Nagypénteken hal meg Jézus urunk a kereszten. „Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilenc óráig. Meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. És kiáltván Jézus ezt mondá: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És meghala.”
Sokan nem értik ezt az áldozathozatalt, mert nem is könnyen érthető. A keresztény egyházak Jézus áldozatáról beszélnek, de a szkíták nem áldoztak volna embert soha, semmi esetre sem. A zsidóknál más volt a helyzet. Emlékezzünk az Ószövetségre, ahol Ábrahám fel akarja áldozni a saját fiát a Teremtő – pontosabban a saját törzsi istene – oltárán. Ilyet egy szkíta ember soha meg nem tenne, mert számára az Isten nem ezt kódolta be a génjeibe.
Jézus esete azonban merőben más. Kivégzésének idejében a héber főemberek elhatározták, hogy pontot tesztnek ennek a számukra egyre kellemetlenebb Jézus-jelenségnek a végére, mert Jézus már komolyan veszélyeztette a hatalmukat. Döntöttek! Elfogatják és a megszálló rómaiak segítségével végeznek vele. Megtalálták az sátáni tervük soros szövetségesét Jézus körében: Júdást. Aki 30 ezüstpénzért, csütörtök este elárulta csókkal Jézust, a Gecsemáné kertben. Ilyenkor teszik fel egyes emberek a kérdést: Hát miért nem védte meg a Teremtő Isten a saját gyermekét ettől a szörnyű szenvedéstől és a szégyentől, ami a keresztúton érte?
Nehéz erre olyan választ adni, amit a mai világ gyermekei könnyen megértenének. De tegyünk egy példabeszéd próbát!
Júdás csókja jelentette az elfogó csapatnak, hogy kit is kell lefogni. A Teremtő tehát be akarta mutatni fiának mindazt a gátlástalanságot, hamisságot, színészi képességet, ami a jelen volt és van a Sátán, és a kiválasztottsági mítosz által megfertőzött emberiség jelentős részében. Szerette volna, ha a saját gyermeke megtapasztalja azt, hogy a hívei közül árulja el valaki. Így nem csak az ellenségei okozzák a vesztét, hanem az egyik tanítványa. Igaz, ezt egy anya nem tette volna meg soha, de az atyai szeretet mindíg más, talán érzéketlenebbnek látszó, de biztosan logikus.
Jézust tehát egy – divatos szóval – koncepciós perben ítélték el, ahol már előre megszületett az ítélet, csak a színjátékot kellett a héberek Nagy Tanácsának hozzátenni. Ezek a roppant gazdag és hatalommal bíró zsidók, már akkor is áldozatai voltak annak a mítosznak, amit „kiválasztottságnak” hívunk! Ettől voltak oly annyira megerősödve a hitükben, hogy Jahve nem a szeretet istene, hanem az Ő saját érdekeiket képviselő Teremtő. Azok a héber írástudók, vezető emberek, ugyanúgy fütyültek mindenre, amit nem az Ő érdekükben határozott meg Jahve, mint a mai bankárkaszt, vagyis a mai Szanhedrin. Istenkáromlást fogtak rá és halálra ítélték. De nem volt joguk kivégezni megszállt területen, így a Római Birodalmat képviselő helytartó, Pilátus elé cipelték Jézust péntek reggel. Ott előadták a Jézussal szemben felhozott vádakat, melyeket a helytartó nem látott megalapozottnak. De a héber vezetők gátlástalan zsarolására mégis kiszolgáltatta az ő ítéletüknek Jézust. Erre megostoroztatták, kigúnyolták, majd keresztre feszítették két gonosztevő közé. Akkoriban még nem volt televízió így a kivégzés nyilvános volt és látványosságnak számított. A nézők többsége nem értette Jézus szenvedésének értelmét, mert azt várták tőle, hogy kiáll egy elnyomott népért, a zsidókért. Kiáll a megszállókkal szemben, de kiáll a saját gőgös uraik, a félelmetes és tekintélyes Szanhedrin, tehát a leggazdagabb és a leggátlástalanabb héberekkel szemben.
Ám Jézus nem ezt tette, mert – bár tudott volna csodát tenni – de megértette, hogy a zsidó nép nem neki hisz elsősorban, hanem a saját, erkölcsileg lejáratódott vezetőinek! (Ugye mennyire hasonló a helyzet ma, amikor a sátán soros küldötte uszítja ellenünk a migránsoknak nevezett iszlám hódítókat? Európa népeinek ez a hiszékenysége bizony a fehér ember kipusztulását fogja okozni! Ám ha kipusztulunk, akkor nem lesz aki gazdatestet nyújtson a kiválasztottság mítoszában szenvedő mai zsidóságnak sem!)
Jézussal szemben is sokan ellenségesek voltak a keresztúton, s provokátorok és gúnyolódók vették körül. Úgy, ahogy ma teszik azok a tüntetők, akik “JÉZUSBUZI” táblát emeltek magasba a tegnapi kormányellenes tüntetésen, a fővárosi Kossuth Lajos téren. Lám, az egykori Szanhedrin által befolyásolt tömeg, ma is létezik. S a világon mindenütt képes leutánozni az egykori héber tömeg hisztériáját. Sőt képes a gátlástalan kegyetlenségének és a befolyásolható hiszékenységének a gyümölcsét is leszakítani, megvalósítva így a rombolás, a gyilkolás tömegpszichózisát.
Jó lenne tudni, kik beszélnek a mai soros Sátán nyelvén ezen tömeg tagjai közül. Amikor a pusztában kísértette meg Jézust, az akkori soros Sátán, még nem járt sikerrel, mert akkor egyedül volt Jézus. Ám amikor a tömeg elé állították, az már nem látta meg a nyomorúságát, nem értette tisztaságát és igazságát, mert el volt bódítva a „kiválasztottság” mítoszával, a Szanhedrin által.
A keresztút alatt a tanítványok jelentős része csalódott lett, mert Ők sem értették a szenvedés lényegét: az emberi próbatétel egy isteni személynek is azért szükséges, hogy korrektül tudjon ítélkezni majd akkor, ha eljön az idő. Voltak jóindulatú szemlélődők is a tömegben, akik sajnálták és siratták Jézust, de bizony ők sem értették, hogy mi – miért történik. Csak egyetlen gonosztevő, akit Jézus jobb oldala felől feszítettek meg Jézussal együtt, az ún. jobb lator értette meg a szenvedés valódi értelmét.
Mert nem véletlenek a szenvedéseink itt a földön, hiszen soha nem lennénk boldogok akkor, ha mindenünk meglenne, és soha nem lennének árnyoldalai az életünknek. A jót ugyanis csak a rossz ismeretében tudjuk értékelni, s az ember gonosz tulajdonsága, gátlástalansága és önzése, csak akkor ismerhető fel könnyen, csak akkor érthető, ha találkozunk az önfeláldozással és szeretettel is.
Nem véletlenek a bukásaid és a vergődésed ember! Sőt még a gyászod, a megvetettséged és a csalódásod sem. Mert mindezek tudatlanul is közel visznek az Istenhez. Hiszen ha minden jó körülötted akkor nem fordulsz Istenhez, mert – sajnos ez is a sátán műve –, önmagadnak tulajdonítasz mindent amit elértél.
Szenvedés nélkül nem is tennénk fel kérdéseket Istennek! Nem kérdeznéd meg, hogy: , „Miért engedte meg ezt az Isten?” Így, csak azok tudnak Istenhez szólni, akik a szenvedés mélységében vannak. Csak azok, akik átélik a szenvedést, csak ők érthetik meg igazán az Istenfiú önkéntes áldozatának az igazi értelmét.
Akik bűntelennek gondolják magukat, vagy nem szenvedtek még soha semmitől, azok hazudnak.
Mert nekem azonnal bűntudatom van, ha elmegyek egy árva magyar falu mellett, ahol nincs már se földje, se állata a többségnek, mert a sátán soros küldöttei, minden lehetőséget elvettek tőlük, s így depresszióba ájultak. Vagy ha azokra a fiatalokra gondolok, akik egykor a zenémre táncoltak és elhitték, hogy a fekete zene mellett kell megtaláni a jövendőbelijüket. Elvittem őket a magyar népzenétől, a magyar kultúrától és a hazaszeretet helyett a slágerlistát tömködtem beléjük. Most is szenvedek és bűnhődök is ezért.
De nekem elég azokra az őstelepes magyarokra néznem, akik saját akaratukon kívül az utódállamokba kényszerültek, s megalázzák őket a megszállók minden eszközzel. Nincs iskola ahol a valódi magyar történelmet tanítanának a gyerekeiknek. Nincs bíróság ahol az anyanyelvükön tölthetnének ki egy űrlapot. Van ahol egyszeűen csak “bozgort” mondank rájuk, másutt viszont mindig éreztetik velük, hogy másodrendű polgárok az őseik földjén. Nekik biztonságuk sincsen, mert az utódállam intézményei, rendőrsége, bírósága nem mellettük áll, hanem a többséginek nevezett társadalom oldalán. Ahogy Temerinben, amikor bűntelen magyar fiúkat ítélt el a bíróság. Hasonlóan mint egykor Jézust Jeruzsálemben.
De sorolhatom a magyar szenvedések régebbi állomásait: Csúrog, Zsablya, Szolyva, Zenta, Zalatna, Szárazajta, Kendilóna, Kispetri, Néma, s folytathatnám a sort napestig. Ám mi is, mint a Szolnok-Doboka megyei kis magyar falu (Néma), – elnémított szájjal vesszük tudomásul, hogy a magyarságot is keresztre feszítette a XX. század gátlástalansága, s mintha a XXI.-ik sem kegyelmezne még nekünk. Istenem miért történik ez velünk?
Egyetlen reményünk maradt, hogy harmadnapra feltámadunk!
Dr. Bene Gábor
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Aktuális, Dr. Bene Gábor, Hírek, Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
