Egy kis vallomásban a kor sok-sok baja.
Amikor jelentkeztem papnövendéknek, azonnal elvittek katonának. Már az első nap alaposan összeszólalkoztam egy hadnaggyal, aki a legvéreszájúbb barom volt ott a seregben. „Természetesen” 1956 volt a téma. Teológus-társaim váltig integettek, hogy fogjam be a számat, de akkor már nem láttam, nem hallottam hanem támadtam és a hadnagy nem kapott levegőt sem. Megpecsételtem a sorsomat.
Leszerelve, az áruló békepapok által vezetett szemináriumba kerültem, s egy valamirevaló kínainál is ferdébb szemmel néztek rám. A szangvinikus vérmérsékletem miatt ott sem tudtam „alapállásba tenni” a számat. Nyíltan szidtam a békepapokat és az egyházat bomlasztó „karizmatikus”-nak nevezett szektásokat. Úgy kivágtak, mint… (a közmondások másik része tetszés szerint beillesztendő).
További információ Nekem már úgyis mindegy… tartalommal kapcsolatosan
Forrás:kitartas.net
Tovább a cikkre »
