A chicagói olasz maffia története messze nem ért véget a hírhedt Al Capone bukásával: talán legsikeresebb évei még éppen ezután következtek, egy olyan személy vezetése alatt, akinek a nevét a legtöbben soha nem is hallották.
A szesztilalom korának Chicagójában nem volt kérdés, hogy Al Capone uralja a város alvilágát. 1931-ben azonban a rettegett gengsztert az adóhivatal rács mögé juttatta.
Habár 1939-ben szabadon engedték, egészsége oly mértékben leromlott – 1938-ban már előrehaladott stádiumú szifiliszt állapítottak meg nála az Alcatraz orvosai –, hogy már nem volt alkalmas a Chicagói Galeri (Chicago Outfit) vezetésére.
Egy ideig nagy volt a bizonytalanság, ki is lenne a legalkalmasabb arra, hogy Capone helyére lépjen. E találgatás közepette lépett végül a színre Tony Accardo.
Habár Accardo a hírhedt vezér alacsony rangú beosztottjaként kezdte, az évek során csendben lépkedett felfelé a chicagói maffia ranglétráján, mígnem maga Capone sofőrje és testőre lett, majd egy saját utcai galerinek parancsolt. Végül pedig az egész chicagói maffia felett átvette az irányítást.
Al Capone 1930-ban
Accardo elődjétől eltérően inkább a háttérből, mint a rivaldafényből irányította a szervezetet, és tette mindezt sikeresen 40 éven keresztül. Ezen idő alatt arra használta fel státuszát, hogy új üzletágakba és új területekre terjessze ki a bűnszervezet befolyását, rég nem látott hatalmat és gazdagságot eredményezve a tagoknak.
Al Capone utódja sohasem vált olyan hírhedtté, mint a híres előd – neve az emberek nagy része számára ma is teljesen ismeretlen. Sok szakértő szerint éppen ez volt sikerének egyik fő oka, és jól mutatja intelligenciáját is. Ahogy egy mindkettőjüket jól ismerő maffiatag fogalmazott: „Tony Accardónak több esze van már reggeli előtt, mint Al Caponénak volt egész nap.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
