég, ha valaki elkiáltja magát: „Kés van nála!”, és máris lőnek, nem számít, hogy valóban kés volt-e, vagy csak egy toll vagy mobiltelefon. Nem tagadom, hogy történtek támadások, de tény, hogy lelőhetnek, csak mert a személyi igazolványodért vagy a telefonodért nyúlsz. Ez pedig nem önvédelem.
– A kiszolgáltatottság és a szegénység a legjobb táptalaja annak, hogy a fiatalok a szélsőségekhez forduljanak. Mekkora veszélyt jelent ez a palesztin ifjúságra?
– Természetesen veszélyes tud lenni, de csupán az egyéni esetekben, nem pedig szervezett formában, és tudtommal az Iszlám Állam sem jelent még meg Palesztinában. Rengeteget szenvedtünk már, de elfogadtuk, hogy így élünk, amíg nem sikerül megegyezésre jutnunk. Ha az európai migránsválságra tekintünk, nem véletlen, hogy nem találunk palesztinokat a táborokban. A határok közelében maradunk, hiszen abban reménykedünk, hogy megoldás születik, hogy visszatérhetünk szülőföldünkre. Mindennek a kulcsa, hogy vége legyen a megszállásnak, mert most már ha egyszer betelik a pohár, akkor az rosszabb lesz, mint eddig bármelyik összecsapás.
– A palesztin elnöknek, Mahmúd Abbásznak mostanában volt néhány kísérlete arra, hogy felkeltse a világ figyelmét. A palesztinkérdés a terrorizmus és más konfliktusok, például Ukrajna árnyékában mégis mintha lekerült volna a világ „napirendjéről”. Hogyan lehetne visszaszerezni a figyelmet?
– Először is le kell számolnunk azzal az izraeli propagandával, hogy mi támadjuk meg az izraelieket, és mindig ők az áldozatok, akiknek meg kell védeniük magukat. Másrészt fel kell ismernünk, hogy az Egyesült Államok ugyan mindig a demokráciáról beszél a Közel-Keleten, de megvalósítani sehol nem tudták, csupán zászlajukra tűzve országokat döntöttek romba. Miért olyan fontos a demokrácia Szíriában, ha Palesztinában nem az? Miért kell véget vetniük a szíriai válságnak, ha nem törődnek egy hetven éve tartó megszállással? Palesztina szenvedi el a modern történelem leghosszabb megszállását, de egyedül nem érhetünk el semmit, ezért a nemzetközi segítségre is szükségünk van. Mi hiába közöltük követeléseinket világosan a tárgyalásokban részt vállaló államok, így az Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország és Nagy-Britannia előtt, miközben alkudoztunk, Izrael újabb telepeket épített, és újabb területeket hódított meg, amivel senki sem törődött. Azt szeretnénk a nemzetközi közösségtől, hogy vállalják kötelezettségeiket a palesztin néppel szemben. A megszállás törvénytelen, a telepek törvénytelenek, ezért ezeknek véget kell vetni. Ha nem, akkor a válság még rosszabb lesz, mint a többi országban, hiszen a népesség túl nagy, és a népsűrűség is túl magas. Amikor az emberek elvesztik minden jogukat és értéküket, akkor egy bombává válnak, amely bármikor felrobbanhat. Izraelnek rá kell ébrednie, hogy ha békét akar kapni, békét is kell adnia.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben is megjelent. A megjelenés időpontja: 2015. 12. 05.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
