„Végem van, ennek így kellett lennie” – 99 éve, 1918. október 31-én gyilkolták meg gróf Tisza István volt miniszterelnököt az I. világháború végének zűrzavaros napjaiban. Most a dédunoka mesélt neves ősének életéről, haláláról a Blogstarnak.
„Tisza István vasakaratú, erős, szorgalmas ember volt. Mindenképpen az ország előrelépését tartotta elsőnek, még akkor is, amikor őt megbélyegezték. Ő volt az, aki kijelentette, hogy ugyan feltétlen híve a császárnak, de ha az alkotmány és a magyar nép érdekei úgy kívánják, akkor hajlandó vele szembeszállni” – Patay Tiborral, gróf Tisza István dédunokájával beszélgettünk.
Tisza Kálmán fia kétszer töltötte be a miniszterelnöki posztot a kiegyezést követően, az I. világháborúba történő belépéskor is ő vezette az országot, majd az összeomlást követő zűrzavaros időszak első napjaiban meggyilkolták.
Szétverték az üléstermet, rálőttek – túlélte
A dédunoka rámutatott, egy érdekes korszakban vállalt vezető szerepet őse. Fellépett a parlamenti üléseket megbénító obstrukció, azaz végeláthatatlan idejű ellenzéki szónoklatok ellen első miniszterelnöksége idején. „Nem tudom, hogy ma hogyan teljesítenék az akkori két feltételt a képviselők: egyrészt a felszólaló nem olvashatott fel semmit, csak ha idézett, másrészt nem ismételhette önmagát” – magyarázta Patay Tibor. Végül a hírhedt zsebkendőszavazással oldotta meg a kérdést. Tisza rövid beszédét követően a házelnök az elővett zsebkendőjét meglengette, a képviselők erre kíváncsiságból felálltak, ami ekkoriban az igen szavazatot jelentette, így az obstrukcióellenes törvényt megszavazottnak vették a kormánypártiak. Mások – köztük a dédunoka – viszont úgy tudja, azt az időpontot választották ki, amikor az ellenzéki képviselők többsége kint szivarozott, s ekkor adtak jelt a zsebkendővel voksolásra. Mindezt Patay Tibor „politikai zsenialitásként” értelmezte, bár ezzel valószínűleg a kortárs politikusok egy része nem értett egyet.
Ugyanis válaszul az ellenzék olyat tett, amit mi már csak ukrán parlamenti közvetítéseknél látunk: verekedni kezdtek, szétverték az üléstermet.
„Ő és apja is tisztában voltak azzal, hogy háború fog következni. Szerette volna, hogy a növekedjen a magyar haderő. Azonban már elkésett a tervezett kompromisszum, ezért a világháborúra nem készült fel az Osztrák-Magyar Monarchia megfelelően, mert húsz évvel korábban, Tisza Kálmán figyelmeztetése után kellett volna elkezdeni” – vélekedett.
Ekkor bontakoztak ki a szocializmushoz köthető mozgalmak, amelyeket Tisza István károsnak ítélt, ezért erőteljesen fellépett ellenük. A földosztást követelő agrárius mozgalmakra úgy reagált, elfogadja, de adjanak részvényt a munkásnak – ez nem meglepő módon nem nyerte el a gyárosok tetszését.
Ellenezte a háborút, de vállalta a felelősséget
Kiemelte, hiába bukott meg 1905-ben Tisza, 1910-ben mégis hatalmas győzelmet aratott a Munkapárt a választásokon, ennek színeiben lett miniszterelnök 1913-tól egészen 1917-ig, amikor lemondott, mert nem jött ki az új uralkodóval, Károllyal: „ez az öregúr akar nekem parancsokat adni?” „Valójában ő nem parancsokat kívánt osztani, hanem tanácsokat adni, amelyeket Ferenc József még megfogadott” – mondta Patay Tibor. Úgy gondolja, az I. világháborús vereségben Tisza István elküldése is szerepet játszhatott, hiszen lemondása idején még sikeres harcot vívtak a Központi Hatalmak.
Pedig ő nem akarta a világégést, ellenezte a háborúba lépést – a Koronatanács hét tagja közül egyedüliként. Patay Tibor tudomása szerint még a Szerbiának küldött ultimátumot is úgy akarta kijavíttatni, hogy ne okozzon háborút a szerb válasz. „Azonban utána mint igazi becsületes magyar ember elismerte: célját ugyan nem érte el, de az országért tenni kíván. Azért pedig a kormányfőség mellett a harctéren lehetett a legtöbbet cselekedni” – utalt arra, hogy miután lemondott miniszterelnökségről 1917-ben, a frontra ment harcolni, régi huszárezredének parancsnoka lett. Több visszaemlékezést olvasott a dédunoka, Tisza bátorságát, becsületességét, igazmondását elismerték katonái.
Elmesélt egy anekdotát is, amikor képviselői küldöttség kereste meg, ágyúzás kezdődött. Kérdezték a honatyák, hogy merre jár a parancsok, amire azt válaszolták nekik: „hol lenne?” „Természetesen ott, ahol lőnek!”
Figyelmeztették, de ő nem futott el
Személyes bátorságát bizonyítja, hogy nem menekült el, mikor figyelmeztették 1918 zavaros őszén, hogy veszélyben forog az élete, merénylet készül ellene. Erre már számított korábban, 1916-ban Stürgkch osztrák miniszterelnök meggyilkolása után azt mondta: „mindketten tudtuk, hogy ez lesz a vége, de azt hittem, én leszek az első”. Napokkal saját halála előtt Tisza István azt üzente az érte aggódóknak: „úgy akarok meghalni, ahogy éltem”.
Az utolsó napokat Csere Péter jogász dolgozta fel dokumentumfilmjében, a Herminamező árnyaiban. A kutató áttanulmányozhatta a közvetlenül a forradalmi időszak utáni bírósági tárgyalások jegyzőkönyveit. „A dokumentumokat olvasva rájött, hogy ez nem is történhetett volna másképpen. Tökéletesen megszerveztek mindent, biztosították az útvonalat és az összeköttetést a politikával” – magyarázta Patay Tibor. Szerinte nem véletlen, hogy a merénylet végrehajtásáért felelős Katonatanács helyisége Károlyi Mihály szobája alatt volt az Astoria Szállóban.
Friedrich István későbbi miniszterelnök és Fényes László ellenzéki újságíró rendszeresen közlekedett a két iroda között. A zsurnalisztát ugyan perbe fogták Tisza István meggyilkolására felbujtás miatt, de bizonyítani nem tudták a vádakat, így szabadon engedték. A dédunoka azt gondolja, nem valószínű, hogy közvetlen parancsot adott ki Károlyi, de az biztos, hogy mondott olyat, „legszívesebben halva látná” a volt miniszterelnököt, ezt az óhajt valósították meg a katonák.
A vád Almássy Denise grófnő vallomására épült, de a perben csupán néhány embert tudtak elítélni, mert ketten közben a harctéren szerzett tüdőbajban hunytak el, több bűnös – köztük Pogány József későbbi népbiztos – pedig eltűnt. Az egyik elítélt, Sztanykovszky Tibor 18 év után szabadult ki a Csillagbörtönből, 1945 után igyekezett érdemként elismertetni a gyilkosságban való részvételt, így a volt Károlyi-birtokon kialakított fóti gyermekváros gondnokaként fejezte be életét.
Megakadályozhatta volna a békediktátumot?
„Többektől hallottam, ha nem ölik meg Tisza Istvánt, akkor Trianon sem következhetett volna be” – mondta a dédunoka. Szerinte a békeszerződést alá kellett volna akkor is írni, de ő volt az egyetlen politikus, akit a Nyugat elfogadott. Vele nem tehették volna meg ugyanazt, mint a kormányzásban tapasztalatlan Károlyi Mihállyal. Szintén problémát okozott, hogy Linder Béla hadügyminiszter „nem akart több katonát látni”, s a fegyelmezetten visszavonuló egységeket is lefegyvereztette, így elvesztettünk 700 ezer magyar nemzetiségű katonát.
A mai jobboldal Tisza örököse?
„1990 előtt nem is lehetett beszélni róla. Igaz, a családon belül nem volt tabutéma, sőt, édesanyámék mindent elmeséltek róla, ami vele kapcsolatos. Igyekeztem sok könyvet is elolvasni életéről” – emlékezett vissza Patay Tibor. Megítélése a rendszerváltás után változott meg, előbb az MDF, később a Fidesz ismerte el történelmi szerepét. Meggyőződése, az utóbbi három évtizedben voltak olyan politikusok, akik nagy elődjük munkásságát igyekeztek követni.
Tóth Marcell
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
