Trevor Noah, az Amerikában élő néger komédiás szerint nem franciák, hanem afrikai sportolók nyerték a legutóbbi labdarúgó világbajnokságot. Véleménye nem egyedüli, a magyarokkal egyetemben a fél világ osztja ezt a meztelen igazságot. Az idióta libbant/multikulti/balos médiának persze nem tetszik, csak hajtogatják a magukét. A Párizsból Oroszországba utazott focisták közülük tizenöt volt sötétebb fejű mint Jeanne dArc, Catherine Denevue vagy Charles de Gaulle. Jöttek Kamerunból, Algériából, Maliból, Kongóból. Vagyis Afrikából.
Griezmann Tóni, portugál/német gyerek, az Arsenalt sokáig irányító Wenger mester a németektől elkommunizált Elzász német szülötte, az öreg Wenger még az oroszokat lőtte 1944-ben a keleti fronton. Puskás Ferenc sváb volt, soha nem is tagadta, ő a gólokat lőtte. Lucas Hernandez spanyol, annak is tartja magát, madridi csapatban játszik gyerekkora óta, apja éppen Marseille-ben dolgozott mikor ő megszületett.
Didier Deschamps csapata jó volt, ha nem is a legjobb, a négerei jól fociztak, a szerencse is melléjük állt. Pedig ott sem volt a buta bunkó Benzema vagy a cigányképű Payet, mind a kettő remek labdarúgó. Ez igaz akkor is, ha a fél világ utálta a francia színekben futkosó játékosokat és mindig az ellenfelüknek drukkolt.
A washingtoni francia nagykövet, Gerard Araud – nehogy úgy járjon, mint a volt budapesti kollégája – azonnal vette a gerontofil elnöke utasítását és mint aki tudja, hogy hazudik, zavart arccal kijelentette egy amerikai tévéműsorban, hogy „afrikainak hívni őket olyan, mintha [Trevor Noah] letagadná hogy ők franciák.” Araud ezt a Twitteren is megismételte, hogy könnyebben bizonyítsa, hogy ő milyen jól fújja azt a mesét amit kértek tőle.
Már megint a svéd Ahmed meg az istállóban született Mickey egér jut mindenkinek az eszébe.
Barack Obama, a félvér volt amerikai elnök – aki jelenleg a fehérgyűlölő Mandela szülinapján ünnepelteti magát – szerint „azért, mert nem néznek ki ősi gall harcosoknak, azért még ők franciák. Franciák!” – hangsúlyozta ki az utolsó szót. Hallgatván a Kenyában élő luó törzsbeli néger apától és egy beteg gondolkodású, kiforratlan agyú fehér diáklány egymásra borulásából keletkezett szónokot, a Mandela hagyatékát most gyakorlatba átültető fehérgyilkos rasszista dél-afrikai bennszülöttek tapsolva-táncolva ugráltak örömükben körbe-körbe.
Közben Franciaországban a maradék őshonos fehérek az ünneplő négerek/arabok/antifák után befejezték az utcák takarítását, a bolttulajdonosok beüvegezték a kirakatokat és leírták a készletből az elrabolt árut, elszállították a kiégett autóroncsokat, feltöltötték a vízágyúkat és kikalapálták a rúgásoktól behorpasztott rendőr kocsikat.
Vagyis ünnepeltek Emmanuel Macron, Gerard Araud és Barack Obama franciái.
Közben Gotovina tábornok hathatós segítségével, de végeredményben a saját erejéből ismét életre kelt Horvátországban közel ötmillió horvát hordozta körbe boldogan a kimerült hőseit. Sápadt arcú mind, most mennek csak le az Adriára egy kis színt szerezni. Tőlünk délre nem volt mit beüvegezni, nem volt kirabolt üzlet, nem volt kiégett kocsironcs, nem volt mit kikalapálni a rendőrörs garázsában. Nem volt más, csak templomi harangszó, őszinte öröm és mellkast döngető büszkeség. Az ünneplő tömeg jókat kárörvendett az irigységtől dühöngő szerbeken és másnap feltakarította maga után az utcákat, pedig sok horvátnak kiújult a sljivovicától az isiásza reggelre.
Vagyis ünnepelték a horvátok a horvátokat.
A japán labdarúgók a szerencsétlen vereség után az öltözőjüket kipucolták, felmosták, a szurkolóik pedig csili-vili állapotban hagyták hátra a lelátót. Majd kerestek egy cetlit és ráírták a tornát rendező oroszoknak, hogy köszönjük a vendéglátást. Otthon mind az öt Shimbun újság dicsérte őket a játékukért, megköszönve nekik, hogy méltón képviselték hazájukat. A japán utcákon nem égtek a kukák és nem dobálták a rendőröket kövekkel.
Na, multikultik, ennyit jelent a bőrszín mögött rejtőzködő kultúra. Ha tagadjátok, ha nem.
Kalandozó Márta – London
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
