Nem-keresztény oroszországi régiók

A szovjet korban persze minden vallást elnyomtak egységesen. Még pluszban az iszlámot és a judaizmust is, mert ezeknek politikai jelentősége is volt.

Míg pl. a kereszténység „csak” ideológiailag volt problémás, addig az iszlám etnikai és politikai problémát is jelentett. Jellemző adat: 1985-ben az egész Szovjetunióban 1 azaz egy darab muszlim felsőfokú teológiai iskola működött. A judaizmus esetében a plusz elnyomás 1967-ben kezdődött, amikor a Szovjetunió szakított Izraellel, innentől minden szovjet zsidó potenciálisan ellenségesnek számított.

A kommunista rendszer után minden vallásban hatalmas újjászületési hullám indult. Eleinte ez sok új vallást is eredményezett, jellemzően 2 irányban:

  • nyugati, elsősorban újprotestáns missziós tevékenység eredménye,
  • pogány csoportok.

Utóbbiak között jellemzően van 2 típus:

  • valóban folyamatosan létezett, marginalizálódott csoportok megerősödése, ezek zöme etnikai alapú, pl. a Csumarij Jüla vallás a mariknál, ennek ma is vannak követői, ez a marik kereszténység felvétele előtti sámánista típusú ősvallása, a szovjet időkben is működött, persze titokban vagy „folklór” álca alatt, azóta meg normál vallás, a marik egy része máig követi, sokan a kereszténységgel párhuzamosan,
  • teljesen új elképzelések, melyek vissza akarnak „állítani” valami régen megszűntet, pl. szláv ősvallást hirdető új felekezetek.

Jelenleg 7 oroszországi régió van, ahol az iszlám a többségi vallás.

Ezek közül 2 a Volga-régióban: Baskíria és Tatársztán. Mindkettőben a muszlim többség oka etnikai. A baskírok és a tatárok hagyományos vallása az iszlám, s mivel ebben a 2 régióban többségben vannak (Baskíriában az oroszok aránya 38 %, Tatársztánban 39 %), így a vallásuk is többségi.

A kaukázusi 5 muszlim többségű régió 2 csoportra osztható:

Hírdetés

  • ahol jelentős – 30 % körüli orosz lakosság van -, azaz az iszlám többségi, de a kereszténység jelenléte is nagy, ezek: Kabardino-Balkária, Karacsajevo-Cserkeszia,
  • a 95+ %-ban muszlim régiók, ezekben az orosz lakosság minimális, 5 % alatti, ezek: Csecsenia, Dagesztán, Ingusétia.

Az egész Észak-Kaukázus keleti és központi része egyértelműen muszlim, ez alól egyedül Oszétia kivétel, az iráni népekhez tartozó oszétek hagyományosan keresztények.

Érdekes, hogy a muszlim vallás mindig segítette a nemzeti tudat fennmaradását Oroszországban. A leginkább kisebbségellenes időkben – ez nagyjából a Brezsnyev-kor -, amikor a kisebbségi nyelvű tanítás erősen vissza lett szorítva az általános iskolai szintre, Baskíriában és Tatársztánban akkor is megmaradt a baskír és tatár nyelvű oktatás középiskolai szinten.

A 2 buddhista régió: Kalmükia és Tuva.

Tuva kivételes eset. Az egyetlen Észak-Kaukázuson kívüli régió, ahol az orosz etnikum aránya minimális. Jelenleg az orosz arány alig 10 %, ez folyamatosan csökken, az ok: ez Oroszország egyik legszegényebb régiója.

Összesen 10 oroszországi régió van, ahol az orosz lakosság aránya 50 % alatti: az ebben a cikkben említett 7 régión kívül még:

  • Csuvasia – 31 % orosz, 64 % csuvas,
  • Észak-Oszétia – 15 % orosz, 66 % oszét,
  • Jakutia – 32 % orosz, 55 % jakut.

Tuvában a buddhizmus rendkívül mély gyökerekkel rendelkezik, erősen összefonódik a tuvai sámánista ősvallással (ez a buddhizmusban teljesen megszokott dolog).

Sajátossága még: ez Oroszország egyik legkevésbé eloroszosodott régiója, Tuvában az utca embere is tuvaiul beszél, sokan nem is tudnak rendesen oroszul. Ehhez hasonló Oroszországban még 2 régióban fordul elő:  Csecseniában és Ingusétiában, ahol szintén inkább a helyi nyelven megy a kommunikáció, nem oroszul.

A tuvaiak kevesen vannak, alig 300 ezres nép, de mivel etnikailag szinte homogén területen élnek, ráadásul földrajzilag szinte elzárva, az identitás erős. S a tuvaiak jelenléte az orosz politikában is erős, elég csak Sojgu tábornokra, volt honvédelmi miniszterre gondolni.

A másik eset Kalmükia. A kalmükök Európa egyetlen buddhista népe, egyébként távolra szakadt mongolok. Ez a legnyugatibb pont, ahová egykor eljutottak a buddhista misszionáriusok.


Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »