Nem kell zarándoknak lenni ahhoz, hogy Mariazellben jól érezzük magunkat: Közép-Európa legjelentősebb Mária kegyhelye nem csak a hívők számára maradandó élmény. Mézeskalácsimádóknak, gyomorfájósoknak és túrázóknak egyaránt igazi paradicsom, de tökéletes helyszín arra is, ha boldog tehenek között már-már meseszerűen idilli közegben szeretnénk kiereszteni a gőzt.
Megközelítés
Hiába van légvonalban 140 kilométerre Pozsonytól Mariazell, az osztrák hegyek jócskán megnyújtják az utat: attól függően, melyik útvonalon megyünk, nagyjából 225 kilométeres távval, 2 és fél – 3 órás menetidővel kell számolni. Pozsony irányából Horvátjárfalun át tanácsos elhagyni az országot, innen két irányt javasolt az útvonaltervező: vagy Bécs és Schwechat irányába, vagy elkerülve az osztrák fővárost Kismarton irányába.
Mindkettő út fizetős, de nem éri meg sokadrendű utakon bukdácsolni a hegyek között. Ausztriában az A (autópálya) és az S (gyorsforgalmi út) jelzésű utakra is matrica kell, a tíznapos matricát 8,9 euróért kínálják, ajánlatos beruházni egy ilyenre. Mariazellig szinte végig autópályán lehet haladni, a hosszú és unalmas utak után az utolsó 50 kilométeren kell rátérni az igazi szerpentines – alagutas – hegyes – völgyes szakaszra, amely izgalmas kihívás a sofőrök számára.
Itt meg is kezdődhet a bámészkodás, ugyanis a hegyek közé érve hamisítatlan osztrák alpesi életérzést láthatunk még az autóból kukucskálva is: mindenhol békésen legelésző tehenek, muskátlihegyek, takaros házak, gondosan tisztán tartott utcácskák és élénkzöld fű jelzi számunkra, hogy magunk mögött hagytuk a városok zaját.
Legendák városa
A kicsivel kevesebb, mint négyezer lakossal bíró városka pöttömsége ellenére Közép-Európa legfontosabb Mária-kegyhelye. Több olyan legenda is övezi, amelynek köszönhetően már a 12. században is fontos zarándokhelyként tartották számon Mariazellt. Az első legenda szerint Magnus, bencés szerzetes a 12. század első felében érkezett ide, hogy a helyiek lelki pásztora legyen.
Útja során azonban egy hatalmas szikla állta el az útját, az akadály átsegítéséhez Máriához fordult. A szikla kettéhasadt, Magnus megérkezett a faluba, ahol a magával hozott Mária-szobornak egy kis, fábol készült kápolnácskát tákolt – innen származik a város neve is: Maria in der Zelle (a gyengébb németesek kedvéért itt a Zelle nem cellát, hanem fülkét jelent). Mariazell ezzel egy csapásra a környék hitbéli központjává vált.
A másik fontos legenda szerint I. Lajos magyar király maroknyi seregével készült összecsapni a többszörös tatár túlerővel szemben. A király a Szűzanyához fohászkodott segítségéért, aki álmában meg is jelent, és támogatás ígért. Nem sokkal később harcba vonult, és éppen a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén aratott fényes győzelmet a tatárok felett. Ekkor – ahogy Mária az álmában kérte – ellátogatott Mariazellbe, templomot emeltetett a tiszteletére, és a kis képet is elhelyezte benne. Mindkettő máig látható, a bazilika és a Mária-kép a város legfőbb látnivalója a turisták és a zarándokok számára is.
Látnivalók
A városka elsőszámú és legfontosabb látnivalója természetesen a bazilika. A főtéren álló templom semmihez sem fogható – a történelem során rengetegszer átépítették, ám mai formájában úgy néz ki, mintha egy gótikus épületre egy barokkot húztak volna fel. A furcsán felemás templom ettől függetlenül a kis völgy díszen, már messziről kiszúrható szinte bárhonnan. A templomban két kegytárgy körül csoportosulnak leginkább a hívek: a már említett Mária-kép előtt, de a templom központjában található, a Szűzanyát és a kis Jézust ábrázoló szobor előtt is a bazilika nyitvatartásának bármelyik pillanatában áhítatosan imádkozó hívőket találunk.
A templomnak I. Lajoson kívül másik vonatkozása is van: majdnem 25 évig a bazilikában volt a nyughelye Mindszenty Józsefnek, aki a magyar vallási élet egyik legmeghatározóbb alakja volt. A nyilasok és a kommunisták által üldözött esztergomi érseket 1975-ben végakarata szerint temették el a mariazelli bazilikában ideiglenesen:
“Amikor Mária és Szent István országa felett lenyugszik a moszkvai hitetlenség csillaga, holttestemet vigyék az esztergomi bazilika kriptájába.”
Exhumálására és újratemetésére 1991-ben került sor, azóta az esztergomi bazilika altemplomában nyugszik. Mariazellben egyébként a harciasabb hívők – szám szerint hárman – megpróbálták megakadályozni Mindszenty testének elszállítását, és a bazilika rácsaihoz láncolták magukat, végül rendőri beavatkozás vetett véget az akciónak.
A vallásos látnivalókon túl is akad mit nézni a környéken: a városban található az 1800-ban alapított Pirker mézüzem. Mariazell azonban nem a mézről, sokkal inkább a mézeskalácsairól híres. Az üzem több mint kétszáz éve süti a titkos recept alapján a mézeskalácsait, amiből bőven lehet kóstolót vinni. A Szűzanya és az édesség mellett Mariazell egy másik dologról is igen nevezetes: elsőosztályú likőrmanufaktúrája van.
És hogyan lesz egy zarándokhelyből a szeszfőzés központja? Természetesen a zarándokok miatt. Cajetan Arzberger, egy osztrák földműves fia látta meg a zarándokok kielégítetlen igényeit: a hosszú, gyalog megtett út során egyáltalán nem volt ritka, hogy különféle gyomorbántalmakat szereztek a hívők, így Mariazellbe érve a leki balzsam mellett testi gyógyírre is szükségük volt, Arzberger ekkor alkotta meg a 33 gyógynövényből az Arzberger Kräuterlikört, ami gyomorkeserű lévén kiválóan orvosolta ezeket a panaszokat. A vállalkozás mai is a család kezében van, az alapító dédunokája, Walter Arzenberger vezeti az üzemet, ahova be lehet lesni, és kóstolót kérni.
Ami pedig a legmeglepőbb: szinte mindenki magyar. A szállodában, az étteremben, a pubokban, kivétel nélkül magyarul szólaltak meg a vendéglátók, amint hallották milyen nyelven beszélünk. A vendéglátás itt egész évben virágzik, a jobb megélhetés végett egyáltalán nem meglepő, hogy ebbe az idilli oázisba csábul át a munkaerő.
Turisztika
Soknak hangzik, ám mégis nagyjából 1-2 nap alatt mindent meg lehet nézni a városkában. Ám ha már ott vagyunk, adja magát, hogy a hegyi környezetet se csak szép háttérként kezeljük, hiszen Mariazell Ausztria egyik legszebb környékén található. A városka középontjából felvonó visz a Bürgeralpe 1267 méteres csúcsára, ahonnan az egész környékre pazar kilátás nyílik.
Mi azonban nem ezt választottuk, hanem az Ausztria Grand Canyonjának kikiáltott Ötschergräbent. Mariazellből 12 perc alatt el lehet jutni vonattal Erlaufklauséba, ahonnan a túra indul. A másik opció Wienerbruck-Josefsberg megálló, így a másik irányból közelíthetjük meg. A vonat szép tiszta, alacsonypadlós, óránként jár nagyjából 7 óráig.
Ausztria Grand Canyonja
Az Ötschergräben Ausztria egyik legszebb szurdokvölgye. Az ember végig egy tökéletes Windows-képernyővédőben érzi magát, annyira hihetetlenül élénk a színe mindennek: a völgy mélyén futó patakok kritálytiszták, a zöld és a kék összes árnyalatába pompáznak, amihez remekül passzol a nyári természet élénkzöldje és a sziklák világosszürkéje.
A túra pallókon és kapaszkodókkal ellátott átjárókon vezet, így akinek komoly tériszonya van könnyen megszédülhet. Átlagos fizikummal a túra könnyűnek számít, néhány nehezebb résszel, de általánosságban komolyabb izomláz és kimerültség nélkül teljesíthető.
A szurdokban található a 80 méteres Mirafall vízesés is, amely minden fotón lenyűgöző volt, azonban augusztus végén a való életben alig csordogált belőle víz. Ha valaki jó időben megy, vlóban impozáns látvány a 80 méter magasról lefele zúduló víztömeg, így kicsit csalódás volt, a vékony patakokban aláhulló víz. Aki nem ódzkodik a minimális sziklamászástól és nincs tériszonya, annak ajánlatos megközelíteni a vízesés alján kialakult kis tavacskát, nagyjból 3 perc mászás után elérhető a turistaútról.
Az Ötschergräben amellett, hogy a környék legszebb vidéke, egyben a legnépszerűbb is – egy átlagos kedd délután is sok a túrázó, ráadásul nem túl megterhelő mivolta miatt a gyerekes családok is szívesen választják.
Mariazell tökéletes kis ékszerdoboz. Közelsége és mérete miatt mintha csak a tipikus hétvégi kiruccanásnak teremtették volna: két nap alatt bejárható és kiismerhető kis városka, ráadásul a túrázók számára is igazi kánaán, hiszen bármerre indulunk szebbnél szebb hegyekbe és völgyekbe botlunk. Végtelenül kedves helység a rengeteg muskátlival, szív alakú padjaival, mosolygós árusaival – akár hívők vagyunk akár nem, az egész helyből árad valamiféle megfoghatatlan nyugalom.
Polák Zsóka
Fotók: A szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
