A magyar házelnök bocsánatkérést vár a tótoktól a második világháború után a magyarokat ért atrocitások miatt, a szlovák külügyminiszter szerint ez tiszteletlenség.
Augusztus 3-án volt a 76. évfordulója Eduard Bene± azon dekrétuma hatályba lépésének, ami megfosztotta a csehszlovákiai magyarokat és németeket az állampolgárságuktól, és amin a kitelepítésük, valamint a felvidéki magyarok Csehországba deportálása alapult. Az évforduló alkalmából a Pozsony melletti Somorján emlékművet avattak, a díszvendég Kövér László, a magyar Országgyűlés házelnöke volt.
Kövér: Bocsánatkérést és elégtételadást várunk, mai napig lezáratlan a történet
Kövér beszédében többek között azt mondta: „Amit a felvidéki magyarság ellen 1945 és 1947 között elkövettek, az Isten és ember előtti bűn volt”, és
a magyarság nem bocsáthatta meg az ellene elkövetett bűnöket, mert a mai napig nem kértek bocsánatot tőle.
Ehhez a magyar házelnök hozzátette, hogy a jogfosztás, megaláztatás és szülőföldről való elűzetés „a mai napig lezáratlan történet az emlékezetünkben és nyílt seb a lelkünkben”, továbbá Kövér úgy gondolja:
Van erkölcsi alapunk arra, hogy szelíd, de állhatatos türelemmel várjuk a bocsánatkérés és elégtételadás gesztusát a magyarok ellen elkövetett bűnökért az utánunk következő nemzedékek békéje érdekében.
A házelnök egyébként egy prosperáló Közép-Európáról és Kárpát-medencéről beszélt, ahol a magyarok csak akkor nyerhetnek igazán, „ha senki nem lesz vesztes”, a magyarokról és a szlovákokról pedig azt mondta, hogy a közös keresztény hitük és közép-európai sorsközösségük, valamint államaik érdekközössége „mindannyiunkat arra kötelez, hogy a 20. századi közös történelmünk nyílt sebeit a 21. században begyógyítsuk”.
Ők is beszólhatnának, de ők tisztelnek minket…
Ivan Korčok, a libertariánus SaS által delelgált külügyminiszter szerdán Facebook-posztban reagált a magyar házelnök szavaira.
„Kérem Magyarország legmagasabb közjogi méltóságait, hogy tartsák tiszteletben Szlovákiát!” – kezdi a külügyminiszter, aki semmiképp nem vitatná el Magyarországtól, hogy a maga módján lássa a történelmet, de szerinte
az a mód, ahogy Magyarország legfontosabb közjogi méltóságai rendre megnyitnak történelmi kérdéseket, ellentétben van Magyarország azon deklarált igyekezetével, hogy jó kétoldalú kapcsolatokat építsen ki Szlovákiával.
„Csalódott vagyok amiatt, hogy Budapestről állandóan nekünk címzett üzeneteket és kioktatást hallunk a közös történelmünkkel kapcsolatban.
Azt pedig határozottan elutasítom, hogy Magyarország második legfőbb közjogi méltósága szükségét érzi, hogy egyenesen Szlovákiába jöjjön prezentálni a saját történelemszemléletét
– írja Korčok, hozzátéve, hogy a szlovák közjogi méltóságoknak is lenne lehetőségük előadni a múlthoz való viszonyukat, beleértve ebbe Magyarország történelmi szerepét is, de nem tesznek így, különösen Magyarország területén nem.
Ennek Korčok szerint két oka van: az egyik a Magyarországgal szembeni tisztelet, a másik pedig az, hogy a második világháború utáni rendezés lezárt téma.
„A kapcsolatainkat a jelen és a jövő felé szeretnénk irányítani. Ennek része a mai megbékélés a magyar nemzetiségű polgártársainkkal is” – fogalmaz Korčok, egyúttal arra kérve a magyar közjogi méltóságokat: válogassák meg a szavaikat, ne zavarják meg a megbékélést, és egyenrangú partnerként tiszteljék Szlovákiát.
Nem újdonság a feszültség
A tót külügy nem először kerül szembe Magyarországgal, illetve a felvidéki magyarokkal:
Ivan Korčok Kövér László beszédére reagáló szavai a felvidéki magyarok körében is felháborodást keltettek.
A tények felsorolása nem tiszteletlenség
Mózes Szabolcs, a felvidéki magyar pártok egyesülésének szándékával létrehozott Összefogás párt elnöke abszurdnak tartja, hogy Korčok tisztelet követel Szlovákiának azért, mert valaki felsorolt tényeket. Mint Mózes az Azonnalinak elmondta,
a somorjai emlékmű egy történelmi eseménynek állít emléket, a felavatásán erről a történelmi eseményről beszéltek, és teljesen legitim módon elhangzottak azok a szomorú tények, amik megtörténtek a második világháború után.
Ha ezek felsorolása a Szlovákiával szembeni tiszteletlenséget jelentik – mondja Mózes –, akkor Korčok olvasatában a félmillió szlovákiai magyar sem tiszteli Szlovákiát, akiknek megvan a véleményük a Bene±-dekrétumokról, illetve azok a szlovákok sem, akik objektíven szemlélik a történelmet és elismerik, hogy a magyarok elleni intézkedések a második világháború után igazságtalanok voltak.
Mózes szerint
az is tipikus, ahogy Korčok a második világháború utáni rendezést, a békeszerződéseket összemossa a magyarokat ért igazságtalanságokkal, holott ez két külön dolog.
Amikor valaki ezeket kéri számon, akkor nem a párizsi békeszerződést és az akkor meghúzott határokat vonja kétségbe, hanem a Csehszlovákián belüli atrocitásokról beszél. A szlovák politika azonban ezeket is a háború utáni rendezés részének tekinti, és mint ilyet, mint Korčok is írja, lezárt témának tekinti – mutat rá az Összefogás elnöke.
Gyimesi György, az O·aNO magyar nemzetiségű parlamenti képviselője – aki Martin Klus külügyi államtitkárral személyeskedésig fajuló konfliktusba keveredett annak kijelentései miatt – Facebook-videóban reagált a külügyminiszter posztjára, ami Gyimesi szerint a legsötétebb mečiari időket idézi.
Semmi olyan nem hangzott el Kövér László beszédében, amiről jómagam nem beszélnék már legalább egy éve
– ezt már az Azonnalinak mondta Gyimesi, aki szerint amikor Kövér arról beszél, hogy a szlovákok még mindig tartoznak a magyaroknak a bocsánatkéréssel, az igaz, akkor is, ha ez nem tetszik a szlovákoknak.
Korčok megbékélést emleget, de amikor volt esélye támogatni Gyimesi indítványát, hogy április 12-e legyen a kitelepítettek emléknapja, azt pont az ő pártja kaszálta el – idézi fel a képviselő.
A megbékélés nem lehet egyoldalú – hangsúlyozza Gyimesi –, azért a szlovák félnek is tennie kell, ők pedig ezért nem tettek még egyáltalán semmit.
(Azonnali nyomán)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
