Nem adják a forradalmat
A forradalmi erők megbízottjai és a hadsereg testületeinek megválasztott forradalmi bizottságai az MTI által közreadottak szerint követelik, hogy a szovjet csapatok Budapest területének elhagyása után az ország területét is hagyják el, valamint hogy a kormány mondja fel a varsói szerződést. Többek közt azt is elvárják, hogy a Néphadsereg akár a forradalmi erők segítségével egy héten belül vegye birtokába a Magyarországon lévő uránérc-lelőhelyeket.
Eközben gyárak, vállalatok, minisztériumok és számos állami hivatal dolgozói különböző grémiumokba tömörülve, sztrájk kilátásba helyezésével követelik a csapatok kivonulását, szabad választásokat és a forradalom „vérrel pecsételt” vívmányainak érvényben maradását.
Igyekeznek a rendet helyreállítani
Száznegyvenezer négyzetméter ablaküveg áll rendelkezésre az üvegkárok rendezésére – jelenti a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium jelenti. A gyors helyreállítás érdekében az ablakok pótlása csak egy rétegben történhet meg.
Az Egészségügyi Minisztérium szerint a főváros kórházaiban a betegek, a harcok során megsebesültek elhelyezése általában megfelelő. Közlik, hogy a kórházakban fekvőkhöz hozzátartozóik a nap bármely szakában ellátogathatnak.
A tűzharcban megrongálódott kórházakat helyreállítják, az ezzel kapcsolatos munkálatok már meg is kezdődtek.
Az élelmezés és a gyógyszerellátás a minisztérium szerint megfelelő.
Maléter Pál a honvédelmi miniszter helyettese
A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Tóth Lajost, a honvédelmi miniszter első helyettesét és a honvéd vezérkar főnökét felmenti, egyúttal kinevezi Maléter Pált a honvédelmi miniszter első helyettesévé, Kovács Istvánt pedig (aki nem azonos a Budapesti Pártbizottság volt első titkárával) a honvéd vezérkar főnökévé kinevezte. A főváros katonai parancsnoka Király Béla vezérőrnagy.
Nagy Imre állítja: nem ő hívta be a szovjet csapatokat
A Kossuth téren, hatalmas tömeg előtt tartott beszédében Nagy Imre bejelenti, hogy a varsói egyezmény felmondásával is kérjük a szovjet csapatok azonnali visszavonását. Hangsúlyozza: nem ő kérte a szovjet csapatok segítségét, ez az intézkedés tudtán kívül történt. Az összegyűlt tömeg a beszéd után csoportokba gyűlve még sokáig együtt marad, és elégedetlenségét fejezi ki Münnich Ferenc belügyminiszter személyével kapcsolatban.
Eközben újabb szovjet csapatok érkeznek az országba és nyomulnak Budapest felé.
Gallicus „Reflektorában”, az egyetemi ifjúság rovatában is megjelenik, hogy a szovjet csapatokat nem Nagy Imre hívta be, és a statáriumot sem ő rendelte el, hanem visszaéltek nevével. Ez esetben Nagy Imre miért vállalt közösséget azzal később, amikor a Kossuth Rádióban „saját hangján mondta el a felhívásokat, amelyek több alkalommal kitolták a statárium életbelépésének időpontját?” – teszi fel a kérdést Gallicus, felhívva a magyar ifjúság figyelmét arra: helyes-e, hogy „továbbra is azok döntsenek életéről, akik tegnap a haláláról döntöttek?”
(MTI)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
