1697. március 17-én vérrel könnyezett a győri Nagyboldogasszony-székesegyház oldalfalán lévő Mária-kép. Erre emlékezve 2022 januárjától minden hónap 17. napján köszöntik a Szűzanyát a kegyoltárnál. Idén ez egybeesik azzal a lelki előkészülettel, amely a felújítás utáni újraszentelést előzi meg. Az első alkalomra január 17-én került sor.
A nagykilenced során a nyolc esperesi kerület hívei papjaik vezetésével elzarándokolnak az egyházmegye főtemplomába. Januárban a Soproni Esperesi Kerület papjai és hívei érkeztek Győrbe, akik megtekintették a Káptalandomb nevezetességeit. A zarándokok első csoportját Veres András megyéspüspök köszöntötte a székesegyházban.
A szentmise kezdetén Böcskei Győző, s székesegyház plébánosa elmondta: egy anya képe áll előttünk, aki egykor vérrel könnyezett. A hónap 17. napján újra átélhetjük a szerető anya közbenjárását, féltő tekintetét, ahogy Szent Fiát nézi, és rajta keresztül szemlél bennünket is. A zarándokok az imádság és az énekek révén egyre közelebb kerülnek az Úrhoz. Halljuk meg Isten dallamát az életünkben, azt a dallamot, amelyet az Úr szerzett nekünk. A fülünk mellett a szívünket is nyissuk meg, mert aki nyitott szívvel imádkozik és énekel, – anélkül, hogy észrevenné – máris megérinti Isten szent titka. Ez a misztérium a szeretet. Itt, ma a sok hangból egy ének születik, ami imádsággá alakul. Vigyék magukkal azokat a lelki kincseket, amelyeket ma Isten Szentlelke által kapnak – kérte a zarándokokat.
A szentmise főcelebránsa Horváth Imre, a soproni kerületi esperes volt, aki a szentmise elején elmondta: örömmel jöttek négy autóbusszal, vonattal, gépkocsikkal. A Szűzanya palástja takarjon be minket ezen az esti szentmiseáldozaton, amikor Fiára tekintünk, hiszen ő kéri, hogy „amit a Fiam mond, tegyétek meg” – fogalmazott.
A zarándoklat az Egyház sajátos útja – szólt szentbeszédében Horváth Imre, aki kifejtette: az Úr állandóan kíséri Isten gyermekeit, Krisztus testvéreit. Az Egyház által tapasztaljuk meg, hogy úton lévő közösség vagyunk, és nem vagyunk egyedül. A soproni városplébános utalt a székesegyház jelentőségére: itt áll a püspök tanítószéke, innen viszik a lelkipásztorok saját közösségükhöz a szentségek kiszolgáltatásakor használt szent olajokat. A papság szolgálatának is a helye, és a lelkipásztorok itt részesülnek a papság szentségében. Ugyanígy a hívek is otthonosan lépték át e templom küszöbét, bennük is megelevenedik egy kegyelmi pillanat, egy istenélmény, a kegykép előtti gyermeki ima emléke. Kiemelte:
Mert az emberiség akkor talál választ az élet értelmére, ha rátalál Istenre, aki a szeretet.
A szónok elmondta: az utóbbi hetekben többször kézbe vette XVI. Benedek pápa írásait, beszédeit. Jó volt olvasni tőle: hinni jó, Jézust követni jó, a hit jó, a hit széppé teszi az életet. Ma, amikor kevés az emberekben az életöröm, ez nagyon fontos üzenet. Sokan fásultak és szomorúak. Ez a nagy pápa helyesen emlékeztet, hogy az örömöt a Krisztussal való személyes találkozásból merítjük.
„A szentmise után átvonulunk a kegyoltárhoz, hogy fürkésszük Jézus istenemberi arcát” – fogalmazott a városplébános, aki XVI. Benedek pápa gondolatával zárta beszédét: a Szűzanya látta megszületni és meghalni Fiát. Szívébe vésődött szenvedő Fia képe, de ezt átalakította a feltámadás fénye. „Tőle mindig megtanulhatjuk, hogy a szeretettel és a hittel teli tekintettel nézzünk Jézusra, és hogy abban az emberi arcban felismerjük Isten arcát.”
A szentmisén a soproni Szent Imre-plébánia Töviskorona dicsőítő zenekara szolgált. Az áldást követően a papság és az asszisztencia a kegyoltárhoz vonult. Itt a Brenner János Hittudományi Főiskola papnövendékei vezették a Mária-köszöntőt. A liturgiát követően a soproni Szent István-plébániatemplom Harmonia Sacra énekkara adott rövid műsort.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Ács Tamás
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
