Nehogy Orbán Viktor belezavarodjon: „stresszteszt, nemzetek próbatétele” vagy a „béke ideje” következik?

A béke ideje… ezzel a mottóval nyílt meg a napokban a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, melyen július 22-én, szombaton, Orbán Viktor is beszédet fog mondani – mint teszi azt hosszú évek óta minden esztendőben. E sorok írásakor természetesen még nem tudhatom, mi fog elhangzani a miniszterelnök szónoklatában. Nagy várakozásaim nincsenek, még akkor sem, ha a múltban Tusványoson a kormányfő meg-megengedett magának erőteljesebb kiszólásokat. Tavaly például – nagyon helyesen – a „fajok keveredésének veszélyeiről” beszélt, 2005-ben pedig ugyancsak majdnem a lényegre tapintott, amikor kimondta, hogy „amikor a baloldal időnként erre lehetőséget kapott, gyakran rárontott a saját nemzetére”.

Remélem, Orbán Viktor 2005 óta eljutott végre az ezerszer lenácizott „szélsőjobboldal” részéről évtizedek óta hangoztatott ténynek a felismeréséhez: a „baloldalnak” nincsen semmiféle nemzete, mivel annak a világhatalmi elitnek a szolgálatában ténykedik, amelytől a dollármilliárdokat folyamatosan kapja.

A kormányfő beszédében egészen biztosan felemlegeti a „dollárbaloldal hazaárulását”, ami persze a szó eredeti értelmében nem is tekinthető hazaárulásnak, lévén, hogy ennek a magyargyűlölő politikai formációnak a hazája egészen biztosan nem a Kárpát-medencében van. Ami pedig az említett „világhatalmi elitet” illeti, azzal, vagy legalábbis annak „ortodox” részével azért Orbán Viktor is egy sajátos „intim liaison”-ban áll. Amelyről viszont aligha fog egyetlen szót is ejteni. Pedig a „szélsőjobboldalon” általános meggyőződés, hogy a Fidesz hatalmon maradásának legfőbb feltétele épp a „háttérhatalom” konzervatív, cionista szárnyával kialakított szoros kapcsolat. Azonban remény sincs arra, hogy valaha is betekintést nyerjünk ennek a gyaníthatóan korántsem kölcsönös érdekeken alapuló viszonynak a mélységeibe. Még ott, Tusványoson sincs erre remény, ahol pedig Orbán Viktor a „nagy igazságokat” szokta hívei előtt kinyilvánítani és ellenfelei arcába vágni. A Fideszt talán valóban a hatalomban tartják bizonyos globalista-cionista erők, kérdés azonban, milyen árat fizet mindezért Magyarország. Miféle parancsoknak kell engedelmeskednünk, miféle elvárásoknak kell megfelelnünk, a nemzeti vagyon mekkora szeletét kellett tálcán felkínálni a „globális elit” konzervatív elemeinek jóindulatáért cserében? A „világhatalmi átrendeződésnek” nevezett, az európai fehér nemzetek számára végzetesnek látszó, vészjósló folyamat közepette pedig még kínzóbban merül föl a kérdés: vajon el tudja-e hárítani a közeledő katasztrófát az állítólag szerveződő, „reconquistára” készülődő amerikai és európai jobboldal, szövetségben Benjamin Netanjahu súlyos össztűz alatt álló izraeli kormányával?

Ezen a ponton pedig el is érkeztünk a másik kérdéshez, melyről Orbán Viktor Tusványoson egészen bizonyosan részletesen beszélni fog: az Ukrajna területén zajló NATO-orosz proxyháború ügyéhez. Az „orosz agresszió” elítélése mellett a Fidesz „azonnal tűzszünetet és béketárgyalásokat akar”. Ami persze bátor kiállásnak tekinthető a végzetesen elaljasult és a pénzhatalmi elitek csicskásaivá züllesztett Európában. Az elkötelezetten atlantista Németh Zsolt Tusványoson már meghatározta az irányvonalat, amikor „elítélte az orosz agressziót”, de „állást foglalt a béke mielőbbi megteremtése mellett”. A szokásos féligazságok egyike, a fideszes politikusok ugyanis nem mernek beszélni a háború valóságos okairól.

Valamint a „béke ideje”… nos, szép és vonzó, de kissé félrevezető a jelszó. Hiszen ha valaki, Orbán Viktor pontosan tudja, hiszen számos beszédében utalt rá: gyökeres változások előtt áll az emberiség. (2022. február 19-én – öt nappal az úgynevezett „orosz agresszió” kezdete előtt –, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évnyitó rendezvényén Orbán Viktor nem a „béke idejéről” beszélt, ugyanis a következőket mondta: „2030 környékén, amikor mindenfajta nagy átrendeződések lesznek a világban, amiről most már nincs időm beszélni, de Amerikától az Európai Unióig sok minden történni fog, arra a 2030 környéki időpontra, ami minden nemzetet megpróbál majd, és komoly, ennél a mostani pandémiánál sokkal nagyobb stresszteszt alá helyez majd, arra a 2030-ra a mi nemzetünknek, a mi nemzeti közösségünknek, ideértve annak a gazdaságát, olyan állapotban kell lenni, hogy azokat a kihívásokat ott és akkor majd bírjuk, sőt gyarapodásra tudjuk fölhasználni. Ez van előttünk.”)

Alapvető hatalmi átrendeződés zajlik a világban, és pillanatnyilag nem úgy tűnik, mintha a nagyhatalmak közötti tárgyalások útján hamarosan feloldhatók lennének a felgyülemlett feszültségek. Azonban nem pusztán a nagyhatalmak közötti konfliktusokról van szó: a háború ugyanis a nyugati világon belül is zajlik, a célja pedig a fehér nemzetek és a keresztény civilizáció maradványainak a teljes felszámolása. A békének tehát akkor sem jön el az ideje, ha megtörténne a megegyezés a nagyhatalmak között, a befolyási övezetek elhatárolása útján. Mert az a bizonyos döntően liberális „világhatalmi elit” (melynek „normálisabb”, „konzervatívabb” részével Orbán Viktor kormánya szoros, bár átláthatatlan kapcsolatban áll) aligha hagy fel az európai szuperállam létrehozására, az európai nemzetállamok megszüntetésére, a fehér faj felszámolására, a nemi identitás és a hagyományos család eszményének aláásására, a digitális világpénz megteremtésére és a digitális megfigyelés tökélyre fejlesztésére irányuló erőfeszítéseivel. Márpedig a „great reset”, az „új világrend” nyugati, liberális uralmi zónájának keretei között a magyarság fennmaradására nincsen semmiféle esély! Miképpen arra sem, hogy a globális pénzügyi elit elálljon az egész Földgolyó, de legalábbis a nyugati világ népeinek életét gyökerestül fölforgató terveitől. Sajnos nincs itt a béke ideje! Ha magyarként akarunk megmaradni, a harcot – ha nem is a fegyveres harcot – aligha kerülhetjük el. Ezért nem éppen bölcs gondolat a békével hitegetni…

Annál is kevésbé, mivel a „béke ideje” szlogen azt a téves képzetet kelti, mintha lenne visszaút az elmúlt évtizedek viszonylagos nyugalmához, a szerény jólétéhez, a további dagonyázáshoz az Európai Uniónak és NATO-nak nevezett lápvilágban, mely a valóságban teljesen más, mint azt sokan hitték. Nem, nem maradhatunk tovább a most már egyre nyíltabban a megsemmisítésünkre törő szerveződésekben, sürgősen ki kell dogoznunk a NATO-ból és az Európai Unióból történő kilépésünk menetrendjét, és bármekkora áldozatokba kerüljön is, meg kell teremteni egy önállóan is életképes magyar gazdaság alapjait, felhasználva a BRICS országainak, mindenekelőtt Kínának és Oroszországnak a segítségét, vigyázva természetesen arra, hogy semmiféleképpen ne kerüljünk újból fojtogató idegen uralom alá. A cél semmi más nem lehet, mint Magyarország semlegessége. A Nyugat birodalmára hanyatlás vár, a magyarság túlélésének egyetlen esélye, ha időben képesek leszünk elmenekülni a romok alól, Oroszország, illetve Kína pedig minden bizonnyal támogatná hazánk (és persze más államok) távozását a nyugati befolyási övezetből. Oroszország számára pedig mi sem lenne előnyösebb, mint minél több semleges állam a határai mentén!

Sajnos az elkövetkező évtizedek nem lesznek nyugalmasok és békések. Nem érdemes hamis illúziókban ringatni a magyar népet, mert ha semmit sem cselekszünk, és a történelmi léptékű hatalmi átrendeződés közepette nagyratörő tervek és világos célok nélkül sodródunk, a magyarság hajóját egészen bizonyosan a mélybe rántja a „világ forrongó tengere”. Egy kellően öntudatos és lélekben erős nemzet azonban talán fennmaradhat. Ahogy Berzsenyi Dániel több mint 200 esztendeje írta:

Gergely Bence

(Kuruc.info)