Ne ítélj, csak emlékezz! Kulcsár Péter2025. 10. 27., h – 16:10
Felesleges bosszankodnunk az óraátállítás és az idő előtt ránk boruló sötétség miatt, noha időnként olyan érzés keríthet hatalmába korai alkonyatkor, mintha zsákot húztak volna a fejünkre. Megálljt parancsoló sötétség ez, amelyben a pislákoló fény még nagyobb erőre kaphat, még több reményt nyújthat.
Az előttünk álló napok lehetőséget kínálnak arra, hogy bölcsebbé váljunk. Tanuljunk a természettől, amikor a hajnali, pókhálóval beszőtt rét fölé óvatosan ködfátylat húz. Borítsunk fátylat a kellemetlen, félelmet és kételyt keltő emlékekre! Gondoljunk elődeinkre, szeretteinkre, eltávozott barátainkra kedves mosollyal és melegséggel!
Idézzük fel legszebb pillanatainkat, hiszen életünk szőttesében ott ragyognak csillagokként, mint ezernyi őszirózsavirág a sírokon. Az emlékezés napjait élje meg ki-ki a maga módján, a saját lehetőségei szerint. Ne támadjunk, ne acsarkodjunk azon sem, ha a szomszéd család úgy dönt, töklámpásokkal díszíti kertjét, és erőteljes fénydíszekkel mond nemet a sötétségnek.
Október 31-én a protestánsok a reformáció ünnepén hálát adnak azért, mert Isten meg akarta tisztítani az egyházhoz tartozókat a babonától és a tévelygéstől. Mások ezen a napon a kelta hagyományokra visszavezethető halloween ünnepre hangolódnak, mert attól szűnik meg bennük az ismeretlentől, az elmúlástól való szűkölő félelem.
A katolikus mindenszentek, az üdvözült lelkek emléknapját megelőző estén mindannyian kiutat keresünk a sötétségből: egyesek hangosan, zenélve, kiabálva, mesterséges fények segítségével, mások halkan, puha emlékeikbe takarózva, sírokat takarítva, mécsest gyújtva és imádkozva.
Másokra mutogatás és bírálat helyett válasszuk egymás szeretettel teljes, ítélkezéstől mentes és értő elfogadását! Nem tudhatjuk, ki hol tart azon a bizonyos úton, s fogalmunk sincs arról, mi az ő feladata a saját ösvényén.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
