Belebotlottam az ünnepek után visszatérő szürke hétköznapok utcai, tárgyi megjelenésébe: az első járdára kidobott, megunt karácsonyfába. Emlékeztetésként a szebb időkre még ott csillogott rajta pár arany- és ezüstszál, hogy azért némileg ünnepi öltözékben várja a kukásokat. A leszedett díszekkel együtt ezek a csilivilik nem kerültek be a dobozokba a következő karácsonyig, a szebb, karácsonyi napokat megélt fa viszont a díszeitől megfosztva az utcára került.
Mindig szomorúsággal tölt el az ilyen szomorú elmúlásra utaló találkozás, pedig ez a természet rendje: a hétköznapokba imitt-amott ünnepnapok ékelődnek, melyek viszont nem örökéletűek, hamar felváltják őket a dolgos napok, amelyekből sokkal több van. Nem mintha az ünnepnapok dolog nélkül rohantak volna el, de a munkanapok egyhangúságával szemben a néha fárasztó készülődés is sok örömet rejtett magában. Van, aki már advent legelején feldíszíti a karácsonyfáját, hogy korán ünnepi hangulatot varázsoljon a lakásába, pedig ezt még akkor inkább az adventi koszorú hivatott szolgálni. A karácsonyfa-állításnak megvan a szenteste előtti ideje.
Valószínűleg egy ilyen korai faállítás következménye lett az utcára ideje előtt kidobott karácsonyfa, melynek legalább január 6-ig a nappaliban lett volna a helye.
A nyugati kereszténységben ugyanis január 6. vízkereszt, avagy a háromkirályok, másképpen a napkeleti bölcsek ünnepe, a katolikus egyház egyik fontos ünnepe. Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, ezután kezdődik a karácsonyfa nélküli farsangi időszak a maga mókáival. Igaz, már Shakespeare is megmondta, hogy Vízkereszt, vagy amit akartok. Az ottlakók pedig a karácsonyfától akartak megszabadulni!
Vajon mi lehetett a bűne? Rádőlt a kiskutyára, vagy az tett benne valamilyen jóvátehetetlen kárt? Termete miatt felállításakor át kellett rendezni kicsit a szobát, és a háziak már nagyon akarták a visszarendeződést? Vagy külföldi munkavállalásuk időszakát élik a bentlakók, és a lakásban a következő hazalátogatásig már nem élné meg ilyen zölden a fa? Illetve költözés előtt állnak, melynek első áldozata a karácsonyfa? Pedig a város arról értesítette a lakosságot, hogy a térségben a ház elé kidobott fenyőfák tömeges elszállítása január 6. után kezdődik. Mi szükség volt akkor erre a sietségre? Ráuntak a bentlakók, mint a kiszáradt bejglicsonkokra és a hajtásuk mentén kettévált kemény pogácsákra, amelyek szintén hasonlóan, a szemétben végzik.
Csak reménykedni lehet, hogy a karácsony tárgyi emlékeivel együtt a szeretetet és a családi békét nem éli hasonló sors!
A szeretet ünnepe ne csak az ünnep szeretetében nyilvánuljon meg! Kis karácsony és nagy karácsony hangulata legyen velünk egész évben! Mert ugye, ha elmúlik karácsony, vajon mi következhet? Az emberek többsége nem tud ugyanolyan lelkesedéssel várakozni a szerelmesek február 14-ei Valentin-napjára, mint karácsonyra. A szerelmesek napja a nyugati civilizáció begyűrődése ugyanúgy, mint a szörnyecskékkel teli ijesztgetős halloween. Csak a csokigyárak tudnak villámgyorsan piros csokimikulásokról piros csokiszívecskékre váltani ilyenkor. És természetesen a bevásárlóközpontok is, melyek polcairól a Mikulásokat és angyalkákat gyorsan lelökték a Valentin-napi őrület csokikellékei. Pedig még igazán azt se tudni, hogy a Valentin-nap véletlenül nem Bálint-nap-e mifelénk?
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
