WASHINGTON. A Földet a Nap UV-sugárzásától védõ ózonrétegen az Antarktisz felett keletkezett lyuk 1988 óta nem látott méretûre zsugorodott – közölte az amerikai ûrkutatási hivatal (NASA).
A Föld légkörét védõ ózonrétegen keletkezett rés idei legnagyobb kiterjedését szeptemberben érte el, amikor 19,6 millió négyzetkilométer volt, majd a hónap közepétõl kisebb lett.
2017-ben az ózonlyuk maximum kiterjedése majdnem kétszer akkora volt, mint az Egyesült Államok területe, mégis nagyjából kétmillió négyzetkilométerrel kisebb a tavaly, és 5,3 millió négyzetkilométerrel kisebb a 2015-ben mértnél.
Paul Newman NASA-nál dolgozó tudós szerint az atmoszféra alsó rétegeiben tapasztalt viharos idõjárás felmelegítette a levegõt, s ezzel elejét vette a bróm- és klórvegyületek ózont pusztító hatásának.
Mínusz 78 Celsius-fokon kialakulnak úgynevezett sztratoszférikus felhõk, amelyek az emberi tevékenység következtében a környezetbe került fluorklór-szénhidrogének (FCKW-k) révén lebontják az ózont. Az FCKW-k önmagukban kisebb mértékben okoznak ózoncsökkenést, a nagy hideg hatására viszont agresszívvé válnak.
A szakember rámutatott arra, hogy az idén a csökkenés javarészt természetes okokra vezethetõ vissza, ugyanakkor nem elhanyagolható az 1987-ben aláírt sztratoszférikus ózonréteg védelmét szolgáló Montreali Jegyzõkönyv óta tapasztalható, kisebb léptékû, de folyamatos javulást mutató trendnek a szerepe sem.
Az ózonlyuk legnagyobb eddigi kiterjedését 2000-ben jegyezték fel, az UV-sugaraktól védõ pajzson akkor közel 30 millió négyzetkilométeres rés tátongott.
Az ózonréteg feladata az élõvilág szempontjából a Napból érkezõ káros ultraibolya sugárzás elnyelése. Az ózon magas napvédõ faktorszáma nélkül nem létezne a szárazföldi élet, az ultraibolya sugárzás darabokra törné az élõ szervezetek DNS-ét, és felbontaná a sejtjeikben lévõ kémiai kötéseket.
Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »
