Nagyszüleink, sőt még szüleink háztartásában is alapeszköznek számított a varrógép, ezért, ha valami elszakadt, ahelyett, hogy kidobták volna, megvarrták, helyrehozták. A varrás mindennapi tevékenységnek számított, manapság inkább megnyugtató kikapcsolódás.
A füleki Graca Ilona is ennek a kedvtelésnek hódol. Bár férfiszabónak tanult Besztercebányán, jobbára szabadidejében készít dekorációs célokra csodás kézműves termékeket. S nem mellesleg gyakran újrahasznosítja a régi anyagokat, ami többlettartalmat kölcsönöz a tárgyaknak.
Pár évvel ezelőtt itthon kellett maradnom, mert a 86 éves anyósom megbetegedett, ezért ápolásra szorul. Így kicsit több szabadidőm jut a hobbimra, hiszen nem kell reggel munkába rohannom. Gyakran vagyok az unokáimmal is, de mindig megpróbálok időt találni a varrásra. Nagyon jó feszültséglevezető, minden gondomat, bajomat elfeledteti velem. Csupán néhány eszköz és egy kis kézügyesség kell hozzá, és olyan dolgokat hozhatok létre, amiket senki más
– teszi hozzá.
Mint mondja, szeret régiből újat varázsolni, ezért gyakran újrahasznosít. Farmernadrágokból, kézzel szőtt vászonból, hímzett terítőkből táskákat, neszesszereket, könyvborítókat készít.
Ami eddig a szekrényben porosodott, új életre kel a kezem alatt. De természetesen használok újonnan vásárolt anyagokat is. Készültek már baglyos konyhai szettek függönnyel, terítővel, egyedi babák, lovak, cicák, ajtódíszek. Télen nagy volt a manóőrület, ami várhatóan idén is folytatódik. Számomra a legkedvesebbek a baglyos dekorációk.
Ilona mindig is szeretett kézimunkázni. Hímzett, horgolt, kislány korától kezdve varrónőnek készült. Kézügyességét édesanyjától, nagymamáitól örökölte, akik szintén gyakran kézimunkáztak este a falusi munkák után. Végül kitanult férfiszabó lett belőle.
Szerettem a varrodai munkát is, viszont ezeket az apróságokat valóban szívvel-lélekkel készítem. Sok mindent elajándékozok rokonaimnak, ismerőseimnek, s amikor látom, hogy tetszik nekik, nagyon feltölt és új ötletekre sarkall. Sokan kérnek tőlem angyalkákat, szívecskéket, amit aztán elajándékoznak kórházaknak, tanároknak, nagyszülőknek. Ha megrendelés érkezik, olyankor már csak a körül forognak a gondolataim, hogyan fogom elkészíteni, díszíteni. Van, amit többször átalakítok, és csak akkor adom ki a kezemből, ha már nekem igazán tetszik
– magyarázza az alkotó, aki az évszakokhoz igazítva is készít csecsebecséket.
A levendula virágzásakor illatos süniket, csigákat, tündéreket varr. Húsvétkor nyuszikat, barikákat készít, ősszel a tököcskék kelnek életre. Ilona az unokáitól is kap inspiráló ötleteket, így készített már Bogyó és Babóca vagy Mancs őrjáratos figurákat, Olaf mintás párnákat, és sok egyebet. Hiszen a fantáziának csak a képzelet szab határt!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/42. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
