Nagyon nehéz ember Mészáros Richárd2024. 09. 04., sze – 20:19
Ha valakit, akkor az SNS elnökét nem lehetett azzal vádolni, hogy ne dolgozta volna végig a nyarat – a legkisebb koalíciós párt egyenesen tizenkét képviselői javaslattal érkezik meg a szeptemberi parlamenti ülésre, a kezdeményezések mindegyikén szerepel Andrej Danko neve. A nemzeti párt legtöbb ötletét nem egyeztették még a saját politikai partnereikkel sem, miközben az SNS rengeteg területet szabályozna a közintézmények szivárványos zászlótilalmától a nyugdíjakon keresztül az erdei autós közlekedésig. Az öncélú javaslatcunami is jelzi, hogy fokozódik a kormánykoalíción belül egész nyáron zajló csendes háború – már csak az a kérdés, hogy miként végződik Danko konfliktusa a saját partnereivel.
Az SNS túlmozgásos aktivitása nem meglepő, mivel a párt látványosan bajban van. A közvélemény-kutatások egybehangzó kimutatásai szerint a nemzetiek támogatottsága nem éri el az ötszázalékos küszöböt, a választóik valószínűleg a Smerhez és a Republikához vándoroltak át. Külön problémát jelent Dankónak, hogy nem is pontosan tudni, ki az SNS rajta kívül, és kinek fontos a fennmaradása – a párthoz köthető politikusok, mint Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter vagy Martina Šimkovičová kulturális miniszter valójában függetlenek, kevéssé kötődnek a nemzetiekhez, és különösebb szívfájdalom nélkül eligazolhatnak egy másik pártba. Ilyen körülmények között lenne szüksége arra, hogy ismét tényezővé váljon, ezt pedig két módon érheti el: láthatóvá teszi a pártot a saját különc ötleteivel, valamint harcot folytat a liberális szélsőségek ellen. A terv alapvető problémája, hogy ezt a küzdelmet nemcsak az ellenzékkel, hanem a kormánykoalíción belül is meg kell vívni, méghozzá a legmérsékeltebbnek számító Hlasszal.
Danko az elmúlt fél évben látványosan megtett mindent a konfliktus kiélezéséért: a pártjának követelte a házelnöki posztot, szabad kezet engedett a minisztereinek a kultúrharcban, előszeretettel kommentálta a koalíciós partnerekhez (jellemzően a Hlashoz) tartozó tárcák tevékenységét. Csakhogy a politikai alkudozás egy külön műfaj, és bizonyos értelemben hasonlít a csirkejátéknak nevezett eseményhez – mikor két robogó autó heccből tart egymás felé, és az nyer, aki később rántja félre a kormányt, miközben mind a két fél a tragikus karambolt kockáztatja. Amennyiben Danko ultimátumait és javaslatait a két koalíciós partner elfogadja, akkor az SNS elnöke – egy ideig – a kormány erős emberének szerepében tündökölhet, aki az alapvetéseket diktálja a kulturális-etikai kérdésekben. Viszont ha nem jár sikerrel, akkor egy gyenge, erőtlen, követelőző és mellékvágányra tett figuraként festhetik le. Míg az SNS törvényjavaslatainak esetleges bukását a Hlas hiányzó szavazatai miatt lehetne mentegetni azzal, hogy a kezdeményezéseket későn vagy nem jól készítették elő, a házelnöki tisztség kapcsán más a helyzet: Danko elég hangos és követekezetes volt ahhoz, hogy ne jöjjön ki jól abból, hogy meg kell szavaznia a Hlas jelöltjét a parlamentben. Az ezen a ponton a megalázásával érne fel – és csak saját magát hibáztathatná érte.
Kibírná a koalíció Danko meghátrálását? A józan ész szabályai alapján igen, az SNS-nek pont most nem lenne érdeke a kormány felbomlása és egy idő előtti választás kiírása. De a szlovákiai politika, különösen a Matovič- és Heger-kormányok idején arról szólt, hogy a politikai szereplők figyelmen kívül hagyták a józan ész szabályait, és – mint annak idején az SaS – „elvből” kormányt buktatnak. Dankóból végül is ki lehet ezt nézni, mert nagyon nehéz ember.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
