Négy választás Romániában: intenzív év következik (Tusványos)

Négy választás Romániában: intenzív év következik (Tusványos)

Húszévenként esik egybe a parlamenti és az elnökválasztás, jövőben pedig ezek mellett európai parlamenti és önkormányzati választások is lesznek Romániában. A négyből három ősszel esedékes, tehát 2024 nagyon intenzív esztendőnek ígérkezik. Hogy is állunk most, és mire készüljünk, erről szólt az egyik tusványosi beszélgetés, amelynek szerkesztett változatát közöljük. Moderátora Rostás-Péter István, a Kolozsvári Rádió szerkesztője volt.

Legutóbb 2004-ben esett egybe a parlamenti és az elnökválasztás, akkor Traian Băsescu váltotta Ion Iliescut, és ez nagyon fontosnak bizonyult a román demokrácia szempontjából: ha nem egy jobboldali jelölt nyer, teljesen más irányba is fejlődhetett volna az ország – ugrott egyből a sorban legutolsó választásra Illyés Gergely politológus, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa. Mivel Klaus Iohannis már nem indulhat újabb mandátumért, egészen biztosan új elnöke lesz Romániának, és a jobboldalnak még nincs felkent jelöltje, egyelőre tehát az a kérdés, hogy milyen jelöltek lesznek. Az elmúlt húsz évben mindkét jobboldali államfő megpróbálta a saját szája íze szerint irányítani a kormányt, ebből születtek jó együttműködések és nagyon komoly konfliktusok is – emlékeztetett. A jövő év vízválasztó is lehet, az alaphangot pedig a tavaszi EP-választások adják meg.  

Kiábrándult a magyarság is

Olyan közel esnek egymáshoz a választások 2024-ben, hogy gyakorlatilag nincs szünet közöttük, nem lesz idő kettő között gondolkodásra, latolgatásra, ezért az RMDSZ áprilisi kongresszusán minden választással kapcsolatos döntést meg kellett hozni, az irányvonalakat kijelölni – vette át a szót Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, aki számokkal is szolgált.

Az RMDSZ a magyar lakosság kö­rében 90–92 százalékos támogatottsággal bír, de a részvételi hajlandóság nem a legjobb. Az EP-választásokon a következőképpen alakult: 2007-ben a magyarság 40 százalékkal magasabb arányban jelent meg az urnáknál, mint a románság, amivel 3 képviselői helyet szerzett az EP-ben. Ugyanez történt 2009-ben is, amit Székely István azzal magyaráz, hogy az erdélyi magyarság akkoriban az Európai Uniótól várt megoldást a problémáira. Ám ez elmaradt, így jött egy újabb kiábrándulás, 2014-ben a magyarok részvétele már csak 14 százalékkal haladta meg a románokét az EP-választásokon, 2019-ben már nem volt számottevő különbség a magyar és a román részvétel között, most pedig 25–30 százalékkal alacsonyabb a magyarok EP-választási hajlandósága a románokénál. Itt nincs alternatív küszöb, ha nem érjük el az 5 százalékot, brüsszeli képviselet nélkül maradunk, és ez meghatározhatja a további választások hangulatát is.

Ami az önkormányzati választásokat illeti, a 210 önkormányzati vezető tisztségből 200-at törik-szakad megtart a magyarság, gond ott lehet, ahol az aránya 40 százalék alá esett: Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben, illetve Maros és Szatmár megyében. Utóbbiban a liberálisok és a szociáldemokraták már nagyon mozgolódnak, ha összefognak, nehezen nyerhet az RMDSZ – fejtegette Székely István.

A parlamenti választásokon ismét bonyolódik a helyzet: mivel egyszerre lesznek az elnökválasztással, ami nagyjából 50 százalékkal emelheti a részvételt (2019-ben a lakosság 51 százaléka vett részt az elnökválasztáson, a 2020-as parlamenti választásokon pedig 32 százaléka sem), ami nem kedvez az elnökválasztáson általában kisebb arányban szavazó magyarságnak.

Az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) az EP-választásokat tekinti főpróbának, az önkormányzati választásokat prioritásnak, és ezek eredményétől függően készül tárgyalni a parlamenti választásokról az RMDSZ-szel – jelentette ki Györgyi Attila Hargita megyei tanácstag, az EMSZ alelnöke. Elmondta, 2020-ban is megállapodtak abban, hogy billegő vagy veszélyeztetett helyen nem indítanak saját jelölteket, amit ők be is tartottak, ám az RMDSZ nagyon sértő hangnemet ütött meg, Székelykeresztúron ez volt a legcsúnyább kampány 30 év alatt. Remélik azonban, hogy 2024-ben nem lesz „testvérharc”.

Hírdetés

A sérelmek listája hosszú, de az RMDSZ-nek elsősorban a román jelöltekkel van gondja, különösebben nem érdekli, hogy Székelykeresztúron, Székelyudvarhelyen vagy Gyergyószentmiklóson melyik magyar ember nyer, az itt-ott elmérgesedő kampányokat nem központilag irányítják – felelte Székely István. Van, ahol a helyi elitek megtalálják az együttműködés módját, ami jövőbe mutató politikai kultúra is, mert az sajnálatos, ami Székelyudvarhelyen történik, és ezért nem lehet a románokra mutogatni. A kis magyar világok legmagyarabbika az autonómia egyik keltetőgépe lehetne, de helyi acsarkodásokra megy el az energia…  

Elkerülhető a háborús propaganda?

A továbbiakban azt boncolgatták a meghívottak, hogy hol lehetnek az erdélyi magyarság törésvonalai, mi különbözteti meg a magyar pártokat egymástól (inkább a jelöltek személye, mint az ideológiák), mennyire volt mobilizáló a versenyhelyzet (a 2007-es EP-választásokon Tőkés László függetlenként indult, 2009-ben már az RMDSZ-szel közös listán, azóta pedig kialakult egy politikai együttműködés az erdélyi magyar pártok között, az önkormányzati választásokon azonban most is jobban megmozgathatja az embereket egy-egy jelölt), és nyilván a szélsőségesek előretöréséről is szó esett, hiszen a 2020-as választásokon a semmiből felbukkanó AUR 9 százalékos népszerűséggel rendelkezett, most pedig már 20 százalékon áll.

Abban mindnyájan egyetértettek, hogy nem kell felülni a provokációnak, Illyés Gergely azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a magyarellenesség csak az egyik eleme a párt retorikájának: az alakulat inkább a Dan Diaconescu-féle populista pártra hajaz, erre épített, szavazói pedig azok a kiábrándult emberek, akik mindig a vesztes oldalon állnak, és most végre hallanak valami újat, valaki végre kimondja, amit gondolnak. Az AUR ugyan jelenleg „politikai karanténban” van, senki nem akar velük társulni, de ez változhat, ha az EP-választások jól sikerülnek számukra. És van mit tanulni tőlük is, a 2020-as választási kampányt technikailag újszerű eszközökkel bonyolították le, eredményük azért is meglepő, mert végig észrevétlenek maradtak, „radar alatt repültek”. Az utóbbi időben pedig igyekeznek európai kapcsolatokat építeni, szóval egyelőre nem lehet leírni őket.

A többi román párt szinte rosszabbul áll, egyedül a PSD tudta megőrizni nagyjából 28 százalékos támogatottságát 2020-tól mostanáig, a PNL 25 százalékról 18–19-re, az USR 15-ről 11–13 százalékra esett vissza. A liberálisoknak egyértelmű vezetőjük sincs, több csoport küzd főleg egymással, az USR-ben is sok belharc volt, és elveszítette rendszerellenes jellegét – ismertette az átfogó képet Székely István, aki szerint Romániában nincsenek világos irányok a politikában, pártprogramok és pártok közötti különbségek sincsenek már. A külpolitikában látszik ez a legjobban, mindenki egyetért a NATO- és az EU-tagsággal, Amerikát és Oroszországot illetően is konszenzus van (habár az AUR-nál vannak elvarratlan szálak), és akkor lehet, hogy nem a társadalom legfontosabb kérdései válnak meghatározóvá a kampányban, a hangulatot mindig a különbségek határozzák meg, és ezek döntik el az eredményt. Az RMDSZ számára nehézséget okozhat, hogy (ugyanúgy, mint a koronavírus-járvány idején) az ukrajnai háborúra vonatkozó álláspontja szembemegy saját szavazóinak egy részével, Erdély egyes vidékein ugyanis tetten érhető egy elég erős orosz szimpátia, de ha sikerül elkerülni a témát, nem lesz nagy baj.

Óva intenék minden politikai szereplőt attól, hogy a háborús propagandát átemelje a választási kampányba. Magyarországon megy a háborús riogatás, de mi ezt nem tehetjük meg, rengeteg olyan sérülékeny terület van, ahol több etnikum él – jelentette ki Györgyi Attila, és ezzel mindenki egyetértett. Habár Illyés Gergely szerint óhatatlanul be fog gyűrűzni ide is a téma, hiszen jövőben Magyarországon is lesznek EP- és önkormányzati választások; a román pártok konszenzusa azonban valószínűleg fennmarad, mert Romániában elég régi az oroszellenesség is. A kérdés inkább az, hogy felbukkan-e egy „fekete hattyú”, egy olyan váratlan esemény, ami teljesen átírja a helyzetet, ahogy a járvány vagy a háború tette.  

Közösséget nem lehet kiseperni

A beszélgetés végén több kérdést is megfogalmazott a hallgatóság: a legutóbbi választásokon a Kárpátokon kívül „talált” szavazatokról (erre az volt a válasz, hogy minden szavazókörzetben volt embere az RMDSZ-nek, aki odafigyelt a játékszabályok betartására, és ez jövőben is így lesz), Klaus Iohannis államfő szempontjairól (próbál olyan embereket találni, akikkel könnyebben tud együttműködni, de máris csökken a befolyása, hatalma és vele a PNL általa támogatott vonala is, ez belharcokhoz vezethet a pártban, amit a PSD nyilván saját javára kíván fordítani), és az RMDSZ esélyeiről is.

Ezzel kapcsolatban Székely István elmondta: Ion Iliescu volt államfőnek minden hibája mellett a javára írható, hogy ő tudta: nem egy párttal, hanem egy közösség képviselőivel tárgyal, Băsescu és Iohannis azonban igyekezett egy kis pártként kezelni az RMDSZ-t. Azért sem mindegy, hogy ki lesz a következő államfő, mert egy nemzeti kisebbséggel nem csak akkor kell foglalkozni, ha kormányon van, nem lehet semmibe venni ellenzékben sem.


Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »