Minden bizonnyal megbízott szemfülesek sokasága követte az elmúlt hétvégén a csíksomlyói búcsúba, Székelyföld több településére ellátogató magyar hivatalosságok felszólalásait, éberen figyelték, ki mond valami olyat, ami számonkérhető, melyet meglobogtatva bizonyíthatják a román közvéleménynek, hogy nem engedik elrabolni, kifosztani drága hazájukat. Nem köthettek bele a béke üzenetébe, a szabadságvágy megfogalmazásába, de abba sem, hogy a román állam feladatait átvállalva magyarországi pénzekből épült iskolát, öregotthont avattak, így jobb híján általánosan fogalmaztak tiltakozásukban, „nem megfelelő üzeneteket” emlegettek, megtoldva a már jól ismert fordulattal: „amelyek szembemennek a két ország közötti jószomszédi viszony és együttműködés előmozdítására irányuló szándékkal, amelyet az 1996-ban Temesváron aláírt szerződés, valamint a két ország közötti stratégiai partnerségről szóló megállapodás is szentesít”.
A román külügy nem pontosítja, melyik üzenetet találta nem megfelelőnek, de a bukaresti sajtó, bizonyára némi „segítséggel”, gyorsan leleplezte, hogy Novák Katalin Facebook-bejegyzése ütötte ki a biztosítékot, a felvétel, amelyen a csíksomlyói nyeregben több százezren énekelik a székely himnuszt, és mellé fűzött bejegyzése: „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! #összetartozunk”. Aurescuék a „Románia egyik történelmi régiójára vonatkozó” szavakat kifogásolták, újra előrángatták a magyar és székely himnusz éneklése miatti 90-es évek eleji kifogásokat, az akkori felháborodást, botrányokat élesztették volna fel, hátha az ország egységének veszélyével való riogatás visszatereli a tantermekbe a tanárokat, befogja a követelőzők száját.
Pechük volt, tiltakozásuk nem érte el a román közvélemény ingerküszöbét. Több lap, hírportál, televízió beszámolt a csíksolymói búcsúról, a magyar államelnök látogatásáról, akadtak, melyek megemlítették a külügy felháborodását is, de gyorsan sokadrangú hírré silányult az információ. Nem sikerült háttérbe szorítania, hogy második hete immár zárva maradnak az iskolák, óvodák, esély sem mutatkozik a megegyezésre, a kormány gyengécske javaslatai nem kínálnak kiutat, csak növelik a szakszervezeti indulatokat, és futótűzként terjedhet a tiltakozási hullám, mert bár az egészségügyben dolgozókat sikerült meghátrálásra késztetni, immár a vasutasok is sztrájkra készülődnek. És ki tudja, még milyen ágazatok képviselői kapnak vérszemet.
Bármilyen éles tiltakozást fogalmaz meg a román külügy az örök ellenségként felmutatható magyarokkal, Magyarország képviselőivel szemben, a széles tömegeket jobban izgatja megélhetésük, gyermekeik oktatásának hiánya, Iohannis arroganciája, a kormány tehetetlensége, a politikai osztály önző viszonyulása. Hiába játsszák újra a lejárt lemezt, a többség pontosan tudja, nem Erdély elveszítése miatt kell aggódnia, sokkal inkább saját és gyermekeik holnapja okán.
Borítókép: Facebook / Novák Katalin
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
