A nyugat folyamatosan nem érti az oroszokat. Hamis alapokból indulva ki jutnak hamis logikával hamis eredményekre.
Jó példa az ÉS ünnepi számában egy cikk.
S nem arról van szó, hogy az oroszok különleges emberek, akik valahogy lebegnek a szellemben, s az anyagi világ tőlük mérföldekre van. Öt évet éltem oroszok – s más szovjet népek, de elsősorban oroszok – között, s láttam: az orosz ember ugyanúgy vágyik az anyagi javakra, mint bárki más. Éppen a klasszikus szovjet kor – ez alatt a Gorbacsov előtti időszakot értem – utolsó 5 évében volt személyes tapasztalatom, azaz 1980-1985 között, s meg kell mondanom: az átlag orosz fiatal legfőbb vágya akkor a farmernadrág, a rágógumi, s a hordozható magnó volt.
Az ellentétes magyarázat meg az, hogy az oroszok zöme mucsai fogatlan, akiket a hatalom leitat olcsó vodkával, ezért az orosz ember inkább fetreng a piszokban, ahelyett hogy szivárványzászlót ragadva kiharcolná a liberális polgári demokráciát – ez a cikk is ezt mondja. Pedig marhaság, már csak azért is, mert a vodkának hosszú évek óta piaci az ára Oroszországban, magyarul nem olcsó.
A cikkíró értetlenül áll az előtt, hogy míg az amerikai közvélemény megtörte az amerikai hatalmi elitet a vietnámi háború alatt, addig semmi hasonló se zajlik Oroszországban most. Sőt – s ezt a szerző végképp nem érti – Oroszországban az elégedetlenség csökken a háború előrehaladtával.
Keserűen veszi tudomásul a nyugati elit és megmondóembereik, hogy már megint a nyugati elit lesz megtörve saját közvéleménye által, míg az orosz közvélemény nyugodtan reagál és – idézem – „Oroszország lakossága a mostani vészterhes időkben a hatalom iránt jóval lojálisabb, a társadalmi és gazdasági gondok megítélésében pedig jóval elfogadóbb képet mutat, mint a háború előtt„.
Persze, az orosz ember hajlik a miszticizmusra. A 70 évnyi szovjet ateizmus se tudta ezt törölni, sőt inkább az is épített rá sajátos módon (hogy én mennyi, marxista csomagolásba rejtett, de a valóságban teljesen antimaterialista, de facto vallásos szöveget hallottam annak idején!), s ennek az oka mégis az ortodox kereszténység, melynek fő sajátossága a nyugati kereszténységel ellentétben éppen a fokozott miszticizmus.
Míg a katolicizmus – s persze még fokozottabban a protestantizmus – igyekezett mindig racionalizálni, a dolgokat valahogy a tudományok szintjére vinni (innen is a nyugati kereszténység nagy bukásai a természettudományok terén), addig a keleti kereszténység ezt sose támogatta: keleten a vallás sose akart racionális, tudományos lenni, ami miatt aztán soha nem is kellett semmit se visszavonni utólag, nem volt mit visszavonni. (Lásd, ortodox szemszögből pl. teljesen nevetséges az amerikai fundamentalista evangélikusok harca Darwin vagy a geológia ellen.)
De itt ennek a miszticizmusnak megvan az a hatása is, hogy választóvonal képződik a misztikus eszme és a gyakorlat között. A „hogyan kell” és „hogyan van” között nem képződik szakadék, nem szükséges aztán a kognitív disszonanciával élni.
Az orosz ember azt mondja tehát: a béke jobb a háborúnál, de bizony néha háborúskodni kell, mert ha nem, akkor csak rosszabb lesz, s amikor az ellenség támad, akkor elemi érdekünk kiállni a mi elitünk mellett, még akkor is, ha egyébként vannak vele szemben erős kritikáink.
Mert tényleg jobb, ha 1 euró csak 70 rubel, mintha 100 (70 volt a háború előtt, most meg 100), s az IPhone ára is olcsóbb 30 %-kal, ha közvetlenül Amerikából jön, mintha Kazahsztán vagy Grúzia közvetítésével, de ha vesztünk a háborúban, s az ellenség leural mindket, akkor az anyagi sokszorosan rosszabb lesz, mint ami most van.
Azaz tisztán anyagi érdek is a kiállás magunk mellett. A gyarmatosítók, az idegenek sose jó szándékkal jönnek ugyanis.
Direkt megnéztem: a legújabb és legjobb IPhone 15 model jelenleg Moszkvában 11 %-kal drágább, mint Budapesten. Ennyi a plusz költsége, hogy az orosz kereskedő Kazahsztánon keresztül rendel.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
