Sokan kezdik úgy a cikkeiket, hogy: „Megdöbbentő!” Igen, én 2025. október 23-án megdöbbentem. A legjobb értelemben.
Az, hogy amíg a Békemeneten vettem részt, és mindenhol szólt a magyar népzene és a „ Ria! Ria Hungária!” – talán nem is volt annyira meglepő. De, az Alkotmány utcában, mivel – pár baloldali médium állításával ellentétben – már nem fértünk be a Kossuth térre, találkoztam egy óriási molinóval. Cigányzene szólt, magyar zene szólt, az Alkotmány utca kellős közepén.
A molinón pedig ez a felirat szerepelt:
„Ne féljetek magyarok! Megjöttek a cigányok. Puczi Béla”
Ez az ominózus mondat Marosvásárhelyen 1990 márciusában hangzott el (ha egyáltalán – de nem ez a lényeg!), azon a napon, amikor a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjának, Sütő Andrásnak a feldühödött román csőcselék kiverte a fél szemét. Nem mintha félteni kellene az (erdélyi) magyarokat, de akkor a helyi cigányság állást foglalt, és a magyar nemzet mellett tette le a voksát Puczi Béla vezetésével. Eszembe ötlött: miért fontos ez nekik most? Mert úgy látszik, fontos. Lehet, azért, mert nem ők vannak, meg ti vagytok, hanem mi(!) vagyunk?!
Talán, ennyi. De ez elég is…
Csókol benneteket:
Eleméry T. Olivér
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
