… Ne szabadítsa meg a gyehennábul [!]…

Királya megbízásából így szórja átkát az „I. András király korabeli Imák” szerzője Vatára, az 1046 évi nemzeti felkelés vezérére. A lázadó Vatát a poklok poklára, vagyis a gyehennába küldi.Ne szabadítsa meg a gyehennából!Az arámi eredetű gyehenna szó jelentése tűztó. (Az arámi a héber elődnyelve. Nem keverendő össze Jézus Krisztus anyanyelvével, az arameussal! Általában összemossák, pedig két egymástól nagyonis különböző.)   Ge-ben-Hinnon , a Hinnóm völgye. Moloch isten lerombolt oltára helyén lett Jeruzsálem szeméttelepe. – hu.wikipedia.org)A héber ’geh veneh Hinnom’ (Hinnom fiá[i]nak völgye[1]) elnevezés görög megfelelője Ge’enna. Ókori rendeltetését tekintve a gyehenna tökéletesen fedi a tűztó értelmet, hiszen az ókorban itt rémisztő dolgok történtek. Jósiás, Júda királya, hogy borzalmaknak elejét vegye, „megfertőztette a Tófetet, a Hinnom völgyében, hogy senki az ő fiát vagy leányát át ne vihesse a tűzön Moloknak”[2]Vajon, mit rejteget e mondat?Első pillantásra talán azt, hogy az ókori zsidók átvitték a gyermekeiket a tűzön. Ez amolyan tűzkeresztségnek tűnik. Ám a valóság hátborzongató: „…felépítették Tófet magaslatait… hogy megégessék fiaikat és leányaikat tűzben…[3]”A Kr.e. VIII-VII. századi zsidóknak különös vallási szokásuk volt: Az elsőszülötteket, lett légyen az állat, vagy ember fel kellett áldozniuk az istenüknek, Molochnak. A Tófeten felállították Moloch isten üreges ércszobrát. A belsejében tüzet raktak, és a szobor tűzforró karjába helyezték az elsőszülött gyermekeket. Az áldozat a szobor karjáról a tűzgyomorába gurult. Tehát a gyermekek „átvitele a tűzön” elevenen való megégetést[4] jelentett. Eközben a papok zajjal, kiáltozással és dobszóval fedték el az áldozatok sikolyát.[5]Juda királya hiába tette tisztátalanná völgyet, még a Kr.e. VII-VI. században, Jeremiás próféta korában is szokás volt az elsőszülöttek ilyetén feláldozása.A későbbi századokban a Hinnom völgye gyűlöletes, utálatos lett, ezért ide helyeztetett Jeruzsálem folyton füstölgő szeméttelepe.
Moloch szobra (Athanasius Kircher illusztrációja, 1652 – en.wikipedia.org) 
Vata, az első magyar nemzeti felkelés vezére nem jutott a gyehennára. Valamilyen úton-módon megszabadult, s nagy bizonyossággal bolgárföldre menekült.Talán a „bolgárföld” elszlávosodott népének ’szvobodan’ szava, esetleg a szerb-horvát ’slobodan’, és még ki tudja hány szláv nyelv ösztökélte a szavak eredetét kutató szótárírókat, hogy a magyar szabad kifejezést szláv eredetűnek tartsák. Vata, jól megjárta. Nem elég, hogy megszabadult I. András király egyházi embereinek üldözése elől, még az is kiderült, hogy szabad volta nem magyar, hanem szláv(!): A szabad „szláv eredetű szó, alighanem igen korai jövevény, az óegyházi szláv szvobod átvétele, mivel az élő szláv nyelvekben csak képzett alakjai… vannak… A szóelejei mássalhangzó torlódást a v [vagy a l] kiesése oldotta fel…”[6]Mivel a szabad szónak a szláv nyelvekben csak képzett alakjai vannak, a magyarban pedig alapszó, akkor valójában a magyar nyelvből vagy elődnyelvéből került a szlávba és nem fordítva. A szabad szlávból való származtatását a CF[7] is visszautasítja: „Mi nem hiszszük, hogy azt más nyelvek a magyartól kölcsönözték; viszonylag nem elégszünk meg azon indokolatlan puszta állitással, hogy a szabad szót mi vettük volna akár a szlávoktól, akár másunnat. A magyar szabad szónak és származékainak nem is minden érteményét lehetne a mondott nyelvekből megfejteni.” (CF) Szabadulna –  Dárdaaalakú kövön levő rovásírás[8] Az 1046-ban írt Imákban a „sobathaya” alapszava a szabad, melynek gyöke a szab, vág, eltávolít, ehhez járul a –d főnévképző, utána az y-nal jelzett nyelvjárási felszólító mód és az egyes szám 3. személyű igerag.Régiesen: szabadojt és szabadejt. Jelen esetben (ő) szabadaja ~ szabadíjja ~ szabadítsa. A зobathaya szóban benne rejlik az -ít névszóképző, ami az alapszónak valamilyenné tesz értelmet ad: tanít (=tanulttá tesz), szabadít (=szabaddá tesz), hárít (=mentessé tesz), ehhez járul az -a, -ja igei személyrag. Kiejtve: taníjja, szabadíjja, háríjja stb. A HB.-ben zoboducha alakban fordul elő, amit Révai Miklós szabadocsának olvas.Szombathy Ignác szerint az I. András király korabeli Imák a Dunántúlon készültek, ahol a régiségben és a tájnyelvben szokványos volt egyes szám, 3. személyű felszólító módú szabadíjja igealak. A szabad gyöke a sza, ebből ered a leválasztást jelentő szab, szak, szakad, és a távolságra vonatkozó szana (=szét) szó. A sza gyökből a b ajakhanggal képződött a szab (=tav, tov), s -ad képzővel a szabad szó. Hangra és jelentésre hasonló a szanszkrit szva-pati (=maga ura), a mongol dzabta (=szabad vagy üres idő) szó is.[9] Eleinte Subad, majd Puabi-ra módosított nevű sumir királynő lakomája (pecséthenger III. Úr-i dinasztia, Kr. e. 2600 körül, British Museum, London– ancient.eu)A szabad szó és a toldalékai a sumir nyelvre vezethetők vissza, ami megcáfolja a szláv vagy más nyelvből való eredeztetést.  Olvasata:  ŠU.BAD.DU.A.Jelentése: nyitott keze(t) csinál, vagyis elenged. űEz értelmezés teljes mértékben megfelel a magyar szabadít kifejezésnek,  ami szintén azt jelenti, hogy mentesít minden köteléktől, nyitott tenyéren tart, nem tart vissza, hanem elenged.

 

[1] Szent Biblia, Bibliatársulat, Bp. Józsué könyve, 15,8. 220.p.

[2] Szent Biblia i.m. Királyok II. könyve, 23.10. 379. p.  

[3] Szent Biblia i. m. Jeremiás próféta könyve, 7.31. 667. p.

[4] Szent Biblia i. m. Ézékiel könyve, Ez 16,21; 20,26. 731, 736. pp. .

[5]Jean Chevalier-Alain Gheerbrant: Dictionnaire des Símbols, Seghers, Paris, 1973-1974. Moloch címszó.

[6] arcanum.hu; In: Magyar etimológiai szótár, Sz, szabad címszó

[7] A magyar nyelv szótára. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából. Készítették? Czuczor Gergely és Fogarasi János. Emich Gusztáv Akadémiai nyomdásznál, Pest, 1862. Szabad címszó  (A továbbiakban CF)

[8] Marton Veronika: A somogyi rovásírásos kövek, Matrona, Győr, 2008. 115-116 pp.

[9] A magyar nyelv szótára (CF) szabad címszó

Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »