Petike, ejnye, ejnye!
Jakab Péter fölfedezte magában a plebejust, és úton-útfélen azt hangoztatja, hogy a nép pártján áll.
Ezt persze már senki nem veszi tőle komolyan, különösen most, hogy a Jobbik szombaton elnökválasztásra készül, s Jakab valójában semmi egyébre nem koncentrál, minthogy elnökké emeljék Földi Istvánt, az ököritófülpösi disznótor táncbajnokát, aki Jakabbal együtt mutatta meg a kamerának, hogyan kell egy gyurcsányista pártvezérnek és bizalmasának modern táncot lejteni.
Illembajnoknak azért nem nevezném Földit, mert ez a terület számára teljesen ismeretlen. Vannak ugyanis olyan társadalmi szabályok, amit illik betartani annak, aki a kultúremberek klubjába akar tartozni.
Ilyen például az udvarlás szabálya. Ha valakinek például szimpatikus egy hölgy, akkor nem tartjuk távol a pártrendezvénytől az élettársát, mert ki akarok kezdeni a kedvesével. Azt sem fogadják el a klubban, ha valaki udvarlás helyett – férfierejét kihasználva – betuszkolja a nőt a fürdőszobába, és ott – a hölgy elmondása szerint – gyöngédnek nehezen nevezhető kapcsolatot akar tőle kierőszakolni.
Vagy említhetem a pártalapszervezet-alakítás szabályát is. Azt demokráciában úgy szokták csinálni, hogy megfelelő számú ajánló mellett vesznek föl tagokat, s belőlük alakítanak ki alapszervezeteket. Ehhez képest Szabolcsban úgy alakultak alapszervezetek a falvakban, hogy olyan kis csapatok váltak jobbikos választóvá, akik nem is laktak azon a településen, senki nem ismert senkit. Varga-Damm Andrea kiutált jobbikos szerint ezen szervezetek létrehozásában is Földi Istváné volt a főszerep.
Aztán csodák csodája, Jakabot május 7-én 71 százalékos többséggel elnökké választották.
Talán nem véletlen, hogy Jakab két képviselői helyet parkoltat a parlamenti frakcióban, ifjú adminisztrátorhölgyekkel kitöltve a számukra ideiglenesnek mondható státuszt, hogy ellenszolgáltatásként a megfelelő időben be lehessen ültetni a furfangos pártszervezőt és szabolcsi udvarlót, Földi Istvánt.
S hogy mi a megfelelő idő? Hát az éppen akkor jöhet el, ha szombaton sikerül Földit a Jobbik elnökévé választatni. A világ csúfjára.
Ugye, milyen abszurd történet? Egy ilyen ember, mint Jakab disznótori tánctanára nemhogy rendőrségi kihallgatószobákban mesélne a ököritófülpösi udvarlásáról, szembenézve a BTK megfelelő paragrafusaival, hanem a Jobbik elnöke óhajt lenni.
Azé a Jobbiké, amelyiknek leváltás elől önkéntes távozással megfutamodott elnöke mindent elkövet azért, hogy ez így is történjen. Nemcsak falaz Földinek, hanem maradék hatalmát fölhasználva igyekszik elnöki pozícióhoz juttatni.
És azért az illemszabályokon túlnyúló lépéseknek van egy másik vonulata is, ami kifejezetten Jakabhoz kötődik.
Lemondásakor ugyanis alaptalanul megvádolta helyettesét, a pozícióban maradt Potocskáné Kőrösi Anitát, aki őt – Jakab szerint – elárulta azzal, hogy a szerződések megkötésénél hűtlen vagy hanyag kezelést követett el. Miközben a „bűne” annyi volt, hogy nem engedte meg a mamuszos Molnár Enikőnek, elnöki kabinetvezetőnek, hogy jelen legyen az elnökségi üléseken. Az etikai bizottság ugyanis felmentette Potocskánét. Őt idézem:
„Bizonyítani tudtam, hogy a párt alapszabályának megfelelően jártam el az elnökség május 24-i ülésen, amikor az elnök akadályoztatása esetén az alapszabály szerint az alelnök vezetheti az ülést. A napirenden a szervezeti és működési szabályzat módosítása volt, azt a párt alapszabályához szándékoztunk igazítani annyiban, hogy kik lehetnek jelen az elnökségi ülésen. Az alapszabály szerint a megválasztott tagokon kívül csak a pártigazgató és a gazdasági igazgató.” – mondta Potocskáné.
Úgy fest, a Jobbikban mintha újfent feje tetejére álltak volna az értékek. Ami tisztességtelen, az rendben van, támogatandó, sőt akár elnök is lehet az érintettje, ami tisztességes, az pedig üldözendő.
Jakab akciójának célja lehet, hogy egymás tenyeréből csipegessenek a strómanelnök Földivel, így végül is Jakab kotkodálhasson a Jobbik kasszája fölött, ő rendelkezhessen 600 millió forinttal, ő dönthessen minden személyi kérdésben mind a frakción, a mind párton belül. Ezt hívják teljhatalomnak. Éppúgy, mint Rákosi vagy Sztálin idejében.
És ez a Jakab meri azt mondani, hogy „a nép pártján”. Ez a Jakab meri kioktatni a parlamentben Orbán Viktort, hogy nem támogatja a már eddig is fizetésemelésekben részesült tanárokat, ápolókat, a féléves fegyverpénzt egy összegben megkapó rendvédelmiseket, s azokat a melósokat, akiknek a minimálbérét idén 200 ezer forintra emelték, miközben Jakab szövetségese, Gyurcsány idején az átlagbér 75 ezer forint volt.
Nem véletlenül zuhan tovább a népszerűsége mindkét pártnak még az április 3-ai szinthez képest is.
Ha Jakab a „nép pártján áll”, akkor a választók láthatóan ezt rossz néven veszik és a nép szemlátomást nagyon nem akar közösködni vele.
Horváth K. József – www.888.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
