Egy demokráciában a hatalom ellensúlya a nyilvánosság. Úgy tűnik, hogy napjainkban egyre nagyobb kihívást jelent az állam működésének ellenőrzése, miután nehéz és körülményes információhoz jutni. Ott tartunk, hogy a közérdekűadat-igénylés maradt az egyetlen lehetősége a szélesebb közvéleménynek arra, hogy eséllyel csikarjon ki konkrét válaszokat a kekeckedő állami hivataloktól és vállalatoktól. Most ennek az utolsó bástyának üzent hadat a Fidesz Németh Szilárd rezsibiztos, a kormánypárt alelnöke személyében. Németh Szilárd úgy gondolja, hogy az állami tulajdonban lévő Magyar Posta szerződéseibe ezentúl ne tekintsen bele senki. A törvénymódosítási javaslat visszamenőleges hatályú, vagyis ha a parlament megszavazza, a jelenleg folyó közérdekűadat-igényléseket is megszünteti. Sejthető, hogy nem a posta lesz az egyedüli állami vállalat, több cég esetében is hasonló szabályozásra lehet számítani. Pedig közérdekű adatokat eddig sem volt egyszerű begyűjteni. A kabinet három éve szigorított a jogszabályokon, ha „túl sok” adatot kér ki valaki, ki kell fizetnie a fénymásolást vagy a munkatársak túlóradíját. A kormány megszüntette a közérdekű igénylések anonimitását is, azaz mindig egyértelműen azonosítható az igénylő személye. Bevezették a „visszaélésszerű adatigénylés” intézményét, ami azt feltételezi, hogy az állampolgárok azért kíváncsiskodnak zűrös ügyekben, hogy megbénítsák az államigazgatás működését. Ha a közérdekű adatokkal operáló „terroristákat” ez sem tántorította el a korrupt ügyek felderítésében, további nehézségekkel kell szembesülniük: az állami szervek meghosszabbították az információszolgáltatás határidejét, sőt, sokszor megtagadták azt, vagy évekig zajló pereskedés után adták ki a kért adatokat. A közérdekűadat-igénylés nehezítése nagyban akadályozza a korrupciógyanús ügyletek feltárását. Pedig rengeteg ügyre derült fény az elmúlt években ennek köszönhetően, például a jegybank alapítványainak finanszírozási hátterére, a köztévé milliárdos műsorgyártásainak részleteire, s a Fideszhez kötődő Századvég tanulmányai is így kerülhetnek nyilvánosságra. De a Lázár János kancelláriaminiszter svájci, olaszországi és angliai utazásairól szóló számlákon szereplő, kiugróan magas szállásköltségről is így értesülhettünk.
Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke lapunknak ígéretet tett, hogy megvizsgálja a javaslatot, s véleményét várhatóan jövő hét elején teszi közzé. Mindamellett elképzelhetetlennek tartja, hogy egy nemzeti vagyonnal gazdálkodó, állami tulajdonú társaságot úgymond kivegyenek az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény hatálya alól. Azt viszont jogos, megvitatandó felvetésnek tartja, hogy egy liberalizált piacon működő állami vagy önkormányzati cég egyes piaci szerződéseit (például amelyekben üzleti érdekből kedvezményt ad partnereinek) ki kell-e adni, ugyanis ez kedvezőtlenül befolyásolhatná a társaság pozícióját a gazdasági versenyben. Csak remélhetjük, hogy ha Péterfalvi vizsgálata a nyilvánosság számára kedvező eredménnyel zárul, a Fidesz lemond a közérdekűadat-kérés ellehetetlenítéséről, és nem próbálja meg más jogszabályon keresztül csorbítani a közvélemény ellenőrzési jogait.
Szinte nincs olyan terület a mai államigazgatásban, ahol ne lennének korrupciógyanús ügyek, sőt, napi szinten olvashatunk újabb és újabb szemtelenül túlárazott szerződésekről, hiányosan kitöltött adóbevallásról és politikusokhoz köthető ügyeskedésekről. Én sem szeretnék kimaradni a mutyiból, bevallom, a cikk címében szereplő mondatot egy újságíró-kollégától loptam. Ez van.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 02. 12.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
