"Ne bántsd a magyart!" Mindannyian találkoztunk már ezzel a mondattal. Nem a mi nemzedékünk találta ki, évszázadok óta velünk élő szállóige. Használta Zrínyi Miklós (Az török áfium ellen való orvosság), Gárdonyi Géza (Egri Csillagok) és sok ezer honfi és honleány az évek során.
De mit is jelent igazán? Ha kimondom, erővel mondom ki. Fenyegetve. Honfiúi gőggel. Büszkén. Marcona tekintettel. Ha úgy érzem, nem érem el vele a kívánt hatást, és ellenfelem nem hátrál szavaival vagy tetteivel, akkor vitára vagy ütésre készen állok e súlyos szavak kimondása után. Egy a lényege: legyen erőm és tudatom megvédeni e mondat tartalmát!
A Gondviselés furcsa játéka, hogy itt kint sokat tanultam erről a mondatról. Hiszitek vagy sem, talán többet, mint odahaza. Megtanultam, mit jelent a használata. Mit jelent, ha nem csak néhány baráttal beszélgetve hangzik el. Megtanultam, mire képes ez a mondat, ha egy nemzet mondja ki saját magára értelmezve. Ha egy valóban nemzeti kormány mondja ki. Ha erő, hatalom és akarat van mögötte!
Hiszem hogy talán egyszer minket is, ott a Kárpátok bércein innen és túl, magával ragadhat ez az erő. Az erő, amely évezredes igazságunkat testesíti meg. Már nem csak hiszem, tudom is, hogy szerencsés csillagállás mellett nem lennénk egyedül e harcban. Sok barát állna mellénk, akik, bár nem ismerik Zrínyi és Gárdonyi munkásságát, értik szellemüket és lelküket. Sokukat név szerint ismerem, és bajtársakként tekintek rájuk.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
