A Tündérvár Székely Nagycsaládosok Egyesületének tevékenységét Kovásznáról dr. Fülöp Csaba, Hegyeli Attila és Varga Szilárd, Barótról Asztalos Attila és Vargyasról Sütő István mutatta be nemrégiben a Tortoma Önképzőkör közönségének. Az erdővidékiek szívesen kapcsolódtak be a beszélgetésbe, és meséltek arról, miként élnek legalább három gyermeket nevelve. Mindenki egyetértett abban, hogy nagycsaládban élni jó: a szülők részéről nem jár annyi többletfáradsággal és kiadással, mint hiszik sokan, ám az együttlét öröme és élménye hatványozottan nagyobb. Jó lenne, ha minél többen megfontolnák a több gyermek vállalását, mert szülőföldünkön nemzetként való megmaradásunk zálogát jelenti, hogy az óhajtott gyermekek közül minél számosabb megszülessen. A Kovásznán 2016-ban bejegyzett egyesület jelenleg 450-nél is több székelyföldi családot fog össze, bő hatéves tevékenységük során száznál több kisebb-nagyobb eseményt szervezett tagjainak. A soron következő jelentősebb megmozdulásukra vasárnap kerül sor Baróton: a posta mögötti kis parkban tartanak családi napot.
Fogyásunk folyamatos
Hegyeli Attila előszóként úgy fogalmazott, a Tündérvár a demográfiai problémákra és kihívásokra is választ próbál adni. A válasznak erősnek kellene lennie, mert a számok nem az összmagyarság és nem az erdélyi magyarság oldalán állnak. Noha adatai zöme nem a legfrissebb, két-három évvel ezelőttről származnak, de mégis meghatározóak, tudtával nem javult számottevően egyetlen mutató sem, sajnos távol vagyunk attól, hogy nemzetünk bár ne csökkenjen. Hogy ne legyünk kevesebben, az kellene, minden magyar nő 2,1 gyereket szüljön, de helyette csak 1,47 utód jön a világra, Romániában pedig alig 1,29, amivel világszinten a 199., illetve 209. helyen állunk. Az első helyen Niger foglal helyet, ahol minden anya átlagosan 7,6 gyereket nevel, s alig másabb a helyzet még jó néhány afrikai országban.
Soha ilyen kevés gyermek nem született Romániában, mint napjainkban. Néhány évtizede félmillió gyermek született évente, most az évi kétszázezret sem éri el számuk. Ez nemcsak távoli időszakra igaz, hanem a közelmúltra is: a tavaly januárban és februárban is ezer-ezerkétszázzal többen születtek, mint idén ugyanebben az időszakban.
Az erdélyi magyarok száma is drasztikusan fogy. Két népszámlás közt Bákó megye kivételével (+8,39 százalék) mindenhol fogytunk, eltűnt a Krassó-Szörény megyei magyarság több mint fele, s durván mínuszosak Kovászna és Hargita megye adatai is, ahol közel tizenegy százalékos csökkenést jegyeztek. A két tömbmagyar megyében a románság kevésbé fogyott, mindössze öt százalékkal lett kevesebb. A mesterséges intelligencia által készített számítások szerint, ha ez az irányvonal mindenféle külső hatás nélkül folytatódik, 2213-ra teljesen eltűnik a háromszéki magyarság – figyelmeztetett Hegyeli Attila.
Kik szülnek és hány gyermeket?
A vonatkozó hivatalos 2022-es Hargita megyei adatokból az derül ki, az első gyermek születésekor az édesanyák átlagosan 26,6 évesek, a második gyermek születésekor 29 évesek, a harmadiknál már 31, negyediknél 32 évesek. Hargita megyében egyetlenegy olyan édesanya létezik, aki a tizennegyedik gyermekét 37 évesen szülte. Ugyancsak Hargita megyei adat, hogy a született gyermekek 41 százaléka a család első gyermeke, 37 százaléka a második gyermek és csak 13,7 százalék a harmadik gyermek. „Demográfiai értelemben itt van az áttörési pont, itt kellene nagyon jól teljesíteni. Na most itt ez a költői kérdés, ami mindig előjön az ilyen beszélgetéseken, hogy mitől függ, hogy létrejön-e a nagy család? Ma mindenki tudja, hogy demográfiailag pácban vagyunk, mindenki erről beszél, hogy Úristen, fogy a magyar, s mit lehetne tenni? Hát meg kellene szülessenek a harmadik gyermekek! De mitől születik meg a harmadik gyermek? Vagy ha a kérdést megfordítom, miért állunk meg egy vagy két gyermeknél?” – tette fel a kérdést Hegyeli Attila.
A magyarországi példa azt mutatja, nem feltétlenül azért van ez így, mert kevés az úgynevezett gyermekpénz. A magyar kormány olyan kedvezményeket ad a gyermeket vállalóknak, amilyent világszerte valószínűleg nagyon kevés helyen: a rendelkező törvényeket „tejfölösre csinálták, de úgy, hogy méz is folyjon belőle”: autóvásárlásra, lakásvásárlásra és -építésre kapnak nagyon komoly kedvezményt, fizetésük után nem fizetnek adót… Dacára ennek, a születések száma mégis folyamatosan csökken – mondotta.
A miértre adott válasz része minden bizonnyal az is, hogy nagy a válások száma. Magyarországon a házasságok szinte felét előbb-utóbb felbontják (nem kizárólag az első éveket követően, hanem akár húsz év után is búcsút intünk), ami óhatatlanul visszaveti a születések számát is. Hegyeli Attila úgy véli, a nők az első gyereket mondhatni ösztönből vállalják, a második vagy harmadik már sokkal inkább a férfitől függ. Mármint attól, hogy felelősségteljes viselkedésével jelzi-e azt, hogy hosszú távon számítani lehet rá, tud-e tartóoszlopa lenni a családnak?
Mi (nem) járul hozzá a gyermekáldáshoz?
Falusi környezetben jobbak a születési adatok. A vidéken élők fiatalabban alapítanak családot, vállalnak gyereket, gyakrabban a harmadikat is, sőt, akár azon felül is, és körükben kevesebb a válás. Minden bizonnyal szerepet játszik ebben a vallás, valamint az is, hogy kevesebben használnak fogamzásgátló módszereket, mint ahogy az is, hogy a falusi nők közül még mindig akadnak olyanok, akik a gyermeknevelést valódi karrierként élik meg.
A városon élők már nem elégednek meg, nem élik ki magukat a hagyományos anyaszerepben – mosnak, főznek, gyermeket nevelnek –, hanem saját pályát szeretnének befutni. Ezért lenne fontos, hogy a munkahelyek közül minél több gyermekbarát legyen és valamilyen kedvezménnyel támogassák a gyerekeket nevelő anyákat. Tegyék lehetővé, hogy négy-hat órában dolgozzanak, ha a helyzet úgy hozza, elmehessenek ügyeiket intézni, vagy akár, hogy otthonról végezhessék munkájukat.
Rengeteget jelent a nagyszülői segítség is. Ha az hiányzik, már a második gyermek megszületése is kérdéses, ha viszont a nők azt érzik: állandó háttérként számíthatnak az aktív nagymamákra és nagytatákra, jelentősen nő a harmadik gyermek megszületésének esélye. Közhelyszámba megy, de igenis sokat számít, hogy milyennek tartják az egészség- és tanügyi intézmények minőségét és van-e hozzájuk köthető mellékszolgáltatás: van-e, jó-e a gyermekorvos, a bölcsőde elérhető-e mindenkinek, az iskolában ételt adnak-e, a kora délutáni órákban foglalkoztatás van-e, vagy már tizenkettőkor rohanni kell a gyerek után, ebédeltetni, aztán estig tanulni vele?
Fontos a családban kapott nevelés is. Bár első hallásra meglepőnek tűnhet, de nem a nagyvilági életet élő lányokból és fiúkból válnak nagycsaládosok. „A szexuális nevelés és a felvilágosító kampányok nagyon-nagyon fontosak: a lányokkal meg tudjuk-e értetni, hogy nem kellene tizenhárom évesen elveszíteniük szüzességüket, a fiúkkal pedig azt, hogy ne tárgyiasítsák a lányokat, és hogy ne dőljenek be a pornónak. Ez egy hihetetlenül nagy téma, és nagyon nehéz témakör, de nagyon markánsan hozzájárul a termékenységi rátákhoz, és minden felmérés azt mutatja, hogy érdekes módon azok a lányok szülnek több gyereket, akik úgymond tisztán mennek férjhez” – mondotta Hegyeli Attila.
Fontos a jó példa!
Harminc-negyven éve még „ciki” volt a nagycsalád: egyenesen szemükbe mondták a két gyermeknél többet vállalóknak, hogy nem érdemes ebbe a világba szülni, sőt, „nagyon gáz ez”. A néhány évtizeddel ezelőtti irányzat kicsit átfordulni látszik, s ma már úgy tűnik, nemhogy nem mondják cikinek a „bevállalást”, hanem értékként kezelik, s fel is néznek a népesebb családokra. A kisközösségekben felmutatott életmodell hat a családalapítás előtt álló fiatalokra. Ha egy közeli ismerősüknek legalább három gyereke van, és közelről beláthatnak azok életébe, észlelik, jól vannak – nem a pénz a fontos! –, boldogok a családjukkal, nagyobb a valószínűsége, hogy nem állnak meg egy-két gyereknél. „Ilyen értelemben nekünk, nagycsaládosoknak hihetetlen nagy a felelősségünk, mert nem mindegy milyen üzenetet küldünk a nagyvilágnak. Ezt az üzenetet próbálja a Tündérvár minél több helyre, minél messzebbre eljuttatni” – zárta felszólalását Hegyeli Attila.
Program által közösséget
Dr. Fülöp Csaba kovásznai családorvos, az egyesület elnöke a Tündérvár tevékenységét mutatta be. Mint mondotta, miközben a baróti találkozóra készült, hatéves munkájuk minden tevékenységéről szemléltetésképpen egy-egy fényképet tett a célra létrehozott számítógépes mappába, a végén pedig azzal szembesült, hogy 106 felvétel került oda. „Ha megkérdezik, mivel foglalkozunk, azt kell válaszolnom, amit nemrég Sütő István mondott: mindennel vagy legalábbis szinte mindennel. Gyűléseinken azt is szoktuk mondani viccesen, hogy ha még valaki egy ötlettel előrukkol, azt kitiltjuk, mert már így is erőnkön felül teljesítünk. De nem panaszkodunk!” Céljuk az, hogy programjaik által közösséget építsenek. Tevékenységük zöme székhelyükhöz, Kovásznához köthető, de igyekeznek valamilyen módon Székelyföld minden szegletébe eljutni – mondotta az elnök.
Költségvetésileg a legnagyobb, más tekintetben pedig a legkedvesebb tevékenységük a négy éve zajló ösztöndíjprogram, amely révén a nagycsaládból származó, otthonuktól távol élő középiskolások és egyetemisták számára nyújtanak segítséget külföldi támogatók segítségével. Az elmúlt négy évben közel kétszáz fiatal számára sikerült támogatást adniuk.
Nyaranta táborokat, télen farsangi felvonulást és mulatságot szerveznek a gyermekeknek, kovásznai néptánccsoportokat támogatnak, karácsonyi csomagokat készítenek rászoruló gyermekek számára, részt vesznek környezettakarítási akciókban és havi rendszerességgel társasjátékesteket szerveznek.
Vállalják a csángóföldi magyarokkal való kapcsolattartást. Hogy a román környezetben élő nemzettársaink a magyar nyelvet gyakorolhassák, bár néhány napra odautaznak, gyerekfoglalkozásokat tartanak, közösen táncolnak, dalolnak.
Benedekmezőn 2019-ben és tavaly tartottak nagy létszámú érdeklődőt vonzó családi napot, idén ezt augusztus 26-án szervezik majd meg. A cél változatlan: a család minden egyes tagja minőségi időt töltsön együtt kint a friss levegőn, jó környezetben, jó emberek közt.
Tavaly sikerült valóra váltaniuk egy álmukat azáltal, hogy megtakarításaik ráfordításával résztulajdonosaivá válhattak egy alapos felújításra szoruló kúriának. Jövendő székhelyükön néhány hete már nagytakarítást tartottak, rendezték a területet, amiért nagyon sok köszönettel tartoznak tagságuknak. A kalákaszellemet továbbá olyan akciókkal is erősítenék, mint ami volt Felsőrákoson, amikor a Szőcs család jelezte, rengeteg biocéklájuk van, ki lehet szedni, el lehet vinni. Csapatostól mentek, kiszedték, a tagság közt szétosztották.
Az egyesület tagja a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének és a Nagycsaládosok Országos Egyesületének, akikkel igyekeznek minél szorosabban együttműködni.
Gyermek nélkül elvész a nemzet
A vargyasi Sütő István négy gyermeket nevel. Hogy miért döntött úgy, hogy ennyit vállal? Még a feleségét sem ismerte, amikor megfogalmazódott benne, hogy nagycsaládos szeretne lenni. Szerepet játszott ebben az is, hogy néha idegenvezetést is vállalva a turistákat az egykori szász falvakba is elkalauzolja. Ott azzal kellett szembesülnie – s nincs szomorúbb látvány annál –, hogy a valaha erős közösségnek már csak épített nyoma lelhető fel, akik élték azokat az időket, már csak mutatóban akadnak, s ők is öregek és erőtlenek. Hogy feleségével négy gyermeket nevelnek, kicsit csodabogárnak számítanak, ha valamilyen eseményen közösen megjelennek, azt bizony észreveszik, de a visszajelzések kedvezőek, akad, aki „bátorságuk” miatt felnéz rájuk. „Az erdélyi magyarság vagy nagycsaládos lesz, vagy felmorzsolódik, eltűnik” – jelentette ki a bútorfestő mesterember.
Sütő István úgy vélte, ha nem lenne, ki kellene találni a Tündérvárat. Tevékenységével és azáltal, hogy a hasonló gondolkodású és értékrendet valló embereket összegyűjti, mások számára pedig példát mutat, űrt tölt be. Nem ő mondja ezt, hanem látja gyermekein, akik sokkal másképp viselkednek az egyesület által szervezett családi napokon, mint más esetekben. Nem kell őket noszogatni, ismerkedjenek, barátkozzanak, hanem mennek ők maguktól is, s könnyebben megtalálják a szót a hasonló környezetben nevelkedő gyerekekkel.
Egyetért azzal, amit Hegyeli Attila mondott arról, hogy miért marad el a harmadik gyermek, de kiegészítené azzal, hogy abban szerepe van az emberek kényelmességének vagy akár a női hiúságnak is. Szerinte hamis okok ezek: nincs olyan nagy különbség a két vagy három, de még a négy gyermek nevelésével sem, mint hinnék sokan, költség pedig még kevesebb. A hiúság okozhat gondot, hiszen a női test jobban megsínyli a gyerekvállalást, de azzal nem kell törődni, mert az a legfontosabb szereplőnek, a gyermeknek mindenképp a legszebb lesz. A kiadási oldal sem nő a gyermekek számával arányosan, hiszen például egymás ruháit öröklik, az étel pedig kikerül, napjainkban nem okoz áthidalhatatlan gondot biztosítása.
Segíthet az önkormányzat?
Benedek-Huszár János baróti polgármester egy hetei cigányról osztott meg közel húszéves történetet: a kapálásra felfogadott Viorel vele egyidős volt, de 31 évesen már tizenhárom gyermeke és két unokája volt, míg neki csak két kisgyermeke. Milyen szép nagyra megnőtt családja lehet azóta Viorelnek – tette fel a kérdést az elöljáró – majd azzal folytatta, számára ekkor lett világos, hogy a népesedési harcot mi hosszú távon nem tudjuk megnyerni.
A népszámlálási adatok szerint az utóbbi tíz évben 942 lakossal, azaz tizennégy százalékkal csökkent Barót népessége. Ha pedig azt nézzük, hogy 1990-ben még 10 400-an lakták Barótot, ma pedig csak 7430-an, látni lehet, hogy lakosságának harmadát elvesztette a város. Nemcsak Baróton, hanem Háromszéken és Erdélyben is hasonló a folyamat. Az erdélyi magyarság hivatalosan alig haladja meg az egymilliót, szociológusok valószínűsítik, hogy a megszámláltakon felül még 100–150 ezren nemzetünkhöz tartoznak, de bárhogy is legyen, siralmas a helyzet.
Mentségek nincsenek, csak magyarázatok – jelentette ki a városvezető. Utóbbiak közé sorolhatjuk, hogy megszűnt az abortusztilalom és lehullt a vasfüggöny, a fiatalok zöme pedig enged a csábításnak, és első adandó alkalommal – általában már érettségit követően – szülőföldjétől távol, az Európai Unió területén vállal munkát. Nagy a valószínűsége annak is, nemcsak dolgozni mennek ki, hanem családot is ott alapítanak, gyermekeiket ott iskoláztatják, így könnyen megtörténik, hogy az utódok a nagymamákkal és nagytatákkal már beszélni sem tudnak, mert szüleik anyanyelvét csak nagyon gyengén beszélik.
Benedek-Huszár János szerint is kétséges, hogy a jobb körülmények hozzájárulnak a nagyobb gyermekvállaláshoz. A külföldön dolgozók nyilvánvalóan többet keresnek, mint az itthon élők, egészségügyi, tanügyi intézményekkel és a hozzájuk köthető szolgáltatásokkal is jobban állnak, európai szinten mégis ott születik a legkevesebb gyerek.
A népszámlálási adatok nyilvánosságra kerülését követően az egyik közösségi oldalon megkérdezte követőit: mit kellene az önkormányzatnak tenni, hogy a szülők gyereket vállaljanak. Az jelzésértékű lehetne, hogy a több gyermeket nevelőknek ne kelljen ingatlan- vagy gépjárműadót fizetniük, de az olyan csekély összeg, néhány száz lej, hogy jóformán említésre sem méltó. Ahhoz ragaszkodnak, hogy ne csak Baróton, hanem a falvakon is megmaradjon az elemi oktatás, hogy Baróton legyen bölcsőde, támogatják a gyermekek étkeztetését és délutáni foglalkoztatását, a kórház modernizálását és az orvosok bevonzását, de valószínűleg ez kevés, hogy számottevően nőjön a gyermeklétszám. Ám ha van valakinek használható ötlete, szóljon, mert azt kész támogatni – mondotta Benedek-Huszár János.
Szülői szemmel
Iszlai Julianna férjével, Iszlai Kamill református tiszteletessel hat gyermeket nevel Bodosban, és – ha jön majd – már a hetedik nevét is tudják. Örömükre szolgál, hogy létezik a Tündérvár Egyesület, mert jó és összetartó közösséget alkotnak, amit a gyerekeik is nagyon élveznek.
Bogyor Zsuzsa harmincas éveinek elején jár, de már három kislány édesanyja. Úgy véli, ő szerencsés volt, hogy 21 évesen megtalálta azt a férfit, akire minden tekintetben számíthat. Mindezek ellenére nem akar csupán főállású anya lenni, azt is szeretné elérni, hogy a családi jövedelemhez is hozzájáruljon, ezért magánvállalkozást fog létrehozni hamarosan és azt akkor is működtetni akarja majd, ha negyedszerre is bekopog a gólya.
A beszélgetésen elhangzott, a negyvenes éveik elejét taposók közül szép számban váltak nagycsaládossá, ami igencsak dicséretes. Az ő kortársai közül valószínűleg jóval kevesebb válik azzá: volt osztálytársai felének nemhogy házastársa nincs, de komoly párkapcsolata sem, a fiúk közül pedig nem egy olyan akad, aki lélekben továbbra is gyermek még, és csak a bulikat hajszolja, a külföldi kirándulások és az autók fontosak számára. Talán az kellene, hogy az iskolák ne csak fiúkat, hanem férfiakat neveljen ki – mondotta Bogyor Zsuzsa.
Benedek-Huszár Erika egy elhangzott mondatra reagálva úgy fogalmazott, nem hiszi, hogy csak a vallás – mert bár igaz, a katolikusok közt többen nevelnek több gyereket – a mérvadó, hanem a családban kapott nevelés és értékrend is fontos szerepet játszik a kérdésben. Azt kellene elérni, hogy ezeket az értékeket minél több fiatal férfi kövesse – mondott véleményt a Gaál Mózes Általános Iskola igazgatója.
Meghitten együtt lenni
Asztalos Attila szintén négy gyermeket nevel, és ő az egyik fő szervezője a vasárnap az istentiszteletek után sorra kerülő családi napnak. Mint mondotta, nem valami grandiózus eseményt akarnak szervezni, hanem a meghittségre helyezik a hangsúlyt – legyen olyan, mintha egyetlen nagyobb család gyűlt volna össze. Lesz bográcsozás, koncertezik a Kelekótya együttes, igyekeznek változatos gyermekfoglalkozást tartani, s nem fog hiányozni a nagy fagyizás sem. Szeretettel várnak minden nagycsaládost – és nem csak –, reméli az egyesület tevékenysége meggyőzi az érintetteket, érdemes csatlakozni, érdemes a munkában közelebbről részt venni.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
