Még június elején szervezték meg ötödik alkalommal a kaposszentbenedeki Porta Pacis Lelkigyakorlatos Központban megrendezett a Felnőtt Imatábort (FIT). Lőrincz Sándor személyes hangú beszámolóját ajánljuk Olvasóink figyelmébe, amely a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége által gondozott Jel lelkiségi és kulturális internetes folyóiratban jelent meg.
Komoly ára van a békességünknek: tudjunk lemondani a nyugalmunkról. Zavarokkal, zavarba ejtő helyzetekkel, zavaró személyekkel gyakran találkozunk, ám nem elég tudomásul venni mindezeket, hanem közel kell engedi magunkhoz a zavaró tényezőket. Így bebizonyítható, hogy a kereszténység nem a „tűrés” vallása, ahogy sokan gondolják, s lehet esélyünk arra, hogy történjen bennünk valamilyen változás. Lehet, hogy áldott pillanatainkban éppen a zavar vált ki belőlünk olyan reakciókat, amelyekkel átrendezhetjük eddigi életünket, kapcsolatainkat. Amikor a zavar bejárja a maga útját, megszülethet bennünk Krisztus békéje.
Ízlelgetem Világos Krisztián atya konkrét bibliai zavarokra fókuszáló – Mária „gyakran elgondolkodott”; emmauszi tanítványok; a szőlősgazda példája –, homíliájának summázatát, amely a kaposszentbenedeki Porta Pacis Lelkigyakorlatos Központban ötödik alkalommal megrendezett Felnőtt Imatábor (FIT) zárómiséjén hangzott el. Némethné Horváth Emíliának, a nagy múltú nagykanizsai Magvető közösség vezetőjének hívására kilencvenkilencen jelentkeztek az ígéretes lelki programot kínáló hétvégére. A századik résztvevő Jézus Krisztus volt.
Az ország huszonöt településéről érkeztek a fiatalok és a régebb óta fiatalok. A legifjabb táborozó 19, a legidősebb 70 esztendős volt. Egyedülállókat és házaspárokat szólított meg a prófétai mottó: „Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad” (Iz 55,10-11).
A különféle imamódok megismerésére irányuló programsort mindvégig gazdagította a Magvető ének- és zenekar tagjainak jelenléte, akik karizmatikus dalokkal közelítették a földet az éghez. „Meghívtál, hogy vízre lépjek, hol nélküled elsüllyedek. / Ebben megtalállak Téged, a mélységben megtart hitem” – énekelték a zenei szolgálattevők a résztvevőkkel közösen, s még hány és hány megrendítő szám csendült fel e Csiszér László fordította dalon kívül…
A táborozók három bibliai igeszakaszt dolgoztak fel. Az elsőhöz, melyben Isten megszólítja Sámuelt, Kisiván Csaba kaposvári plébános adott gondolatébresztő támpontokat, míg Varga Péter székesegyházi plébános Zakeus történetét elevenítette fel, Varga László megyéspüspök pedig a Magvető példázatáról tanított.
„Isten országa köztünk van. Már elkezdődött, és halálunk után teljesedik majd ki a mennyországban.
– nyomatékosította, majd arról beszélt: nem elég szeretni, hiszen sokan követnek el bűnöket a szeretet jegyében. Igazságban kell szeretni. Aki házasságban él, az elköteleződött. Minden, ami ebből kifelé visz, az hazugság.
A püspök szerint a magvető példázata Isten pazarló szereteturalmáról szól, minket viszont meghatároz a hasznosság, mindent erről az oldalról közelítünk. Ha nem jó nekem, nem felel meg az elvárásaimnak valami, nyomban lecserélem. Halogatom az imát, a közösséggel való kapcsolatot.
Mindennap el kell kezdeni tanulni a szeretetet, jóllehet: résen van az ellenség. A sátánnak nincs szabadnapja, nem megy szabadságra, és nem is alszik. A szellemi harcra mindannyiunknak figyelni kell – emelte ki, majd néhány személyes történetet osztott meg.
Egyebek mellett felelevenítette harmadéves szeminarista korának lázadásait, azt az időszakot, amikor észrevétlen csapdába került, ám rádöbbent: a nagy egója volt a legfőbb kísértés, s fel sem tűnt neki, hogy mily csípős a nyelve. Amikor felfüggesztette tanulmányait, belátta, gőgje körül forog a világ. Azt is tudta: milyennek kellene lennie az egyháznak, merthogy az akkori egyházban nem szeretett volna pap lenni. Megjegyezte azt is: legnagyobb ellenfele a félelem és a szorongás volt, de Isten nem adta fel. Hosszú út után sikerült Isten elé letenni védekező fegyvereit.
„Tudtam, hogy bűneimben is lehetek az övé, s megtanultam, hogy ne ítélkezzek, inkább szeressek, és azt is: minden testvérem a Szentlélek temploma” – mondta a hetvenéves főpásztor. (…)
A teljes cikk, benne Csókay András, az ismert idegsebész professzor és felesége, Daniella tanúságtétele ITT olvasható.
Forrás: Jel
Szöveg: Lőrincz Sándor
Fotó: Gerócs Eszter
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
