Amikor szokásomhoz híven fellapoztam az évfordulónaptárt, október 8-ával kapcsolatban feltűnt az utalás egy 150 éve, 1871. október 8-án történt eseményre, jelesül egy óriási tűzvészre, amely az akkoriban 330 ezer lakosú amerikai város, Chicago kétharmadát elhamvasztotta.
Korábban már olvastam erről egy múlt században kiadott könyvben, amely a világtörténelem legemlékezetesebb tűzeseteit vette számba, de ott meglehetősen röviden intézték el a tragédiát, ugyanakkor nem hagyták ki azt a közszájon forgó feltételezést, hogy a tűzesetet egy ideges tehén okozta, amely fejés közben felrúgta a petróleumlámpát, ettől a télire bekészített takarmány lángra kapott, majd a nagy szél szárnyán a tűz gyorsan átterjedt a jobbára fából épült házakra.
Természetesen más okokat is igyekeztek találni. Kézenfekvőnek látszott az a lehetőség is, hogy az akkoriban uralkodó száraz időjárás, a sok gyúlékony anyag (a házak több mint 80 százaléka faépület volt), az erős szél és valamilyen szerencsétlen mulasztás együtt vezethetett a tragédiához, amelyben becslések szerint 250–300 ember vesztette életét, több mint 100 ezer ember vált hajléktalanná és porig égett vagy súlyosan megrongálódott a város épületeinek kétharmada.
A tűz gyors megfékezését az is gátolta, hogy a tűzoltók egy előző nap (október 7-én, szombaton) keletkezett tűz oltásában eléggé kifáradtak és éppen pihenőre vonultak, amikor az újabb tűzhöz riasztották őket. Mire összeszedték magukat és csatlakoztak hozzájuk a távolabbról odarendelt kollégáik is, már olyan erővel tomboltak a lángok, hogy egyszerűen képtelenek voltak velük megbirkózni. Az sem mellékes körülmény, hogy egy ilyen népes városnak mindössze 200 tűzoltója volt.
El kell mondani, hogy a város neve az indián „Checagou”-ból ered, ami magyarul fokhagymát, de bűzösborzot is jelent. Korábban a potawatomi indiánok és az 1670-es években megjelent első európai – francia – telepesek éltek ezen a vidéken. A várost hivatalosan 1837. március 4-én alapították, bár már korábban is létezett itt egy katonai erőd és 1833-tól egy néhány száz lakosú település.
A nagy tűzvészt követően a város gyors fejlődésnek indult. Népessége már 1900 körül elérte az 1,6 milliót, és ma az USA 3. legnagyobb városának számít a maga közel 3 millió lakosával, amihez hozzá vehetjük a vonzáskörzetében élő mintegy 9 millió embert is. A népesség nemzetiségek szerinti megoszlását tekintve az USA egyik „legtarkább” helysége. Az 1900-as évek első felében több mint 100 ezer magyar, legalább 150 ezer cseh és mintegy fél millió lengyel is élt itt. Ma a spanyol nyelvűek aránya meghaladja a 26 százalékot, és az ázsiai eredetűek alkotják a népesség közel 4,5 százalékát.
A tűzvészt előidéző okok között már korábban felvetődött az a lehetőség, hogy egy kozmikus test – meteorit vagy üstökösmaradvány – becsapódása okozhatta a katasztrófát. Ennek elég nagy a valóságalapja, ugyanis nemcsak Chicagóban, hanem a környéken másutt is komoly tüzek pusztítottak azokban az órákban, napokban. Ezek lakatlan területeket is érintettek, de a Wisconsin államban fekvő Peshtigot szinte a földdel tették egyenlővé: 1750 lakosából 1200-nál is többen életüket vesztették. (Más források szerint több mint 2000 ember halt meg.)
Wood szerint az üstökös egyik fele volt a katasztrófa előidézője. A tudós elméletét a korabeli szemtanúk beszámolói is megerősíteni látszanak. Az üstökös törmelékben megtalálható fagyott metán és acetilén lángra lobbanása azt is megmagyarázná, hogy miért lehetett olyan pusztító erejű a tűz. Másrészt a halálos áldozatok nagy részén nem találtak komolyabb égési sérüléseket, amiből arra lehet következtetni, hogy vagy az oxigénhiány, vagy a tökéletlen égés során keletkező szén-monoxid végzett az áldozatokkal. Wood számításai nyomán úgy véli, hogy az üstökösmaradvány legnagyobb darabja a Michigan-tóba zuhant, a kisebb darabok pedig a környéken szóródtak szét.
Chicagóban egyébként két napon át pusztított a tűz. Október 10-én hajnalban aztán megérkezett a várva várt eső, amely véget vetett az uralmának.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
