A cikksorozat lezárásaként a férfiegészségről, a férfiasság és azzal együtt társadalmunk jövőjéről szeretnék néhány gondolatot megosztani. Ugyanazok a testi elváltozások, melyek a magas ösztrogénbevitel esetén a nőket sújtják, a férfiakra is sok esetben másfajta következményekkel járnak. Persze, az ösztrogénhatás pszichés hatásai – a fáradékonyság, a szellemi tompulás, döntésképtelenség, defenzív viselkedés – nagyon is jelentkezhetnek, ahogy az elhízás, pajzsmirigyproblémák és cicinövekedés is. „Sörcsöcs” mondta annak idején erre Hofi, az idomtalanul elhízottakra, de ma már azokra a boldog békeidőkre kegyelettel emlékezünk. Géza bátyánk nem volt biokémikus, de jó helyen kapirgált: bizony, a komló egyike a legerősebb fitoösztrogéneknek, és a mértéktelen sörfogyasztás valóban emlőnövekedést okoz. Természetesen a férfiak nem fognak az ösztrogénektől nőgyógyászati megbetegedéseket kapni, sőt, paradox módon a „férfibajok” (prosztatarák, prosztata-megnagyobbodás, prosztatagyulladás, stb.) egy részére ez még jó hatású is. A nemi szerveket érintő fő tünet: spermaszám-csökkenés és impotencia. Egyre fiatalabb korban. Azaz, nem kell megvárni az öregotthont, „aktív korban” lekókad a tulipán.(Józsi bácsi és Feri bácsi beszélgetnek a nyugdíjasotthonban: – képzeld, tegnap megdughattam volna Palvin Barbarát! – Miért? Itt volt? – Azt nem, de felállt!)
A „megfelelő” ösztrogénterápiáját már magzat korában elkezdik a ma születő generációnak, és eléggé régen sejtett, hogy a magzati here működése nagyban befolyásolja a későbbi emberpalánta pszichéjét, viselkedését, testalkatát, szexuális irányultságát. Egy elképesztően perverz brit orvosbiológus az ötvenes években kísérleti nyulakat herélt ki nyuszimamájuk méhében, és a világra jött kisnyuszik már lány testalkattal születtek (csípőarány, koponyaforma). Holott előtte azt hitték: a gyermek nemi szervei totál nem működnek, a magzaté meg még annyira se. Ez hívta rá fel a figyelmet: de. Ugyan, legyinthet erre bárki, ezek hipotézisek, ha emberekről van szó, az igen, de van egy másik adat: a le nem szállt here gyakorisága. A here ugyanis a hasüregben fejlődik (és a hódsrácok felnőtt rágcsi korukban is ott hordják), de mivel a spermiumszintézishez három fokkal alacsonyabb hőmérséklet kell a testhőmérsékletnél, az emlősök többsége hűtött helyre viszi azt, egy külön zacsiba. Nem is túl ritkán előfordul, hogy születéskor ezek a tojáskák még nincsenek a helyükön, de egyébként kétéves korig gyakran spontán leszállnak. Ha nem szállnak le, akkor hormont termelnek ugyan, azaz a fiú még fiú marad, de spermiumot nem: a hasüregben lévő here terméketlen. (Hermafroditákban is többnyire ott tartózkodik a titkos here, ha külsőleg lánynak néznek ki.) Ezt egy aprócska műtéttel meg lehet oldani, célszerű is, mert minél több időt tört a here a lágyékcsatornában, annál hajlamosabb lesz az illető a hererákra, ami finoman szólva se kellemes betegség, még ha túlélik is. Nos, a statisztika arra mutat, hogy az elmúlt ötven évben, lassan, de biztosan egész Európában emelkedik az ilyen esetek száma. Ahogy – ezzel összefüggésben – a hererák esetek száma is emelkedik, mivel ez az egyik legfontosabb hajlamosító tényező. Dániában már egy százalék körüli az előfordulási aránya. Figyelem! Hol? Dániában. Pont ott, ahol a spermaszám drasztikus csökkenését először figyelték meg. Bizonyára véletlenül. Ezen felül gyakoribbá vált a gyerekek között a penis abnormális fejlődése (hypospadiasis), azaz, hogy az aprócska marad. Mint az Apopka-tó krokodiljainál.
Tegye fel a kezét, aki hallott már valaha a yu-cheng (vagy ha úgy jobban tetszik: ju-cseng) betegségről? Igen, a név alapján világos, hogy a sárgasághoz van köze, de ez bizony, nem májgyulladás. A yu-cheng szindrómát először Yusho-ban, Japánban írták le (1968), majd tizenegy évvel később Tajvanon történt ilyen esemény, rizsolajszállítmány szennyeződött némi ösztrogénhatású anyaggal, konkrétan ott és akkor dibenzo-furánnal, amely klímagépkenőolaj-összetevő. Nem nehéz a dolog, pici sérülés a hűtőgépen, és a hűtőköpenytérből a rizsre kerül az olaj. Ezt a rizst megeszi pár tízezer ember, köztük terhes anyák, akik fiút hoznak a világra, csakhogy ez a fiú férfi aligha lesz. A felnőttek megússzák némi ekcémával és gennyes kiütésekkel, pár pszichés zavarral, de a gyerekek a fejlődésben visszamaradnak, mint testileg, mind szellemileg. Heréik aprók maradnak, hímvesszőjük jelzésértékű. Ők (az érintetek) nagy dózist kaptak, míg világszerte tömegek -csak kisebbet. De nem hatástalant. Más kérdés, hogy a „fejlett nyugat” ma már annyira fejlett, hogy számos országban 18 évnél fiatalabbakon, akár kisgyermekeken is lehet végezni „nemátalakító” (magyarul: kasztráló, csonkító) műtéteket (nemátalakítást nem tud csinálni az orvostudomány), és ezek kiegészítésére, illetve megalapozására pl. az Egyesült Államokban vagy Kanadában a liberalizmusba belehülyült bolond szülő jobb sorsra érdemes gyerekét telepumpálhatják ösztrogénnel és tesztoszteron-blokkoló hormonokkal, hogy a kisfiúk nemi érését meggátolják, tehát ma már komoly orvosi tapasztalat van kisgyermekek ilyen jellegű szándékos tönkretételéről.
Az alacsony tesztoszteronszint nemcsak fizikai tünetekben nyilvánul meg, hanem lelkiekben is: a bizonytalanság, a döntésképtelenség, az akaraterő, a koncentrációkészség hiánya, az áldozatvállalás előli elfutás gyakran manifesztálódik üres (politikai vagy magánéletbeli) nagyszájúskodás formájában, helytelen ön-, és világképben, apáink, nagyapáink realitásérzékének és józanságának tagadásával.
Mondhatnánk, hogy a gyerekek 99,99%-ámak szerencséje van, nem alakítják ”transzneművé” vagy ágyneművé, azaz megússza az ilyen fajta kegyetlenkedést, de sajnos, csak a dózis kisebb, amit kap, de nem nulla, ugyanis a gyermek egészségtelen ételekkel és környezeti ösztrogénekkel bőven dúsított ételt fogyaszt. Az anyatej egy dolog, bár az is tele van öszrogénnel, de az sokkal jobb a gyereknek, mint bármi. Édes is (tejcukor tartalma sokkal magasabb, fehérjetartalma alacsonyabb, mint a tehéntejé), de fő előnye a kiváló csomagolás. Ezen kívül azonban a gyermek főleg fitoösztrogéntartalmú zöldségeket fog kapni (marhapörköltet nem adnak az óvodában…) , a kedves szülők pedig agyon fogják tömni csipszel, kólával, csokival. Az eredmény: „figyelemzavaros” és „hiperaktív”, valamint „tanulási nehéségekkel küzdő, diszlexiás, diszkalkuliás” gyerekek tömege. Bocsánat, rossz gyerek, meg rossz tanuló régen is volt, csak nem adtak neki jól hangzó eufémisztikus elnevezéseket. Ellenben nem voltak koffeinnel-cukorral agyontömött, agyonpörgetett gyerekek, és főleg nem mesterséges édesítőszerekkel telepumpáltak, hiszen a mesterséges édesítőszerek – különösen a ciklamát és az aszpartám – úgy rángatják a vércukorszintet, hogy gyakorlatilag megágyaznak a gyermekkori cukorbetegségnek, amelyet a gyerekek elhízása (mert elektronikus kütyük nyomogatásával se edződni, se tanulni nem lehet, e-sport csak a mesében létezik) és puhánysága csak tetéz. Kormányzatunk hiába próbálja meg az iskolákban a mindennapos testnevelést (amely számos gyakorlati pedagógiai problémát okoz), a legjobb szándék ellenére se lehet vele elérni semmit, mert a testmozgást nem rákényszeríteni, hanem megszerettetni kell az embergyerekkel, (bár ez lényegében a többi tantárgyra is ugyanígy vonatkozik), és a tapasztalatok szerint kormányzatokon és iskolareformokon átívelően a gyermekekkel csak a tantárgyak és a tudás megutáltatása sikerül. Mire a felnövekvő generáció eléri a 10-12. életévét, tisztelet a kevés számú (értelmes és felelősségtudatos szülő által nevelt, de a környezeti és a társadalmi hatások sajnos, őket is sújtják) kivételnek, a gyermekek többsége túlféltett, túlkényeztetett, puhány és seggkinyaláshoz szokott jószággá válik, akiktől sem munkát, se erőfeszítést, se akaraterőt nem követelt meg senki.
A folyamat öngerjesztő, mert a fizikailag inaktív ember egyrészt se stressz-, sem örömhormont (pl. fenetanolamint, dopamint) nem termel eleget, ami egyrészt depresszívebb alapállásponthoz vezet, másrészt az alacsonyabb energiafelhasználás miatt még inkább hízik, a gyenge fizikum miatt még inkább visszahúzódó és passzív lesz. Az ülő életmód miatt nincs csontfelépülése (ma 15-30 éves fiatalok csontsűrűsége és érrendszeri állapota gyakran rosszabb az ötvenévesekénél), a passzivitás eleve fokozza az allergiára és a hormonális egyensúlytalanságra való hajlamot. Mind említettük, a heréknek nem tesz jót a meleg, a párnázott székben töltött idő akkor is férfiatlanít, ha nem követi a szűkfarmer-divatot. A valós kapcsolatok, a tényleges közösség hiánya (a közösségi oldal nem közösség), a kommunikációs elégtelenség miatt az emberek izolálódnak, befelé fordulnak, szociális izolációjuk miatt nem tanulják meg sem a közösségépítési, sem a vezetési sem a párválasztási-ismerkedési képességeket. 24 éves ifjú kollégám egy rövid beszélgetés szemtanújaként csodálkozva jegyezte meg „hogy tudsz így fűzni nőket, hol lehet ezt megtanulni?” – sehogy, mondom, nem igaz, hogy erre születni kell, hanem ehhez önbizalom kell, önbizalmat pedig akkor tud szerezni az ember, ha megtanul teljesíteni. Alfának nem születünk, azzá válunk. Ez az, ami egyre inkább eltűnőben van. A társadalmi hatás, kezet fogva a külső kémiai behatásokkal elvégzi a teendőket, fizikailag és lelkileg gyermeteg, önállótlan és férfiatlan generáció nő fel. A szociológus pedig csodálkozik, hogy a fiatal „férfi” harminc évesen is mamahotelben lakik, és mindenki úgy tesz, mintha a kifogások (önálló lakás hiánya, alacsony jövedelem, sok teendő) valósak lennének, hiszen ötven-száz évvel ezelőtt kolbászból fonták a kerítést, és az embereknek nem kellett például az ötvenes években, a világháborúk vagy a nagy gazdasági világválság idején nehézségekkel szembenézniük.
Tegyünk józan megfontolás tárgyává még egy tényezőt: tudjuk, tapasztaljuk, hogy teher alatt nő a pálma. Ez nem vonatkozik mindenkire, de a többség egészséges mértékű stressz alatt jobban teljesít, mint a nélkül. Ha van egy férfias közeg, tele agresszív kanokkal, az embernek igyekeznie kell felvenni a versenyt, a fordulatot. Ez nemcsak a börtöncellára és a sorkatonai körletre vonatkozik, hanem az élet minden területére, csak ott látszik a maga nyersességében. Soha senki nem publikálta, lehet, mert az alegységparancsnokok között nem gyakori az endokrinológiai vénával megáldott biokémikus, de nekem meggyőződésem – és tapasztalatom -, hogy a „Sanyika pöcs gyerekként vonult be, mikor megkapta a behívót, és a néphadsereg minden f.szsága ellenére két év múlva férfiként jött vissza”, vélekedés igenis megalapozott. És nem csak azért mert egy 18-19 éves emberke sokat tud érni „magától” is két év alatt, hanem azért, mert ha bekerül 40-50-100 fiatal férfi közzé, ahol vannak kicsit idősebb (21-25 éves) sorkatonák is, na meg, hivatásosok, a 18 évesnek egyszerűen össze kell kapnia magát, különben vége. Ez részben tudatos, részben a hímekkel zsúfolt közegben alapból emelkedik a tesztoszteronszintje, és fizikailag és pszichésen is fejlődni kezd. Tudjuk, hogy van egy olyan spanyol mondás, hogy a brittek akkor tűnnek el Gibraltárról, mikor a majmok (Gibraltáron él Európában egyedül – az emberen kívül – főemlősfaj).Ezt az ángliusok is tudják, és ezért importálnak időnként Marokkóból – életerős hímeket (mármint majmokat, na). Legyen egy kis versengés. Minden valamirevaló erdész elmondhatja: abban az erdőben, ahol a satnya selejtes villás nyolcas szarvasbika párzani tud, na az az állomány vérfrissítésre szorul. Hozzanak pár öreg lapátost, és menten a helyiek is elkezdenek „bikulni”. „Manapság” a fiatal hímegyedek között kevés a férfi, így a többi nincs rákényszerülve, hogy férfiasodjon. Ezért találunk 26-28-30 éves fiúkat megkapóan éretlen gondolkodással, akiket, mint az alsósokat, csak a foci és a baromkodás érdekel. Miért akarjon felnőni, ha a nők, jobb híjján, (csakis akkor! – ez fontos!) kisfiúkkal is szóba állnak?
Megfigyelhető-e összefüggés az ösztrogénexpozíció és a homoszexualitás, a transzszexualitás terjedése között? A logika azt mondatja, ha nem is, kapcsolatnak lennie kell, hiszen egyrészt az állatok viselkedéséből ösztrogénhatás alatt lehet levonni ilyen irányú következtetéseket, másrészt, míg a homoszexuálisok nem emelkedtek a liberális „vitakultúra” és „demokrácia-értelmezés” társadalmában a védett, nem kritizálható, és tárgyilagosan, objektíven nem vizsgálható csoportok közzé (van még pár…) az azt megelőző idők pszichológiai és szociológiai vizsgálatai feketén-fehéren mutatták meg, hogy a férfi homoszexuálisok magasan felülreprezentáltak az elvált szülők gyermekei, az apa nélkül felnőtt gyermekek, az árvák, az állami gondozottak, a terhelt családok a pszichésen sérült anya által nevelt gyerekek körében (pszichés, nevelési behatás) a gyermekkorban pedofil által megrontottak körében (kriminális behatás) – egyébként a pedofilok körében magasan felülreprezentáltak a homoszexuális pedofilok – körében, tehát genetikai hajlam ide vagy oda, a manifesztálódáshoz környezeti tényező kell, legalábbis fontos a jelenléte.
Ma már persze, ott tartunk, hogy a „fejlett nyugat”-on még gyógyítani megkísérelni szem szabad a homoszexualitást, tehát azt az alapvető emberi jogot, hogy beteg ember orvosi segítséget kapjon, is megtagadják. Itt azonban egészen bizonyos a társadalmi hatások, a médiahatások, az éretlen és zavaros világképű fiatalok befolyásolásának elsődlegessége. Csak egyetlen példa: a mainstream nyugaton már-már kötelező ünnepelni, ha óvodások nem kalózkapitánynak vagy gőzhajónak képzelik magukat, hanem ellenkező neműnek. Naponta olvashatunk olyan cikkeket, melyek „megmagyarázzák”, hogy milyen nagyszerű, ha a pelenkából alig kinőtt apróság „majd eldönti”, (mondhatnám, hogy ilyen alapon kamion volánját is rábízhatnák, vagy agy atomreaktort, vagy adhatnának pisztolyt a kezébe, de az USA-ban egyébként utóbbit simán megteszik) hogy milyen nemű: az emberi agyatlanság határtalan, különösen, ha a gonoszság is dolgozik. Elrettentő példa ebben a női magazin cikkben. A pszichológus mondja: az ötéves fiúcska valójában azért akart lány lenni, mert hétéves nővére beteg volt, mindenki a kedvét kereste, és ő gyermeki eszével levonta a következtetést.
Nem nehéz levonni a következtetést, hogy túl a testi tüneteken, az oligospermián, az impotencián, a rákos megbetegedéseken, a nagy tömegeket érő pszichés változások az egész társadalmak életerejét, aktivitását, döntésképességét ássák alá, de a fizikai ellenállóképességet is. Ez olyan apró jelekből már megfigyelhető, hogy egy hosszú hétvége előtt megrohamozzák a boltokat, mert az átlagember háromnapi előre tervezésre is képtelen. Miért gondoljuk azt, hogy megértene évtizedekre előre látó, komplex összefüggéseket, és férfiként ne áldozza fel a pillanatnyi előnyt a hosszú távú jövőért?
Mit tudunk tenni? Az összemberiségért – ezen a téren is- sajnos, keveset. Magunk, fiaink, gyermekeink egészségéért leginkább annyit, hogy nem fogyasztunk magas ösztrogéntartalmú élelmiszereket, elsősorban szóját, sört (vagy csak keveset..) másodsorban műkajákat, nem érintkezünk műanyagba csomagolt élelmiszerekkel, természetesen élünk, tudatosan edzük testünket és lelkünket, nem dohányzunk, minél több időt töltünk a természetben, étkezésileg pedig antiösztrogén hatású élelmiszereket – diót, mandulát, kesudiót és ezek növényi olaját, ligetszépeolajat, fokhagymát, továbbá keresztesvirágúakat: torma, mustár, karalábé, kelbimbó – fogyasztunk. Hogy a bioélelmiszer drága? Annak igen, aki nem magának termeli, de a koporsó is drága egyébként.
Zárszóként, bár a téma nincs kimerítve: Interneten olvastam kommentvéleményként: tessék megnézni, hogy ma már az úgynevezett demokrácia hol tart. Ez már a végjáték. Csak bohóckodás, cirkusz, uszítás az egész, és bohócokat, dilinyósokat választanak meg (nem átvitt értelemben, legutóbb Ukrajnában szó szoros értelmében is). Hol vannak az államférfiak? Hová tart Európa? Hová tart a világ? Lehetséges hogy befolyásos politikai vezetői kuszafogú elmebetegek, ál-isiászos degeneráltak, bevallottan pedofilok? Hol áll férfi állam élén? Ja, tudom: Oroszországban. Európában már egy remegő-görcsölő Merkel is férfinek számít. Hogy kerülhetnek Justin Trudeu-hoz, Sebastian Kurzhoz, vagy Emanuell Macronhoz hasonló, feminim, vizisiklóvállú, kislányos arcú, jópofizó, zavaros világnézetű, zavaros nemi identitású, nemistudommicsodák komoly államok, civilizált népek élére, választott vezetőként? Száz évvel ezelőtt ilyen emberek, ha szószékre álltak volna, kiröhögik őket. Periklész korában az athéni népgyűlés elé vajon odaállhatott volna egy ilyen két lábon görnyedve botorkáló antifittneszklubtag, akire, ha erősebben ráröfög egy sündisznó, elsírja magát? Ugyan.
Ha hamarosan nem történik gyökeres változás a környezetvédelem, mondhatjuk úgy is, a teremtésvédelem, a bolygó megóvásának és jövőnk biztosításának terén, menthetetlenül apokaliptikus jövő elé nézünk. Malíciózusan azt is mondhatnám, hogy a terméketlenség miatti kihalás úgysem valósul meg addig, míg a globális felmelegedés úgyis lakhatatlanná teszi a bolygót, és ebben az összefüggésben vizsgálva a népességszaporulat drasztikus csökkenését okozó tömeges terméketlenség nem is feltétlenül hátrány. Ha azonban arra gondolunk, hogy küszöbön állnak a nehéz idők, hamarosan emberi közösségeknek, államoknak, régióknak, de az össz-emberiségnek is kemény, férfias próbatételekkel kell szembenéznie, nehéz és felelősségteljes döntéseket kell hoznia, akkor töketlenek társadalma ezen a próbán – menthetetlenül el fog bukni.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
