Advent 4. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 1,18–24)
A karácsony ünnepére ráhangoló adventi időszakot az emberiség a remény és a bizalom megerősítésének idejeként tartja számon. Az ilyenkor szokásos külső jelek – a feldíszített utcák sötétben csillogó fényei, a betlehemi történet megvilágított szereplői és szimbólumai – mind azt szeretnék jelezni és erősíteni, hogy karácsonykor olyasvalakivel találkozhat az ember, aki valóban jót akar neki. Az elveszni látszó harmónia, amely a rossz ráhatások közepette meghozott saját, szabad és sokszor hibás döntések következménye, visszanyerhető.
A félelem persze nemcsak a bűn miatt lehet jelen bennünk. Jelenthet nyugtalanító, szorongató érzést, amelyet valóságos vagy képzelt veszélyek keltenek bennünk; jelölheti az aggodalmat, és utalhat a fenyegető veszedelmek okára. A félelemre adott legpozitívabb válasz mégis a bizalom megerősítése. Mintha a Jóisten a Szentíráson keresztül szüntelenül azt üzenné: Bízz! Merj lépni, veled vagyok! Bátorság, képes vagy rá! Nem vagy egyedül, támogatlak. Van erőd hozzá, lépj bátran! Biztonságban vagy. Hiszek benned, menni fog! Nézz a jóra, van remény! Meg tudod tenni, mert nem vagy magadra hagyva. S úgy tűnik, ilyen bátorításra volt szüksége Józsefnek is.
Az álmában is kétségek között tépelődő férfi életébe belép az evangélium angyala, és Mária után számára is megvilágítja, hogy ami történni fog, az Isten műve: „a benne fogant élet a Szentlélektől van”. József pedig, mivel igaz ember, vagyis olyan, aki életét Isten akaratával összhangban igyekszik élni, segítséget kap arra, hogy belássa:
Mire ajánlja József az életét? Rizikót vállal, és tevékeny közreműködéssel utat enged annak, ami meghaladja az emberi korlátoltságot. Emberileg nem magától értetődő módon biztonságot nyújt az édesanyának és gyermekének; kapoccsá válik Dávid házának várakozásai és hullámvölgyei között, és jelenlétével azt képviseli, hogy a teremtett lélek akkor lesz újra félelmektől szabad, a Teremtőhöz és az embertárshoz is otthonosan kapcsolódó, ha életét Isten ajándékainak segítségével finomhangolja. Bátorság, képes vagy rá! Nem vagy egyedül, támogatlak.
Porladónak tűnő világunk aggodalmai között is imádkozzuk reménnyel: „Vezess, drága Fény, irányítsd lépteimet, mert nem látok tovább egy lépésnyinél. Vezess továbbra is, míg a hajnali fényben rám nem integet az angyal.” (Szent John Henry Newman)
Szerző: Mogyorósi Ányos OSB
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
