Megjegyzések Szájer József most megjelent könyvéhez
Nem először történik ez meg. Volt a portugál kommunista Tavares jelentése, a balliberális zöldpárti Sargentini jelentése, amelyek mind-mind a magyarországi jogállamiság hiányát firtatták. Persze ezek a jelentések nem születhettek volna meg a magyar származású amerikai üzletember, Soros György pénzügyi adományai és a hazai balliberális ellenzék hathatós hazudozásai nélkül. Ma már világos, hogy a magyar szocialisták, Gyurcsány pártja (DK), az LMP-sek, a jobbikosok, a párbeszédesek, most a momentumosok szabályos hazaárulást követnek el, migránspárti, globalista és neoliberális pénzügyi, politikai finanszírozással.
„Amit ma végignézhettünk, az a bevándorláspártiak bosszúhadjárata” – foglalta össze az eseményeket Varga Judit a tegnapi sajtótájékoztatóján Brüsszelben, az uniós miniszterek tanácskozása után, amelyen a szakminiszterek a Magyarországgal szemben indított 7. cikk szerinti eljárásról folytattak meghallgatást. Ami hétfőn történt, az egy több mint egy éve indult támadássorozat hosszú árnyéka – hangsúlyozta a magyar igazságügyminiszter. A tárcavezető emlékeztetett 2015 nyarára, amikor a kormány határozott álláspontjával az illegális bevándorlás ellenében foglalt állást, rögtön a migrációt ösztönző erők célpontjává vált. A meghallgatáson a már jól ismert alaptalan, hazug, demagóg állítások hangzottak el, amelyeket a liberális nyugati média igyekszik hangosabbá tenni – részletezte a miniszter. Magyarországot ezek az erők azért támadják, mert a magyar emberek több alkalommal is elutasították az illegális bevándorlást – tette hozzá Varga Judit. Az igazságügyminiszter kiemelte: az általa vezetett küldöttség tételesen cáfolta a Magyarországról szóló hamis állításokat, ugyanakkor tisztázták a jogi kérdéseket, egyúttal elutasították a hazánkkal szemben alkalmazott kettős mércét. Varga Judit kijelentette, hogy a brüsszeli meghallgatáson a szakminiszterek tanácsa nem fogalmazott meg ajánlást Magyarország számára a jogállamiság kérdésében.
Szájer József Ne bántsd a magyart! című könyve rímel mindazokra a nemzetközi balliberális, zöld támadásokra, amikre a politikus tételesen válaszol és cáfol. Nem véletlen, hogy a Fidesz-KDNP politikusa, aki 2004 óta tagja, majd alelnöke volt az Európai Parlamentnek, könyvének címét Zrínyi Miklós, Az török áfium ellen való orvosság című politikai röpiratából kölcsönözte. Szájer ismeri a több mint ezer éves magyar történelmet, ezért tud érvelni, ha kell, támadni a magyar érdekek védelmében. Amikor Zrínyi Miklós írja röpiratát 1661 telén, már túl van a hősi eposz, A szigeti veszedelem, a szigetvári hős dédapjának, Zrínyi Miklósnak megéneklésén.
Nem véletlenül fogalmazta meg azt Zrínyi, hogy Ne bántsd a magyart! A császári udvar féltékeny volt a költő, Zrínyi Miklós hadvezéri képességeire, dicsőséges török elleni hadjárataira, mert már akkor szerveződött egy egységes európai fellépés a török ellen. A fővezérséggel Zrínyi helyett az alkalmatlan Montecuccolit bízták meg.
A helyzet nem sokkal különbözött a maitól, amikor az Európai Unió bevándorláspárti táborának fő ellensége Orbán Viktor és Magyarország. Fő bűnünk, hogy nem akarjuk hazánkba beengedni a muszlim vallású százezreket. Zrínyi Miklós is világosan látta, amikor ezt írta le csaknem négyszáz éve: „Elfussunk? Nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országábul barátságunkért ki nem megyen, hogy minket helyezhessen belé: az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannoniában. Hic vobis vincendum vel moriendum est. (Itt győznötök, vagy halnotok kell.)”
Milyen gyönyörű sorok ezek, szinte rímelnek mindazokkal a gondolatokkal, amelyek ma is megfogalmazódnak jobboldali, keresztény, nemzeti elkötelezettségű politikusainkban, akárcsak Szájer Józsefben. Könyvében ugyanazok az aggódások, nemzete, népe iránti szeretet található, mint Zrínyiében. Zrínyi megtalálta a török kiűzése elleni orvosságot (véghezvitelét rejtélyes, korai halála akadályozta meg). Szájer – akárcsak politikus társai, mint Orbán Viktor miniszterelnök – ugyancsak rátalált arra a szerre, ami fékezheti Európa balliberálisainak ámokfutását, és megakadályozhatja a magyarság elárulóinak győzelmét.
Miről is ír Szájer? A bevándorlásról, a Fideszről, Magyarországról, Alaptörvényünkről és Európáról. Az első lapokban mindjárt leszögezi: „Lassan megtanultam, hogy a politikai cselekvés nem akkor lesz sikeres, ha doktriner módon ahhoz keresi az érveket, hogy valamit, amit az emberek akarnak, miért nem lehet megvalósítani… A merev tanokat át lehet törni, a problémák jó része megoldható, csak akarni kell, a tudálékosoktól pedig nem kell megijedni.” Ezt igazolja az elmúlt kilenc év, amikor megszabadultunk az IMF-től, megadóztattuk a bankokat a közös teherviselés érdekében, létrehoztuk Alaptörvényünket a jogállamiság zavartalan működése miatt és ellenálltunk a mértéktelen illegális migrációnak. Ennek folytán a magyarok számtalan méltánytalan, rosszindulatú támadást kaptak, mert megkérdőjelezték az elavult gondolkodást, az uralkodó eszmék (liberális, bolsevista – a szerk.) igazságát.
Az sem volt véletlen, hogy az egykori gyarmattartó nyugatiakkal szemben, akik lenézik a közép-kelet-európai nemzeteket, a magyar kormány megfogalmazta figyelmeztetését: Tiszteletet Magyarországnak Brüsszelben!
Gondoljunk csak Manfred Weberre, aki pályázott európai néppárti politikusként az Európai Bizottság elnöki pozíciójára. Aztán azt találta mondani, hogy neki nincs szüksége a bevándorlásellenes és a jogállamiságot elutasító magyarok szavazataira. Nem is kapta meg, de el is bukta az elnöki címet. Nem adott tiszteletet a magyaroknak, akiknek köszönhette a német nép részben az újraegyesítést.
Ez is jelezte, hogy a magyaroknak ki kell állniuk az érdekeikért, mert csak így kapnak tiszteletet, megbecsülést. Ahogyan Szájer írta: „El a kezekkel a magyar Alaptörvénytől! Saját alkotmányunk, országunk nevének az elfogadása a magyarok dolga.” A szerző világosan megfogalmazta, hogy a magyar alkotmányjog az elmúlt sok évszázad során mindig Európa élvonalában volt. A mi Aranybullánk (1222) az angol Magna Charta (1215) párja. Nem másolat, hanem önálló magyar jogi vívmány. A Magna Charta mind az angol, mint pedig az amerikai alkotmányosság kulcsdokumentuma, amely arról szól, hogy az uralkodót, ha zsarnokká válik, ha megszegi kötelességét, akkor el lehet zavarni. A mi Aranybullánk ugyanezt a gondolatot rögzíti.
Szájer ezzel világosan jelezte, hogy nekünk jogállamiságot nem kell Nyugat-Európától tanulni. Nem véletlen, hogy a sztálinista alkotmánytól elszakadt Alaptörvényünk világosan leszögezte: a közjogi folytonosság 1944-ben megszakadt (német megszállás), majd 1949. augusztus 20-án formálisan is elszakítottak bennünket saját, nemzeti alkotmányjogi múltunktól is. Ezt a németek, az angolok, a franciák, egyáltalán a nyugat-európaiak nem élték át, mert nem kerültek szovjet katonai megszállás alá. Ezért sok mindent nem értenek belőlünk.
A Ne bántsd a magyart! esszégyűjtemény egyértelműen leszögezi, hogy ami ellen küzdünk, az nem a liberalizmus, hanem a valóságtagadó, a mindennapok normális gondolkodását elutasító, élet-és emberellenes szellemiség, amit évtizedek óta egy szűk kisebbség kényszerít rá Európára. Amire mi törekszünk – hangsúlyozza Szájer – az a jelző nélküli demokrácia, amely tiszteletben tartja a gondolkodás, a szólás szabadságát, védelmezi a védteleneket, és amely nem követeli meg senkitől, hogy dobja el a józan eszét.
A magyarok ritkán hagyták el józan ítélőképességüket, hacsak a történelem egyes korszakainak erőszakos cselekvései miatt kiesett a kezünkből a döntés joga. Joggal mondták a második világháború kitörése után, hogy Magyarország a béke szigete volt. Ide menekültek tízezrével a lengyelek, a zsidók és a többi európai üldözöttek. Ma is sokan azt állítják, hogy az Európát elözönlő migránsok milliói mellett Magyarország a stabilitás szigete, erős kormánnyal.
Ezt a nyugalmat, a békés fejlődést akarják megzavarni azok a szellemi utódok, akik 1919-ből, a véres Tanácsköztársaságból, a Rákosi-és a Kádár korszak bolsevista, liberális, diktatórikus hagyományaiból merítenek. Szájer József könyvének végső konklúziója, hogy nem szabad feladni a harcot, a küzdelmet. Szerinte az Európai Unió azért veszítette el korábbi példás problémamegoldó képességét, mert feladta saját múltját, és ezzel sutba dobta több évezredes kormányzási tapasztalatát. Amnéziás lett.
Milyen Európát akarunk? – kérdezi a Fidesz-KDNP politikusa. Egyenlő országok és szabad, együttműködő nemzetek stabil Európáját, a józan ész polgárokhoz közeli unióját! Milyen Európát nem akarunk? – folytatja eszmefuttatását a szerző. Hegemónok uralta, kioktató, fegyelmező, kényszerítő, a polgárait agyonszabályozó, valóságtól elszakadó Európát.
Tőlünk függ, melyiket választjuk.
Stefka István – https://azoreg.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
