Idén nem csupán a trianoni békediktátum 100. évfordulójára emlékezünk, hanem Nagyvárad nyolcvan évvel ezelőtti hazatérésére is. Babucs Zoltán hadtörténész hiánypótló könyvet írt a jubileumra Hazatért Nagyvárad! (1940. szeptember 6.) címmel. A kötet korabeli visszaemlékezéseken, naplófeljegyzéseken, valamint kétszázötven fotográfián keresztül ismerteti a magyarok feltámadását.
Az 1920. június 4-i trianoni békediktátum után csak kevesen merték hinni, hogy nemzetközi jóváhagyással több elszakított országrész is visszatér az anyaországhoz. Ám az első bécsi döntésnek köszönhetően 1938. november 2-án a Felvidék déli és Kárpátalja délnyugati részét kaptuk vissza, majd a csehszlovák állam szétesésével a történelmi Magyarország kárpátaljai országrésze vált visszacsatolhatóvá. Aztán az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntés következtében visszatértek a Magyar Királysághoz a partiumi, az észak-erdélyi területek, valamint a Székelyföld, s ezáltal a trianoni igazságtalanság valamelyest jóvátételt nyert – olvashatjuk Babucs Zoltánnak, a Magyarságkutató Intézet munkatársának Hazatért Nagyvárad! (1940. szeptember 6.) című kötetében, amely a Heraldika Kiadó gondozásában jelent meg az erdélyi bevonulás 80. évfordulója alkalmából.
A tudományos és olvasmányos esszékötet vázát a gazdag és igényesen megszerkesztett fényképanyag adja, amelyek a szerző és magánszemélyek gyűjteményéből származnak, ám képeslapokat, plakátokat és térképmellékleteket is találunk a csaknem kétszáz oldalas könyvben. Nagyvárad hazatérésének időszakát pedig a Magyar Távirati Iroda (MTI) napi jelentései mellett korabeli napló- és visszaemlékezés-részletek idézik fel.
Erdély „szebb, de szegényebb” felének birtokbavétele szeptember 5-én, reggel 7 órakor kezdődött meg, amikor a Magyar Királyi Honvédség csapatai harangzúgás közepette átlépték a trianoni határt – írja a szerző. Aztán izgalmas leírásokból ismerhetjük meg a bevonulás ünnepi részleteit.
A visszacsatolt területek, de különösen Székelyföld magyar ajkú lakossága könnyekig hatódva, diadalkapuval, virágesővel és nemzetiszín zászlókkal várta a bevonuló honvédeket. Árvay Árpád író, újságíró és szerkesztő visszaemlékezéseiből értesülünk a román uralom utolsó nagyváradi napjairól, ahol véres események is történtek. Ám ennél jóval felemelőbbek az MTI és a köztiszteletben álló személyek részletes beszámolói vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó bevonulásáról: euforikus hangulat, katartikus örömünnep kísérte jöttét, s rengeteg fotográfia is megörökítette a jeles pillanatot.
Babucs Zoltán külön fejezetben tárgyalja a nagyváradi bevonulás nemzetközi sajtóvisszhangját, az események híre egészen az Amerikai Egyesült Államokig eljutott. És különösen olvasmányos az a rész, amely a magyar világ kezdetéről számol be Nagyváradon.
Kiderül, miként tért vissza Szent László városa a Magyar Királyság gazdasági, közigazgatási és katonai vérkeringésébe. Továbbá érdemes áttanulmányozni azokat a fotókat is, amelyekből az 1940 és 1944 közötti város képét ismerhetjük meg, míg az utószóban az 1942-ben megtartott Szent László-évről és a város 1944 tavaszán bekövetkezett német megszállásáról kapunk részletes képet.
Megrázó Tömöry Jenő vezérkari ezredes, a 12. tartalék hadosztály parancsnokának utóbbi időszakról szóló írása, amelyben leírja, hogy a második világháború miképpen söpört végig a városon.
A hiánypótló kötet, ahogy maga a szerző megfogalmazza, a 2010 óta tartó határok felett átívelő szellemi nemzetegyesítést kívánja szolgálni, szem előtt tartva Szabó Dezső erdélyi magyar író gondolatát, amely szerint „minden magyar felelős minden magyarért”. Kiváltképp a nemzeti összetartozás évében érdemes ezen elgondolkodni.
Babucs Zoltán: Hazatért Nagyvárad! (1940. szeptember 6.), Heraldika Kiadó, 2020
Petrovics Gabriella / Magyar Nemzet
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
