Négy hely – két évtized Ünnepel a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Horváth Bianka2023. 02. 24., p – 09:36
Egy múzeum négy településen országos hatás- és feladatkörrel. Pozsony, Kassa, Alsósztregova, Szklabonya. Egy múzeum, amely szlovákiai, magyar, az itt élő nemzetiség kultúrájának a múzeuma. Amely idén alapításának 20. évfordulóját ünnepli.
Tény, ugyancsak elcsodálkozna az a bizonyos Prämer nevezetű, egykor a pozsonyi várban szolgáló nemesember, hogy mivé lett a néhai váralji lakhelye, mely több gótikus ház összeépítésből alakult ki, a kapuja feletti kronosztikon szerint 1620-ban. Sok víz lefolyt már a közeli Dunán az elmúlt négyszáz év alatt, sok változás történt itt. Az egyik legfontosabb, hogy a Brämer-kúriában 2002-ben megalapították a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumát mint a Szlovák Nemzeti Múzeum önálló egységét.
Ünnep, munkával
Nem harsonákkal, zenekarral, állófogadással és koszorúzással emlékezik meg az intézmény a fennállásának két évtizedéről, hanem igazi értékeket mentő és értékeket teremtő, fontos kutatási eredményeket felmutató munkával. Példa erre a Madách Imre születésének bicentenáriumára készített páratlan és egyedülálló, egyszerre művészi és interaktív kiállítás, amely a Szlovák Nemzeti Múzeum főépületében látható másfél évig. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma pozsonyi székhelyén, a vár alatti, a régi Zuckermandelben lévő Brämer-kúriában egy állandó néprajzi és történeti kiállítás, valamint időszaki képzőművészeti és iparművészeti tárlatok mellett egy remek, a szlovákiai nemzetiségek háború utáni nehéz sorsát bemutató időszaki kiállítással, a Felcserélt otthonok cíművel várják a látogatókat. Az utolsó fél évtized történéseit évkönyvben foglalták össze a jubileumi évben. Az ország keleti felének szellemi központjában, Kassán egy olyan kiváló tárlattal, amely Márai Sándor életét és munkásságát mutatja be. A Nagykürtösi járásban található Szklabonyán, Mikszáth Kálmán gyerekkorának helyszínén a „legnagyobb palóc” életét, munkásságát és korát Szent Péter piros esernyőjének védelme alatt járhatja, mesélheti, játszhatja végig gyerek és felnőtt. A kisszobában még kísértetet is megleshet, szentkép alá bújtatott Kossuth-képet is kereshet, gólyalábazhat, bábszínházat játszhat, a 19. századi gyerekek játékaival is megismerkedhet a látogató. Alig pár percnyi utazásra innen, Alsósztregova barokk-klasszicista kastélya egyszerre kínál időutazás-szerű sétát egy 19. századi nemesi család, a Madáchok életébe, ugyanakkor modern, a nézőt részvételre késztető, közvetlen kapcsolatra biztató eszközökkel megépített kiállítást is, amely Madách Imre világhírű művét, Az ember tragédiáját mutatja be. Sokféleség, sokszínűség, elkötelezettség, küldetéstudat – ezek jellemzik a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma kiállításait, a múzeum munkáját.
Fontos bástya
Az intézményt 2002-től Jarábik Gabriella vezeti, aki szerint ez az elmúlt két évtized a sok nehéz pillanat ellenére is igazi sikertörténet.
„Annak idején, amikor létrejött a múzeumunk, sokan kételkedtek abban, hogy egyáltalán életképes, fenntartható lesz majd. Az épületet, a Brämer-kúriát a szó szoros értelmében be kellett laknunk, ki kellett találni, mit s hogyan alakítsunk ki úgy, hogy az a muzeológiai munkának is meg a látogatóknak is megfeleljen. Volt egy hőskor, amikor szinte tényleg a térdünkön dolgoztunk, cipekedtünk, formáltuk, alakítottuk a múzeumot, rendezkedtünk, szerveztünk egy alakuló intézményt. Sajátságos feladat- és hatáskörű múzeum vagyunk, amely állandóan formálódik, alakul, bővül, változik. Amikor 2003 januárjában hatáskörünkbe rendelték az alsósztregovai Madách-kastélyt és a szklabonyai Mikszáth-házat, óriási többlet feladatkört kaptunk meg, és két eléggé leromlott állagú épületet, bennük elavulttá vált kiállításokkal. Miközben még csak éppen elkezdtük a szellemi és fizikai építkezést Pozsonyban a székhelyünkön, párhuzamosan a két fiókintézményt is elkezdtük fejleszteni, felújítani. Az, hogy a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma fennhatósága alatt ma minden ingatlan felújított, kiváló és az energiatakarékosságnak is megfelelő állapotban van, sok év kitartó munkájának és sok pályázatnak az eredménye. Ahogy az is, hogy olyan látogatóbarát kiállítások várják ma már a múzeumunk iránt érdeklődőket, amelyek európai szintűek. Mert ma már nem elég üvegszekrényekben kirakni a tárgyakat, ma vizuális élményt, hanghatásokat, interaktivitást várnak el a múzeumlátogatók, s ezzel együtt izgalmas múzeumpedagógiai foglalkozásokat, magas szintű, érdekes tárlatvezetést, máshol nem látható egyedi darabok és érdekességek bemutatását, élményeket. Nemrégiben Kassán a helyi Csemadokkal való szoros együttműködés jegyében megnyílt a Márai Sándor Emlékház is, amelyre szintén büszkék vagyunk. Azt is hangsúlyozni szeretném, hogy intézményi munkánk sokkal nehezebb lenne a civil partnerek nélkül, elengedhetetlen és mérhetetlen fontos a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás munkája, de a Csemadok több regionális szervezetével, a Madách Egyesülettel, a szklabonyai és alsósztregovai helyi önkormányzatokkal is kiváló kapcsolatot ápolunk. Igen fontos, hogy partneri és nem alárendelti a viszony a fenntartónkkal, a Szlovák Nemzeti Múzeummal, mert az onnan érkező anyagi és erkölcsi támogatás nélkül nem tudnánk létezni. Mostanában elkezdtem egy képzeletbeli mérleget vonni az elmúlt két évtized tevékenységéről, és magam is meglepődtem. Nagyjából legkevesebb havi két rendezvényre jön ki az átlag! Ha meg az utazásainkat összeadjuk, sokszorosát kapjuk az egyenlítő hosszának. Munkatársaimnak hála, hogy ilyen sok mindent sikerült eddig tető alá hozni, megszervezni, lebonyolítani. Kis csapat a miénk, de nagyon odaadó, időt és energiát a feladatokra sokszor munkaidő után is rááldozó szorgalmas munkatársakkal vagyok körülvéve. Kiállításokat, szakmai tanácskozásokat, emléknapokat, határokon átnyúló uniós pályázatokat, felújításokat, kiállítások építését, bontását, utaztatását, kulturális rendezvények sorát, kiadványok, katalógusok megjelentetését végeztük el, szóval szinte felsorolni is sok, mi minden történt húsz év alatt a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában. Büszkeségeink egyike a Grendel Lajos-olvasóterem, ez egy szellemi központ magja. Tavaly Mikszáth 175. születésnapja jegyében történtek az események Szklabonyán, ahol új kiállítás nyílt. Idén a Madách-emlékéven van a kiemelt hangsúly, most éppen egy vándorkiállítás készül, amely helybe és közel vinné a madáchi életművet és a korszakot az iránta érdeklődő diákoknak, fiataloknak. Mindeközben ott vannak a napi feladatok, a megoldandó problémák is. A múzeum létének két évtizede, nyugodtan állítom, sikertörténet! S mi csendesen, munkával ünneplünk!” – mondta el Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
