Külföldről hazatért sportolóinkat köszöntötték a Keleti pályaudvaron; világhódító útra indult a Bartók-vonósnégyes – a Magyar Nemzet 1938. és 1965. december 14-én megjelent számaiból válogattunk.
Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
Pillanatfelvételek a külföldről hazaérkezett futballisták, úszók és vízipólósok között
(A Magyar Nemzet tudósítójától.) Kedden délután negyven perc késéssel futott be a Keleti pályaudvarra a bécsi gyorsvonat, amely a magyar sportolók egész tömegét hozta haza külföldről. Ekkor érkeztek meg az A és B válogatott csapatok futballistái is Németországból és velük együtt jöttek az UTE úszói és vízipóló-csapata is. Több száz főnyi tömeg várta a diadalmasan hazatérő magyar sportolókat. A futballisták szemmel láthatóan fáradtan szálltak le a vonatról. Cseh II.-t azonnal érdeklődő embergyűrű vette körül hiteles magyarázatát várva a franciaországi szerződéséről elterjedt híreknek. Cseh II. röviden, de sokat mondóan csak ennyit válaszolt: – Most egyelőre még nem tudok semmi biztosat…
Zsengellér körül is népes tábor alakult ki, mert az elmúlt napokban róla is azt a hírt terjesztették, hogy 16 000 pengős megváltási árért Dél-Amerikába szerződött. A gólrekorder a leghatározottabban cáfolta meg ezt a jólfejlett hírlapi kacsát, mert mint mondotta, esze ágában sincs eltávozni az Újpesttől, ahol jól érzi magát. Nagy érdeklődéssel várták a Hungária trénerét is, vajon hozza-e Párizsból a téli túra szerződéseit? Nem hozta és így megtörténhetik az a példátlan eset, hogy a Hungária a telet itthon tölti – pihenéssel.
Korányiról azt híresztelték, hogy lemond a Phöbusnál betöltött hátvédi tisztségéről és további karrierjét az Újpest színeiben fogja folytatni. Őt is kérdésekkel ostromolták és kiderült, hogy a hírek nem alaptalanok, mert Korányi szívesen menne az Újpesthez és reméli, hogy ez a nyitott kérdés még ezen a héten el fog dőlni.
Dr. Dietz Károly szövetségi kapitány a téli túra eredményei közül még mindig a Glasgow-i vesztett csatával foglalkozik. Mint mondotta: nem volt megelégedve a csapattal, szerinte egészen másként alakult volna az eredmény, ha a skót mérkőzésen Szalai játszhatott volna.
A futballisták után az úszók következtek, akik nevében Németh János, a népszerű „James”, Magyarország, sőt nyugodtan mondhatjuk, az egész világ legjobb góllövő vízipóló-csatára nyilatkozott. Nagyon meg volt elégedve a gondjaira bízott csapat teljesítményével és megállapította, hogy a hollandi vízipólósok rendkívül gyorsak. Még a kapusuk is 28,6 mp alatt ússza az 50 métert. Ezek szerint tehát a Horthy-kupa mérkőzéseken most már komolyan kell számolni a holland vízipóló-csapatattal is. Zólyomi, aki az úszók közül a legnagyobb sikert aratta, az Európa-rekorder Hoving legyőzésével, munkatársunknak azt mondotta, hogy minden esetben, amikor pihenten mérkőzhetett a holland gyorsúszóval, győzött is. Csak amikor a stafétáktól fáradtan kellett kiállnia, akkor maradt alul.
Szó került az emlékezetes brüsszeli mérkőzésre is, amikor tudvalevően az UTE csapata a meghosszabbított játékidőben 9:7 arányban szenvedett vereséget Brüsszel válogatott csapatától. Megerősítették azt a régebbi híradást, hogy a rendes játékidőben az UTE csapata teljesen reálisan 6:4 arányban győzött, de mégis tovább játszatták a mérkőzést, mert az időmérő, bizonyos Durand nevű bejelentette, hogy az órája megállt. Így tette lehetővé a helyi csapatnak, hogy 6:6-ra kiegyenlíthetett és végül 9:7 arányban győzhetett is olyan körülmények között, hogy semmilyen más csapat azt a mérkőzést egyáltalán meg sem nyerhette volna.
Még sok mindent kérdeztünk volna a skótokról, az angol lapvéleményekről, az Európa-bajnok Hoving kétszeres vereségéről, de a fiúk legtöbbjének már nehezére esett a szó. Hosszú útról jöttek és ha már itthon voltak, hát siettek – haza.
(1938. december 14, 13. oldal)
„A világranglista élén…”
A Bartók-vonósnégyes külföldi sikerei
„Miután megnyerte a budapesti én a liége-i versenyt, most elnyerte a brüsszeli közönség elragadtatott tetszését…” – e szavakkal végzi a La Libre Belgique kritikusa a Komlós Péter vezette Bartók-kvartett koncertjéről szóló beszámolóját. Az előttünk fekvő több tucat kritika vastagbetűs címeiben vissza-viszszatérő jelző a mesteri… Az egyik saarbrückeni újság „ideális kamaramuzsikának” tartotta ottani szereplésüket, a másik, gelsenkircheni lap „Magyar mester-együtteseként” fogadta fiataljainkat; a braunschweigi újság arról tudósit vastagbetűs címében, hogy „A Barták-kvartett diadalt ült”; a Goslarsche Zeitung november 4-i cikke pedig a Bartók-kvartett vendégszereplését a „Nemzetközi Kamaramuzsika” című hangversenysorozat csúcspontjának tartja.
Az előttünk fekvő több tucat kritika kivétel nélkül az osztatlan elismerés hangján szól a Bartók-vonósnégyesről. S ez a hang szinte már a paroxizmusig fokozódik, amikor a magyar együttes névadó mesterének műveiről esik szó. A kritikák megegyeznek abban, hogy az előadás „könnyedsége” és „virtuozitása” mögött több év fáradhatatlan munkája érződik és mind e felett a bartóki muzsika páratlan megértése uralkodik: az együttes anyanyelvi fokon bírja ezt a zenei nyelvet. S egyben hangsúlyoznunk kell, hogy a Bartók-vonósnégyes egyetlen turné keretén belül három ország közönsége előtt mutatkozott be. Az együttes primáriusa, Komlós Péter finn impresszáriójuk szavait idézi, aki szerint a liége-i versenyen aratott győzelem – tavaly szeptemberben – a Bartók-kvartett előtt „megnyitotta a világ kapuit”.
– Valóban: a liége-i nemzetközi vonósnégyesen aratott győzelmünknek tudható be, hogy lehetővé vált ez a nagyméretű hangversenyturné Az első állomásunk Párizs volt. Itt a rádióban Bartók II. és IV. Vonósnégyesét játszottuk. Ezután tizenhárom német város következett, a Szövetségi Köztársaság nagyobb városai: Hamburg, Frankfurt, München stb., s itt főként nyilvános hangversenyeken léptünk fel, valamint néhány rádiófelvételt készítettünk. Végül Brüsszelben és Amszterdamban léptünk fel, ugyancsak önálló hangverseny keretében.
– A kritikák tanúbizonysága szerint mindenütt kitűnően.
– Valóban: nagy szeretettel és elismeréssel fogadtak bennünket. Számunkra azonban az volt a leginkább örvendetes, hogy e turné hatására valósággal betáblázták az 1966–67-es hangversenyévadunkat. Két nyugatnémet turnét kötöttünk le 1966 novemberre, illetve 1967 áprilisra, továbbá egy francia, egy angol, egy holland, s egy újabb belga vendégszereplést. Mindezen felül 1967. január 5. és február 15. között harminc hangversenyből álló amerikai turnét fogunk tartani.
A műsorok tanúsága szerint a Bartók-vonósnégyes repertoárján hallatlanul gazdag kvartett-anyag szerepel: mintegy harminc klasszikus alkotás!
– Ezt a repertoárt hosszú évek fáradságos munkájával sikerült összegyűjteni, méghozzá nem valami kedvező körülmények között Mindannyian, tehát velem együtt Devich Sándor (II. hegedű), Németh Géza (mélyhegedű) és Botvay Károly (cselló) – zenekarban játszunk. Emellett – különösen Németh Géza és én – gyakran szerepelünk szólóban is. Utóbbiról azért nem lenne helyes lemondanunk, mivel előnyösen hat vissza kvartettbeli teljesítményünkre. ] S végezetül az egyik külföldi kritikusunk a lényegre tapintott, amikor ezt írta: „Jobb hangszereket kívánunk az együttesnek!”
Éppen ezért kell különös jelentőséget tulajdonítanunk az egyik súlyos szavú német kritikus véleményének, aki a többi között a következőket írja: „Ha ranglistát kellene összeállítanunk a jelenleg világszerte működő vonósnégyesekről, úgy a Bartók-kvartett az első öt között szerepelne.”
P-s (1965. december 14., 4. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
