Az ókor csodás műveltségének legismertebb jelképe a híres alexandriai könyvtár, amely távoli vidékekről is gyűjtötte az akkori világ irodalmát, és a tudomány valódi központjaként működött, ahol a legnevesebb elmék is megfordultak. Mi lett a sorsa a tudás eme valóságos templomának?
A történelem egyik leghíresebb hódítója, Nagy Sándor nem csupán katonai eredményeivel hagyott örökséget az utókorra. Kr. e. 323-ban bekövetkezett, rendkívül korai halálával az általa létrehozott makedón birodalom széthullott, területein Alexandrosz örökösei – hadvezérei, rokonai és barátai –, a diadokhoszok viaskodtak egymással háborúk sorozatában.
Egyiptom fáraójává I. Ptolemaiosz Szótér („megmentő”) lépett elő, aki Kr. e. 305-től Kr. e. 282-ig uralta az ősi birodalmat.
Az új fáraó híve volt a görög és a közel-keleti tudomány és filozófia szintéziséből létrejött hellenisztikus kultúrának, és eldöntötte, hogy a Nagy Sándor által alapított Alexandria kikötővárosát e kultúra központjává teszi.
Ptolemaiosz eme eltökéltsége eredményezte a híres alexandriai könyvtár, az ókor legnagyobb írásgyűjteményének létrejöttét.
Terjedelme csúcsán a becslések szerint legalább 40 000, de akár 400 000 görög és egyiptomi nyelven írott tekercsnek is otthont adhatott, utóbbi szám a szöveganyagot tekintve mintegy 100 000 mai könyvnek felelne meg.
A görög tudósok tömegével érkeztek a könyvtárba kutatni, ami csak növelte Alexandria presztízsét, mint a kor egyik vezető városa.
Idővel a könyvtár gyűjteménye akkorára nőtt, hogy a mellé épített templomban, a Szerapeumban is helyeztek el belőle. Míg azonban a Szerapeum romjai a mai napig láthatók, a híres könyvtárból semmi sem maradt.
A köztudatban gyakori toposz, hogy a könyvtárat egyetlen kataklizmikus tűzeset, avagy egyetlen barbár hódítás pusztította el, megszűnésének körülményei azonban ennél sokkal összetettebbek voltak.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
