60 éve, 1960. május 11-én vették őrizetbe izraeli ügynökök Adolf Eichmann egykori SS-főtisztet, az európai zsidók deportálásának fő szervezőjét az argentínai Buenos Airesben. A gondosan előkészített műveletet az argentin hatóságok tudomása nélkül hajtották végre, miután a dél-amerikai ország több esetben is megtagadta náci háborús bűnösök külföldre való kiadatását. Eichmannt elkábítva kicsempészték az országból, Izraelben bíróság elé állították, majd 1962. június 1-jén kivégezték.
Az 1906-ban a németországi Solingenben született Eichmann családjával kiskorában az ausztriai Linzbe költözött, itt járt iskolába és került a jobboldali ifjúsági mozgalmak vonzásába.
A környezete által a későbbiekben is együgyűként jellemzett ifjú nem végezte el a villamosipari szakközépiskolát, ehelyett édesapja bányászvállalkozásánál helyezkedett el. Az 1920-as évek folyamán előbb rádiók, majd olaj értékesítésével foglalkozott utazó ügynökként.
Eichmann 1932-ben lépett be a náci párt ausztriai szervezetébe, hét hónappal később pedig az SS-be. 1933-ban elvesztette állását, majd Hitler hatalomra jutása után a németországi szélsőséges párt ausztriai szervezetét az ottani hatóságok betiltották, így Eichmann számos osztrák párttaggal együtt visszatért Németországba.
Itt az SS ranglétráján egyre feljebb haladva előbb további ausztriai náciknak segített Passaunál átkelni a határon, majd a dachaui koncentrációs tábort őrző laktanyába helyezték át. Az általa monotonnak tartott itteni élet helyett 1934-ben kérte áthelyezését az SD-hez, az SS hírszerző és elhárító szárnyához, ahol a szabadkőművesekkel foglalkozó irodába helyezték.
Egy általa a szabadkőművesekről tartott előadás annyira sikeresnek bizonyult a náci párt vezetőségében, hogy áthelyezték a szervezet Zsidó Irodájába, az SD berlini központjába. Eichmann lelkesen vetette bele magát mind a zsidóság, mind a cionista mozgalom történetének tanulmányozásába, és még némi alapfokú tudást is szerzett héberül, illetve jiddisül.
A zsidók elleni államilag irányított atrocitások egyre intenzívebbé váltak az 1930-as évek második felében, ekkoriban Eichmann még a brit mandátum alatt álló Palesztinába is elutazott főnökével, hogy a németországi zsidó lakosság kivándorlásának lehetőségét vizsgálják.
Az itt működő zsidó félkatonai szervezet, a Hagana nyitott volt az együttműködésre, végül azonban nem sikerült egyezségre jutniuk – a nácik túlságosan féltek attól, hogy a tömeges palesztinai kivándorlással egy zsidó állam létrejöttének ágyaznának meg, ami ellentétes volt a hitleri irányvonallal.
Eichmann az Anschluss után 1938-tól Bécsben szervezte az ausztriai zsidók legális kivándorlását, és az SD felügyelete alá helyezte a zsidó közösségi szervezeteket, amelyek feladata innentől a kivándorlás támogatása volt. E mintát ismételték később szerte Európában a megszállt országokban.
A kivándorlásközpontú politika Lengyelország 1939-es lerohanásával megváltozott, és az SD a megszállt lengyel területeken létrehozott gettókba és táborokba való erőszakos deportálást helyezte előtérbe.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
