Franciaországba is átterjedt a George Floyd meggyilkolása okán Amerikán végigsöprő Black Lives Matter tüntetéshullám, ami Emmanuel Macron francia elnöknek komoly fejfájást okoz. Macron hivatali idejének nagy részében tüntetésekkel volt kénytelen szembenézni. Ahol pedig tömegtüntetés van, ott rendőri túlkapás is előfordul, főleg egy olyan országban, ahol a baloldali demonstrációknak olyan nagy hagyományai vannak.
Franciaországban a koronavírusjárvány miatt még mindig tilos a 10-nél több embert megmozgató rendezvény megtartása, ennek ellenre akár több tízezer embert is megmozgathat a mai tüntetés, amelyet a rendőri brutalitás és a rasszizmus ellen hirdettek meg a szervezők. És nem először. Június 2-án húszezren vettek részt a demonstráció első fordulóján.
Frissítve: 17:09 – Időközben megjelentek az első sajtójelentések a párizsi Köztársaság-téri demonstrációról: eszerint legalább 10 ezer ember vonult utcára a rendőri brutalitás és rasszizmus elleni megmozdulás keretében.
A franciáknál már betiltották az őrizetesek olyan lefogását, amelybe az amerikai George Floyd is belehalt (hátrabilincselték a kezét, hasra fektették, és az egyik rendőr rátérdelt a tarkójára). Mivel a francia kormányzat meg sem próbált kiállni a francia rendőrség mellett, azok pénteken szintén az utcára vonultak. Ezen sem kell csodálkozni: a francia rendőrség annak a kormánynak a védelmében alkalmazott nemegyszer vitatott jogosságú erőszakot, amely most hagyta, a rohamrendőrökre egy amerikai hisztéria célkeresztet rajzoljon.
Más európai vezetőktől eltérően a mainstream politikai spektrumhoz tartozó Macron a mai napig nem kommentálta George Floyd halálát, ami katalizátorként hatott a francia tüntetésekre. Nyilván önmagában az amerikai tüntetéshullám nem hatna ki a francia közvéleményre, csakhogy Macron kormányának gazdaságpolitikai intézkedései a munkáltatók javára mozdította el a szociális egyensúlyt, a gazdagok terheit enyhítette, miközben a bérből és fizetésből élők terheit növelte.
Legutóbb a nyugdíjreform miatti tüntetések kényszerítették térdre a kormányzatot. Azelőtt egy egész éven át a sárgamellényes demonstrációk borították lángba Párizs egyes utcáit.
Maga Macron is nemegyszer volt nagyon közelről érintett. Közeli tanácsadója és biztonsági főnöke, Alexander Benalla 2018 májusában egy diáktüntetésen rohamrendőrnek öltözve, karszalaggal a kezén rugdalta, ütlegelte a diákokat, a felvételek tanúsága szerint pedig nem az utcai erőszak megfékezése céljából, hanem mert egyszerűen megtehette.
Gérard Colomb akkori belügyminiszter minden felelősséget az elnöki hivatalra hárított (ezt Macron árulásnak minősített, néhány hónappal később Colomb kénytelen volt távozni posztjáról). Egy ideig úgy tűnt, hogy Macron hagyja saját levében megfőni Benallat, ám még ugyanabban az évben a Le Monde napilap kiderítette, hogy a botrányba keveresedett biztonsági főnök diplomata útlevelet kapott, és zsíros fizetésért, állami felhatalmazással játszik gazdsági összekötőt Afrikában.
A fentiek értelmében tehát – a mainstream nagy sajnálatára – nem csak Trumpot sodorhatja el az amerikai Antifa képviselői által nagy hőfokra felpörgetett tüntetéshullám, hanem Macront is, aki ma már nem csak a lakosság egy részének bizalmat vesztette el, a rendőrökét is.
És persze ott van a rasszizmus narratívája, az államhatalom egykori gyarmatokról származó polgárai ellen elkövetett állítólagos visszaélései. Maga Macron megválasztásának évében, 2017-ben alaposan megbolygatta a méhkast, mikor emberiesség elleni bűncselekménynek nevezte a gyarmatosítást. Azóta óvatosabb, de pártja, a Köztársaság Lendületben! gondosan ügyel rá, hogy a nemzetgyűlés alsóházában a posztoknál a színesbőrű jelöltek legyenek túlsúlyban – márpedig az alsóházban ritkák a fekete képviselők.
Macron politikai ellenfelei sem nézik tétlenül az eseményeket. Marine Le Pen, a francia szélsőjobb vezéralakja pénteken felkereste a rendőrség képviselőit, majd nyilatkozatában Macron belügyminiszterét, Cristophe Castenert alkalmatlannak nevezte feladata ellátásához, majd kijelentette, hogy az állam cserbenhagyta a francia rendőrséget.
Ez a lépés is várható volt Le Pen részéről. A 2017-es elnökválasztás első fordulója előtti felmérések szerint az állami biztonsági erők tagjainak 44 százaléka akart Le Penre szavazni.
És megjelentek Franciaországban azok a kezdeméynezések is, amelyek ledöntenék az francia gyarmatbirodalom nagy személyiségeit ábrázoló szobrokat. Többek között a francia nemzetgyűlés épülete előtt álló Jean-Baptiste Colbert szobrot is. Colbert legendás francia államférfi és gazdaságpolitikus volt, a merkantilizmus nagy képviselője, ténykedése idején Franciaország Európa vezető hatalmává vált – politikájával hatalmas lendületet adott a francia gyarmatosításnak.
Macron (egyelőre) ellenzi a szobrok lebontását, azzal érvelve, hogy a történelem kitörlése még nem oldja meg az esetleges problémákat. (Vajon Közép-Kelet-Európa esetében miért mégis ehhez a módszerhez folyamodtak…?).
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
