Sosem értettem, mi értelme ennek az árnyékkormányosdinak, legyen szó magyar közéletről, vagy akármilyen másról. Számomra ez mindig csak annyit takart, hogy valakik már nagyon kormányozni szeretnének, de nem teszik, úgyhogy kitalálnak maguknak egy alternatív univerzumot, ahol felosztják maguk között a jó pozíciókat, majd ezt feltűnési viszketegségből nyilvánosan bejelentik. Kicsit olyan ez játék ez, mint a fantázia-baseball, vagy amikor a 90-es években mindenki Nintendo 64-et szeretett volna magának, de 10-ből 9 gyereknek be kellett érnie a „sárga, piacos konzollal”, amit a szülők megvettek nekik a drága Nintendo helyett. „Nekem is van Nintendóm” – hangzott ilyenkor az önérzetes kijelentés, épp csak hulladéknak is túl rossz volt a piacos verzió.
Valószínűleg Gyurcsány Ferencet is az egekig frusztrálja már, hogy nem nála van a homokozólapát, így közvetlenül az uborkaszezon után gondolta, ütős lesz majd egy árnyékkormány felállítása. Vagy éppenséggel – s ez már csak szigorúan a konteó része a dolognak – valamilyen úton-módon leegyeztették a Fidesszel, hogy most már aztán csinálni kellene valamit, ami ismét Orbán malmára hajtja a vizet, és belerúg még egyet a baloldal maradékába. Elvileg nincsen Orbán Gyurcsány nélkül, és fordítva.
Persze a fentebb felvázolt, poénosabb oldalon túl más gyakorlati haszna azért van az árnyékkormánynak, mégpedig az üzenet, amit magában hordoz. Nem, nem a Fidesz felé, hanem pontosan a balliberális oldal felé. A mostani DK-s nyilatkozatokból ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy nem óhajtanak szorosan közösködni a többi baloldali párttal, az előválasztást kvázi megbánták, amúgy is, ők képesek a sajátjaik közül is egy egész kormányzatot megtölteni, nincs szükségük a többi pártra, amelyek csak lehúzzák őket. Egyébként ebben van ráció, amire még a közvélemény-kutatások is ráerősítenek. Sokat elmond az ország állapotáról, de a baloldali térfél rendre azt hozza ki, hogy a DK az egyetlen olyan baloldali párt, amely magától, egyedül, önállóan is életképes, saját bázisa, anyagi és szellemi erőforrása van. Ennek tudatában mernek „emberkedni”, az árnyékkormánnyal pedig nyíltan megüzenték, ki is a kiskakas a szemétdombon. Win-win szituáció nekik és a Fidesznek is.
Egyébként borítékolható volt, hogy ez lesz, sőt, már az előválasztási cirkusz alatt leírtuk többször, hogy a DK-nak ez az egész csak púp a hátán és az ő szempontjukból ez tényleg érthető, az erősnek (saját mércéjükkel mérve) nincs értelme törpékkel barátkoznia, mint ahogy egy okos ember sem keresi a hülyék társaságát.
De daráljuk azért le a „kötelezőt” is. Nyilván katasztrófa lenne, ha a DK brigádja venné át az irányítást, de egyrészt erre nagyjából nulla rációt látok, másrészt, ha így is történne, a legsötétebb órák után világosodik ki igazán, ahogy a mondás tartja…. No, de vannak azért itt meredek nevek. Komáromi Zoltán nagy ráérésében személyesen vadászná le egy bikacsök méretű tűvel az összes oltatlant (szigorúan demokratikus jelleggel), Kálmán Olga minden nap elmondhatná a televízióban, hogy ma is sokat épült az ország a proletariátus rögös útján, Vadai Ágnes meg személyesen züllesztené le az amúgy sem túl fényes állapotban álló magyar hadsereget, már, ha van még rajta mit lerombolni. Utóbbit egyébként nem értem. Komáromi legalább orvos, Kálmán világ életében kommunikációval foglalkozott, de, hogy Vadai hogyan jön bármihez, ami hadászat, számomra még mindig egy olyan rejtély, ami annyira azért nem érdekel, de azért mégiscsak na…
Összegezve tehát a DK nem a Fidesznek akart (elsősorban) üzenni az árnyékkormánnyal, hanem a túlságosan önálló életet élő társutasoknak. Vagy beállnak a sorba, amit Gyurcsány és a DK vezet, vagy mehetnek a levesbe. Régen Rákosiék ezt máshogy oldották meg, de ezek szerint a 21. század már a kommunisták szívét is meglágyítja.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
