Nagyböjt 4. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 3,14–21)
Jézus jó pedagógus. Nikodémussal való éjszakai találkozása során valami már jól ismertet használ fel ahhoz, hogy megmagyarázzon valami újat, rendkívülit. Beszélgetőpartnere egészen biztosan tisztában volt a Számok könyvében elbeszélt történettel: a pusztai vándorlás idején a választott nép sokadszorra zúgolódott Mózes és Isten ellen; ezért az Úr büntetésből mérges kígyókat küldött rájuk, amelyek marása halálos volt (Szám 21,4–9). Mózes közbenjárt az Úrnál a népért, és az menekülhetett meg, aki, bár megmarták a kígyók, mégis feltekintett a rézből készült, póznára erősített kígyóra.
Jézus a saját szenvedését, a keresztáldozatot és felmagasztalását hasonlítja össze a rézkígyóval: a póznára erősített rézkígyó az Úr szenvedésének előképe. (Olyannyira, hogy egy ilyen rézkígyó ma is látható Szent Ambrus milánói templomában mint a megváltás szimbóluma.) Az előkép jelzi, megelőlegezi a végső valóságot. Már az ószövetségi elbeszélés is hangsúlyozta, hogy a rézkígyó csak akkor jelentett védelmet a halálos kígyómarással szemben, ha valaki feltekintett rá: ez az egyszerű, ugyanakkor személyes érintettséget feltételező gesztus is ilyen előkép. Jézus szenvedésének oka az ember bűne:
Isten üdvözítő kegyelmének hittel való befogadása nem is pusztán rátekintést kíván meg, hanem feltekintést. A nép bűne az Isten elleni lázadás volt: visszatáncoltak abból az új kapcsolatból, a szövetségből, amely Istennel köttetett a kivonulás során. Ez a lázadás azonban nem korlátozódik Izrael népére: minden bűnben ott van forrásként a gőg, az Istennel való eredeti kapcsolatnak, a neki való alárendeltségnek a megtagadása, az, amikor az ember Istentől függetlenül akarja elrendezni a világot és a saját életét. Így tehát nem csak a rézkígyó előképe a kereszt üdvösséghozó erejének, hanem a nép lázadása is az ember Isten ellen fordulásának. Ennek gyógymódja pedig az alázatos feltekintés a megfeszített és felmagasztalt Úrra, akinek szeretetből vállalt szenvedése az új fény forrása minden hívő számára: aki hittel feltekint a keresztre, Krisztus szenvedésére, az juthat el az életre.
A nagyböjti vasárnapok evangéliumai elsősorban a keresztségre készülőknek szóltak – az ő felkészítésükre szolgáltak azon evangéliumok által, amelyek a hitnek, a hitre való eljutásnak a képei. A megkeresztelteknek pedig alkalmat adnak arra, hogy a hit útján járva felélesszük magukban annak kegyelmét, és mindennapos hűtlenségeink ellenére újra az Úrhoz forduljunk.
akinek hozzánk jövetele és szenvedése Isten mindent felülmúló szeretetét nyilvánítja ki és teszi elérhetővé.
Szerző: Deák Hedvig OP
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
